Lizzi Mayer
A tegnapi napot teljesen elakartam felejteni vagyis csak egy részét. Már akkor is tudtam, mikor megtettem, hogy hatalmas hülyeség volt vissza csókolni Adamnek. De utána minden olyan hirtelen történt, Niall és a majdnem csókunk, akkor az anyám megjelenése. Ami a szívbajt hozta rám. Persze ő már rögtön el akar ráncigálni az új házba, hogy be lakjam, de tuti, hogy csak így akar távol tartani Nialltől és a többiektől. De legalább megmagyaráznál, hogy ezzel milyen célt akar elérni. Mert neki és nekem sem lesz valami jó, így az együtt élés. Nos mi után elküldte Niallt és Harryt melegebb éghajlatra-szó szerint-engem és Norát felküldött a szobába azzal az utasítással, hogy pakoljam össze az összes cuccomat ő addig beszél Kelemennel. Aha azt várhatja, hogy idő előtt elmenjek innét. Fel-felmentünk, de az ajtót bezárva mentünk lefeküdni úgy, hogy mind a kettőnknek a füles a fülébe és a zene max. hangerőn. Így anyám dörömbölhetett az ajtón nem hallottuk. Igen, de reggel úgy 50 nem fogadót hívásom volt tőle plusz egy papírfecni az ajtóra rögzítve. Igen kell program délutánra. Amíg én zuhanyoztam Nora lebeszélte Harryvel, hogy segítünk nekik pakolni, mivel ma repülnek vissza Amerikába a turné befejezésére. Így kb. két hétig nem látom őket vagy több, de kárpótlás, hogy utána szabadok. De addig túl kell élnem az anyámat és az örült düh kitöréseit és hallgatnom miért nem barátkozhatóm a fiúkkal és a barátnőikkel. Imádni fogom! De csak egyszer állna elő valami frappáns magyarázattal. De ezt szokás szerint nem fogom megkapni. Mert miért is pazarolná a drága idejét ilyen kis badarságokra? Vagy félóráig áztattam magam a meleg zuhany alatt, míg végre kikászálódtam Nora legnagyobb örömére, mert ő is betudott jutni. Reggelit rendeltem a szobaszerviztől, amíg vártam rá gyorsan magamra kaptam egy kék csőfarmert, hozzá mintás pólót, és a kedvenc fehér conversemet. Hajamat felkötöttem és alap sminket tettem fel. Nora is lassan végzet ő is valami hasonló szettet kapott magára csak ő hagyta lógni a haját. Nem sokkal később a reggelink is megérkezett, amit jó ízűen se perc alatt megettük. Mivel ma szombat van, így nincs semmi délelőtti program rögtön indultunk az 1D villába. Indulás előtt még magamra kaptam egy bőrdzsekit-jön a tél-. Fogtunk egy taxit, amivel félóra alatt oda is értünk a megadott címre. Gyors kopogás után már bent is voltunk a házban. Ahol hát...olyan volt a helyzet mintha bomba robbant volna. A ruhák, cipők, kaják szanaszét plusz-mínusz egy-két bőrönd.
- Jöttünk, hogy segítsünk bepakolni, hogy mikor L.A.-be értek ne az legyen az első kérdésetek, hogy mi a franctól ilyen gyűrőt ez az ing! - kiáltotta el magát Nora. Mire a három jómadár, akik gondolom a barátnőikre vártak egyszerre mutatót, az emelet felé olyan 'arrataláljátokazokatadroidokat" fejel. Vicces arc kifejezésüket muszáj volt meg mosolyognom. Elindultunk az emelet felé Nora azonnal bement az egyik ajtón amire nagybetűkkel ki volt írva, hogy "Styles". Jártam már ezen a folyosón korábban is, de eddig nem volt alkalmam jobban körül nézni. Elhaladtam a "Malik"-kal és a "Tomlinson"-nal jelzet ajtók mellett és megtaláltam azt, amit kerestem nagy zöld betűkkel volt felírva az ajtóra a "Horan" szó. Hatalmas mosolyt varázsoltam az arcomra és bekopogtam. Egy halk "Szabad" után lassan kitártam magam előtt az ajtót. Niall ott ült a földön a ruháit hajtogatva vagyis inkább próbálta mert a földön lévő bőrönd be a fullpaceken és a cipőkön kívül semmi sem volt.
- Látom rád fér a segítség. - csuktam be magam mögött az ajtót. Niall lassan rám nézet az arcán egy hatalmas mosoly jelent meg. A dolgát félbe hagyva kelt fel s jött közelebb hirtelen megölelt nem tudtam mire vélni, de jól eset a közelsége igaz majdnem megfulladtam, de nagyon jó eset. Éreztem valami furcsát igaz ez nem volt új a közelébe, de most egyre erősebb lett mintha a gyomromba nem férne meg a reggeli kávém és briósom egymás mellett a szívem egyre hevesebben vert lehet, hogy még ő is hallotta. Nem tudom miért, de hirtelen eszembe jutott a tegnapi és éreztem, hogy újra bocsánatot kell tőle kérnem.
