13. rész

Hi Gusy! :) Sajnálo,hogy ilyen későn hoztam a részt.! :/ De most egy hosszabb résszel jelentkezem és más szemszögből :) Remélem teszeni fog.! :)
Niall Horan

 Mikor felkeltem a lakás kongott az ürességtől. Csak egy cetlit találtam, hogy amint felkelek menjek be a stúdióba igaz nem ennyire szépen  megfogalmazva, de végül is ez akart lenni. Fogtam magam és, amilyen gyorsan csak tudtam - és a sebesség határ engedte - vezettem London belvárosában lévő stúdió felé. Kerestem egy közeli helyet, ahol leparkoltam és siettem be a hatalmas épület be. A portán lévő hölgy tájékoztatott, hogy már mindenki itt van és csak rám várnak. Ezért még gyorsabban kezdtem szedni a lábamat. Szerencsémre a liftre sem kellett sokat várnom. Amint felértem a  nyolcadikra a hátra lévő távot futva tettem meg. Nem sokkal később elértem azt az ajtót, ami mögött reményeim szerint a fiúk vannak. Levegőért kapkodva léptem be és minden szempár kérdőn nézet rám.

- Sportolnom kéne. - ültem le Zayn mellett lévő szabad helyre. Erre a kijelentésemre öt egyetértő bólogatást kaptam válaszba. Ennyire azért nem rossza helyzet vagy igen? Kérdeztem magamtól. Vagy egy órát ültünk bent azt hallgatva, hogy amint vége a turnénak kezdjük felvenni az új lemezt. Mindannyiunk száját egy meggyötört sóhaj hagyta el. Nem egyáltalán nem arról van szó, hogy nem szeretjük énekelni, mert nagyon is csak kilenc hónapig turnéztunk kijár egy kis szabadság és pihenés. Igaz van néhány dal, amit már csak fel kéne venni, de majd később még egyikünknek sincs ereje hozzá. Régen volt olyan napunk, hogy csak feküdtünk és nem aggódtunk semmi véget. Amikor szabadnapunk van akkor is van, mikor valaki úgy gondolja, hogy most ráérünk egy-két interjúra. Félő, hogy a végén valamelyikük vég kimerültséggel a kórházban köt ki. Talán akkor megértenék, hogy ez nekünk, így egyszerre túl sok. A megbeszélés után mindenki ment a saját dolgára. Harry Norával ment várost nézni, a többiek a barátnőikhez, én pedig Nando's. Amint kikértem a szokásos adagomat indultam is haza. Gondoltam, hogy áthívom Lizzit, de nem akarok a nyakán lógni, így egyedül ücsörögtem a kanapén egy nagyon rossz sorozatot nézve és vártam, hogy a többiek haza tolják a képüket. Már vagy két órája, hogy várom őket fél álomban voltam, mikor hallottam, hogy egy kocsi állt meg a felhajtón és reméltem, hogy valamelyik fiú az és nem valami örült rajongó. Később kiderült, hogy Harry és Nora jöttek, aminek nagyon örültem, hogy nem kell egyedül lennem. Ők már kevésbé örültek, hogy itt látnak.

- Hát te? - kérdezték egyszerre tényleg nem számítottak rám.

- Úgy döntöttem, hogy ma itthon lazulós napot tartók. - vontam meg a vállam és tovább néztem a tv-t, ami idő közben kikapcsolt. Mikor ez tudatosult bennem rá jöttem, hogy nem áll jól a szénám. - Öhmm...izé én most akkor lépek... - álltam fel a kanapéról és a dzsekimet felvéve indultam kifelé. Már a kilincset fogtam, mikor Harry utánam szólt, hogy nincs-e kedvem vissza vinni Norát a hotelbe. Persze, hogy volt kedvem ez nem is kérdés. Olyan gyorsasággal vágódtam be a hátsó ülésre, mint akit puskából lőttek. Nem kicsit sem volt feltűnő, hogy ennyire akarom látni Lizzit. Miért is lett volna? Harryék nem siettek el semmit nyugodt tempóban ültek be előre. A tíz perces utat fél óra alatt tetűk meg. Harry olyan lassan vezetett, hogy meglehetett volna műteni. Fogadni mernék, hogy jót szórakoztak azon, hogy kis híján a hajamat téptem, és még tagadni sem tudják, mert láttam, hogy percenként néznek a visszapillantóba. Amint leparkoltunk rögtön kipattantam a kocsiból és száguldottam befelé. Nem akartam megvárni a liftet, így a lépcső mellett döntöttem rossz döntés volt. Mire felértem a hatodikra, majd' kiköptem a tüdőm. Igen igazuk volt a többieknek sportolnom kell. Mivel nem volt kulcsom a szobához meg kellett várnom Norát, de legalább addig kifújhattam magam. Pár perc múlva meg is érkeztek és valamin nagyon jól szórakoztam. Tuti rajtam.

- Na mi van sport ember? - lökött oldalba Nora mosolyogva, amikor nyitotta ki az ajtót.

