12. rész

- ..., hogy mi is visszaköltözünk Angliába. - mondta és éreztem a hangján, hogy mosolyog.

-  Már mint a nagyiékhoz? - kérdeztem és reménykedtem a pozitív válaszban.

 - Dehogy is! - vágta rá. - Londonba.

 - De-de miért? - dadogtam és megnyomtam a lift hívó gombját. Ami nem sokára meg is érkeztet és megnyomtam azt a gombot, ahová szeretnék menni.

- Hogy tudjunk rád vigyázni meg apád ott kapott jobb munka lehetőséget. -mondta, még mindig úgy kezel mint egy kisgyereket, aki nem tud magára vigyázni a nagy városban.

- Anya! Nem vagyok már kicsi nem sokára 18 leszek. - akadtam ki. - Meg amúgy is itt lesznek Harryék is. - mondtam és kiszálltam a liftből.

- Tudom, de ők nem mindig lesznek ott... - érvelt. És még folytatta volna, de ekkor értette meg a második mondatom és én is az övét.

- Várjunk! - mondtuk teljesen egyszerre.

 - Te ismered őket? - kérdeztem idegesen.

- Te tudsz róluk? - kérdezte ő is hasonló hangnemben.

- Mikor akartad elmondani? - kiabáltuk egyszerre a telefonba.

- Reménykedtem benne, hogy egy ideig még titokban marad. - vágta rá. Nekem meg minden összeállt. Ezért nem akart elengedni és most ezért akarnak ide költözni.

- Már mindent értek. - mondta halkan és bontottam a kapcsolatot. Idegesen léptem be a szobába, ahol Nora még mindig a telefonon logót. Nem értem mért titkolták őt előlem, hisz tisztában voltak vele, hogy egyszer úgyis találkozunk. De úgy látszik ez előbb eljött, mint ők számítottak rá. Idegesen vágtam be magam után az ajtót.Rá pár percre Nora kopogott az ajtón. Egy párnát dobtam oda jelezve, hogy jöhet.

Lassan bejött és leült az ágyra.

- Mi a baj? - kérdezte.

- Ahj.. az anyám! - vágtam rá. Kérdőn nézet. - Ki találta, hogy fogják magukat és ide költöznek. - túrtam bele a hajamba.

- Már mint Londonba? - kérdezte.

- Igen! - morogtam - De ha ez még nem lenne eléd tudott Harryékről és esze ágában sem volt elmondani. - kiabáltam, mint egy idegbeteg. Mondjuk közel voltam hozzá. Nora csak elkerekedett szemekkel nézet. Tudta, hogy az anyám milyen, de ez még neki is sok volt.

- Akkor az albérlet ugrott a te részedről? - kérdezte pár perc után.

- Úgy tűnik! - mondtam már nyugodtabban. Aprót bólintott és befeküdt mellém az ágyba, úgy aludtunk el. Tudtam, hogy most csak is rá van szükségem. Anyám átvert, hazudott nekem. Nem tudom, hogy mit higgyek el neki és mit ne.

* Másnap *

A mai nap gyorsan letudtuk a városnézést anya vagy 20x hívott, de semmi kedvem nem volt felvenni aztán egy SMS-ben leírták, hogy már megvan a ház és nem sokára költözünk. Vagyis csak ők költöznek én már itt vagyok. Mivel már csak néhány napom van nélkülük úgy gondoltam kihasználom. De ez eddig nem megy valami túl jól, mivel a hotel szobában ülők egy béna sorozatot nézve és várom, hogy Nora visszaérjen. Ekkor valaki kopogott az ajtón. Lassan felkászálódtam a kanapéról és ajtót nyitottam Adam állt velem szembe. Beengedtem és kérdőn néztem rá.

- Hallottam, hogy a szüleid jönnek és nem költözünk össze. - rántotta meg a vállát szomorúan, mire nekem elkerekedtek a szemeim. Mi az, hogy összeköltözünk? Maximum egy lakásban élnénk.

- Rossz lesz nélküled. - folytatta és gondterhelten sóhajtott.

- Miért is? - kérdeztem, mert fogalmam sem volt mire gondol.

- Mert nem tehetem meg bár mikor ezt. - mondta és egy laza mozdulattal az ajkait. az enyémnek nyomta. Fogalmam sincs mi ütött belém, de visszacsókoltam. Erre ő bele mosolygott a csókunkba és neki nyomott a falnak a lábaimat át kulcsoltam a derekán és a kezemmel a pólója alját keresni, de az ajkaink egyszer sem váltak el egymástól. Éppen a pólóját hámoztam le róla mikor:

- Khmm... - hallottam egy ismerős hangot. Mindketten ijedten néztünk az előttünk álló Norára, Harryre és...és...Niallra. Akinek a szemében egy könnycsepp csillant meg, de gyorsan letörölte és kiviharzott a szobából. Ellöktem magamtól Adamet és Niall után indultam. Közben Nora rosszalló tekintettel nézet rám.

- Niall! - kiáltottam, de nem kaptam választ. Le siettem az előtérbe, ahol szintén elkiáltottam magam a könnyeim már patakokban folytak. Nem akartam megbántani, nem akartam neki fájdalmat okozni. Amint ki értem a parkolóba ott ült a lépcsőn összegörnyedve.

- Niall!? - suttogtam mire rám emelte a tekintetét szemei vörösek voltak a sírástól. Azt hittem ott esem össze a fájdalomról, amit neki okoztam. Hirtelen felállt és megállt velem szembe. Nem gondolkodtam megindultam felé és szorosan megöleltem pár percig vacillált, de ő is visszaölelt.

- Úgy sajnálom. - zokogtam és elhúzódtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni, de ekkor olyan történt, amit nem gondoltam volna a történtek után...

Írjatok komit és nyomjatok véleménygombot :) Előre is köszönöm.! :)