- Niall a tegnapit... - kezdtem suttogni a fülébe, mire félbeszakított.
- Felejtsük le! - mondta és eltolt magától.
- De én tényleg nagyon sajn... - kezdtem újra, de most a szemébe nézve. De újra nem tudtam befejezni ajkait az enyémhez nyomta hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Amint felfogtam mindent habozás nélkül visszacsókoltam, mire ő belemosolygott a csókunkba. Egyik kezemmel a hajába túrtam a másikat pedig a tarkójára helyeztem. Nyelve bejutást kért a számba, amit habázás nélkül megadtam neki. Mohón faltul egymás ajkait. Nem akartam elengedni olyan édes volt a csókja és szenvedélyes ha lehetett volna megállítottam volna az időt, hogy örökre így maradjunk, de sajnos nem lehet. Nem tudom mennyi idő után, de levegő után kapdosva váltunk szét homlokát az enyémnek döntötte.
- Most más elhiszed, hogy nem haragszom? - kérdezte mosolyogva és apró csókot nyomot az orromra. Az arcom olyan piros volt, hogy a paradicsom albínónak érezte volna magát mellettem. Csak egy levakarhatatlan mosoly kíséretében bólintottam, hogy hiszek neki és talán ha azt mondaná, hogy a télapó létezik most akár még azt is elhinném, annyira boldog voltam. Még midig mozdulatlanul álltunk ugyan abban a pózban és egymás néztük. Az idő érzékem felmondta a szolgálatot csak az a két gyönyörű tengerkék szempár létezett és semmi más. Egyszer csak kopogást hallottunk ajtó túloldaláról, ami mindkettőnket vissza röpített a valóságba.
- Niall mennyire vagy nem sokára indulunk? - kérdezte Liam idegesen.
- Nem sokára kész leszek! - nyugtatta az ajtó előtt várakozó barátját.
- Gyorsabbikból, ha kérhetném! - sürgette az előttem álló szőke srácok és vissza indult a nappaliba. Niallt elengedve ültem le az ágyára ő pedig vissza a földre. Eredetileg az volt a tervem, hogy nevetek az ügyetlenségén, amit ő hajtogatásnak hív, de megesett rajta a szívem ezért én hajtogattam ő pedig pakolta a bőröndöt. Elég hamar készen lettünk. Nagy nehezen a cuccait is lerángatta a nappaliba, ahol Paul már vitte is ki őket a kocsiba. Még a többiek búcsúzkodtak a barátnőiktől, addig Niall visszahívót a szobájába, mert ott hagyta a gitárját, de elképzelésem sem volt miért kelek ahhoz én is, hogy lehozza. Amit beértünk szememmel rögtön a gitárját kereste, de annak csak hűlt helyét találtam az ablak alatt. Kérdőn néztem a már az ágyon kényelmesen elhelyezkedő fiúra, aki csak egy titokzatos mosolyt küldött felém.
- Szeretnék neked adni valamit. - kezdet el kutatni az éjjeli szekrényének a fiókjában. Még mindig értetlenül néztem rá nem sokkal később egy nyakláncot húzott elő belőle. Felállt a hátam mögé jött és a hajamat félretűrve tette fel rám az ezüst színű nyakéket. A szobában lévő tükör felé fordított egyik kezemmel a nyakláncon logó "N" betűt formáló medált tanulmányoztam. Gyönyörű volt. Kezeivel a derekamat fogta és úgy ölelt át.
- Csak, hogy emlékezz rám. - suttogta a fülembe. Levettem a nyakamban logó "L" betűs nyakláncot és a kezébe nyomtam.
- Csak, hogy te is rám. - mosolyogtam. Niall feltette a nyakláncomat a nyakába. Lassan lábujj hegyre álltam és egy csókot nyomtam az arcára.
- Köszönöm! - suttogtam. Niall magához ölelt kezeimet átfontam a nyaka körül.
- Niall lehúznád a formás hátsódat indulunk! - kiáltott fel Louis és hallani lehetett a trappolását felfelé gyorsan elengedtük egymást és indultunk kifelé. Mindenkitől fájószívvel búcsúztam el talán Niallt megint tovább öleltem mint kellett volna, mert már mindenki a kocsiban ült és arra vártak, hogy elengedjem szegény fiút. Paul már vagy másodszorra dudált ránk, mikor végre nagy nehezen elengedtem és ő nagy nehezen, de beszállt a kocsiba a többiekhez. A könnyeimmel küszködve néztem az elhajtó kocsit benne azokkal a személyekkel, akiket ez alatt a néhány nap alatt a szívembe zártam főleg egy személyt. Akivel kb. két hét múlva találkozom, ha túl élem anyámat. Belegondolni sem merek mik lesznek a tegnap esti tetteim következményei.