- Nagyon vicces! - léptem be utána. Fura volt mindenhol sötétség csak talán a tv adott némi fényt. Amint beljebb léptünk Nora egyszer csak megállt előttem nem értettem miért, de mikor oldalra fordítottam a fejem. Mindent értettem soha, de soha nem csalódtam akkorát senkiben, mint most Lizziben. Nem akartam hinni a saját szememnek. Nem tudtam elhinni, hogy ezt csinálja azok után, amin átment és pont ezzel a gyerekkel. Az biztos, hogy egyikük sem vette észre az érkezésünk mert zavartalanul folytatták a csók csatájukat. Ahogy tovább néztem őket éreztem, hogy könnyek szöknek a szemebe nem tudtam megszólalni pedig minden erőmmel azon voltam, hogy figyelmeztessem őket " Hahó itt vagyunk! ", de nem jött ki hang a torkomon. Norá végül kapcsolt és megtörte a szobára ereszkedő csendet. Hirtelen és ijedten váltak el egymástól és néztek ránk. Erőt vettem magamon a kiszökött könnyeimet gyorsan letöröltem és kirohantam a szobából. A hotel előtt lévő lépcsőnél tudatosult bennem, hogy Harrynél van a kocsikulcs, így oda nem tudok menni. Leültem a lépcsőre a könnyeimmel küszködve. Nem tudom miért reagáltam így, hiszen nem vagyunk együtt és ezzel semmi rosszat nem tett.

- Niall? - hallottam magam mögül, hogy a nevemet mondja. Lassan felálltam és felé fordultak szemei vörösek voltak a sírástól. Talán, ő is úgy érzi magát, mint én? Hirtelen megindult felém és szorosan megölelt. Pár pillanatig vacilláltam, hogy vissza öleljek vagy sem. A francba is ezzel, hiszen szeretem - gondoltam magamban és erősen megöleltem. Lassan húzódott el tőlem és mélyen a szemembe nézett.

 - Úgy sajnálom. - szólalt meg. Nem szólaltam meg csak lassan közelebb hajoltam hozzá és egy csókot leheltem a sírástól piros orrára, amit egy mosollyal viszonzott. Homokomat az övének támasztottam és már ajkaink majdnem összeértek mikor egy ismeretlen hangot hallottam a hátam mögül.

- Lizzi! - kiabálta a hang, mire ő összerezzent. A hang irányába fordította fordult és olyan fejet vágott, mintha szelemet látna. Lassan én is arra fordultam és egy igen ideges nőt láttam felénk jönni akarom mondani rohanni. Már csak a baseball ütő hiányzott a hiányzott a kezéből és simán elmehetett volna valamiféle örültnek.

- Lizzi még is mi a francot művelsz ezzel az utca gyerekkel? - vonta kérdőre a nő, aki már félelmetesen közel állt hozzánk. Szuper gyorsasággal végig néztem magamon, és nem nézek ki úgy, mint egy utca gyerek. Lizzi úgy nézet arra a nőre, mintha megakarná ölni.

- Anya még is a francot keres itt? - szólalt meg döbbenten. Várjunk csak úgy hívta anya? Te jó ég!

- Meg mondtam, hogy ide költözünk! - jelentette ki. Az állam a földet súrolta. A szülei ide költöznek? De akkor miért költöztek el? Azért, hogy néhány évvel később visszajöjjenek?

- Már most azt hittem lehet még pár nyugodt hetem. - vágott vissza Lizzi hangjában cinizmust erősen érezhető volt. Az anyja szemöldöke majdnem magasabbra szökőt, mint ez az épület. Érdekes beszélgetés fogja kezdetét venni.

- Mit mondtál kisasszony? - kérdezett vissza az anyja és kezét csípőre téve. - Amúgy meg ki ez az utca gyerek, akit összeszedtél? - mutatott rám. Mintha ott sem lennék. Kíváncsi leszek, hogy a hátam mögött, hogy fog hívni, ha most is ilyen kedves jelzővel illet. Idejét éreztem, hogy közebe kéne szólnom.

 - Niall Horan vagyok! - nyújtottam felé a kezem. Rám nézve biccentett egyet a fejével olyan "tégedmegkikérdezet" stílusban. Lizzi a fejét fogva kuncogott. Öhmm...oké...akkor nem - gondoltam és visszahúztam a kezem a testem mellé. Egy biztos nem leszünk a legjobb barátok.

- Niall, Lizzi? - jött ki az ajtón Harry és Nora. Még jobb.

- Harold? - nézet rá elkerekedett szemekkel Lizzi anyukája.

- Kristen? - nézet rá Harry is. Mi után "köszöntek"egymásnak újra Lizzit kezdte el szidni aztán eszébe jutott, hogy talán mindenki minket néz ezért berángatta a lányokat a szobájukba minket meg haza küldött. Harry idegesen vezet és egy szót sem szóltunk egymáshoz. Megrázó, hogy itt van Lizzi anyja főleg, hogy ide is költöznek. Pedig Lizzi azért is örült, hogy itt maradhat mert végre nem kell a szüleivel együtt laknia.

Írjatok komit és nyomjatok véleménygombot :) Előre is köszönöm.! :)