- Hé elmehetnénk Starbucksba. Na mit szóltok? - hozta fel az ötletet Eleanor. Norával egyetértően bólintottunk. Sajnos Perrie és Daniella korábban elmentek mert a Little Mix is készül turnéra Daninek pedig X-factoros próbája van. Így maradtunk hárman. Mivel a fiúk házától nem messze van egy ilyen kávézó gyalog indultunk el. Amint beléptünk a hangulatos kis helyre néhány lány rögtön felismerte Eleanor és közös képeket, autogramot kértek tőle. Mi addig kikértük a saját és El turmixát is. Mikor az egyik eldugottabb asztal felé mentünk megláttam egy plakátot, ami nagyon felkeltette a figyelmemet. Nagy betűkkel felírva a rózsaszín plakátra, hogy kisegítőt keresnek. Gondoltam megkérdezem egyszer élünk nem. Norát egyedül hagyva mentem vissza a pulthoz és megkérdeztem az állas véget azt a lányt, aki nem kevesebb mint 2 perccel ez előtt szolgált ki.
- Sajnálom, de az állást már betöltők. - mondta némi együtt érzéssel a hangjában. Megköszöntem a segítségét és vissza sétáltam az asztalunkhoz, ahol már Eleanor boldogan szürcsölgette az epres turmixát. Én is neki láttam az enyémhez. Az idő csak úgy szaladt már az óra a kilencet ütötte, amikor vissza értünk a hotelhez. Mosolyogva indultunk el a szobánk felé én a telefonomat nyomkodtam, mert nem rég kaptam egy SMS-t Nialltől, hogy most értek New Yorkba nem sokára átszállnak. Nem is figyeltem előre csak a kezemben tartott kis készülékre. Csak akkor néztem fel, mikor beléptünk a szobába és az ajtóban Norába ütköztem, aki hirtelen meg állt előttem és nem mozdult.
- Mi a...? - kezdtem, de mikor meg láttam azt az ember a szobánkban ülni a kanapén mellette két teli bőrönddel én is lefagytam. Hogy jutott be? Mikor? Miért csinálja azt velem? Kérdések hada gyűlt a fejembe és éreztem nem sokára mindegyikre kapok választ. Lassan felállt és felém közeledett hátrálni nem tudtam mert bele ütköztem a falba. Féltem? Nem! Rettegtem tőle. Szabályosan reszketem. Ennyire még sosem féltem a saját anyámtól. Nem hittem, hogy képes rá, de az volt, mikor elém ért tenyere az arcomon csattant. A könnyeim pataként folytak le az arcomon és kezemet az ütés helyére kaptam, ami égette a bőrömet. Soha sem ütött meg ezelőtt se ő se apa. Csak kiabálással intéztük el a dolgokat.
- Kisasszony még is mit képzelsz magadról? - kiabált én pedig még mindig az arcomat fogva néztem rá.
- Azonnal kérem a telefonod és szoba fogság vissza vonásig! - nyújtotta felém a kezét. A mobilomat összeszedtem a földről-közben kiejtettem a kezemből-és felé nyújtottam. Még egy utolsó pillantást vettetem a rezgő készülékre, amin Niall aranyos mosolygós arca jelent meg. A francba nem tudtam neki válaszolni. Anya undorodó arccal húzta el az ujját a zöld kagyló felett. Ezzel fogadva a hívást.
- Bocsi, Lizzi pillanatnyilag nem elérhető és egy jó darabig nem is lesz az! - szólt bele idegesen és kinyomta a készüléket. - Most pedig hozd a bőröndödet és gyere. Haza megyünk! - utasított. Nem mertem ellenkezni a könnyeim még mindig folytak lefelé az arcomon. Nora biztatóan megölelt és meg ígérte, hogy mindent elrendez és meglátogat. Nagyon hálás voltam neki emiatt. Megfogtam a bőröndjeim és elindultam anya után le a parkolóba, ahol a cuccomat bedobáltam hátra és akaratom ellenére is, de berángatott a hátsó ülésre. Már vártam, mikor szól, hogy kössem be magam. Igen miután beszállt ez bekövetkezett. Úgy kezel mint egy 10 évest, pedig már rég nem vagyok az istenem Decemberben 18 éves leszek. A kocsi lassan elindult és az új otthonunk felé vettük az irányt.
Írjatok komit és nyomjatok véleménygombot :) Előre is köszönöm.! :)
