- Nem tudom mi történhetett, de téged is át vettek. Nem értek semmit. - magyarázkodott Kelemen és közben a fejét fogva járkált. Nora köpni-nyelni nem tudott a meglepettségtől. Én örültem, hogy maradhat végre minden úgy jött össze, ahogy én szeretném. Majd kiugrotta a bőrömből. Végig nézve a többieken ők is örültek, hogy Nora maradhat kivéve Dina az ő arca semmit nem árult csak unottan ült a helyén. Tekintettem visszavezettem a még mindig döbbenten álló Norára gyors léptekkel mellette termetem megöleltem és a fülébe súgtam az egyetlen szót, ami visszahozza őt.
- Harry.! - a szemei csillogni kezdtek és már rohant is az emelet felé, hogy fel hívja barátját és közölje vele a jó hírt.
- Most akkor ő is hozzánk költözik? - kérdezte Adam úgy mindenkitől. Mire bólintottam, Dina pedig idegesen felpattant és kiviharzott a helységből.
- Ennek meg mi baja? - mutattak utána többen is.
- Azt én is szeretném tudni. - válaszoltam és megindultam, hogy megkeressem és beszéljek a fejével. Gondoltam felment a szobájába, úgyhogy ott próbáltam meg először. Hiába ütöttem az ajtót nem nyitotta ki senki. A második lehetőségem a Hotelben lévő bár. Ott is kétszer végig mentem nem találtam meg. Elkezdtem csörgetni a mobilját, amit először kinyomott, de az 5ik hívásra már felvette.
- Hol vagy? - szóltam bele idegesen köszönés nélkül.
- A közeli Starbucksban. - válaszolta némi gondolkodás után.
- Maradj ott oda megyek. -utasítottam és kinyomtam a készüléket.Rossz ötlet volt egy szál pólóban kimenni a hideg utcára. Igaz, hogy a kávézó két ház tömbnyire volt, majd nem megfagytam. Dina az egyik két személyes asztalnál ült kértem magamnak egy Cappuchinot és leültem vele szembe. Némán ültünk ott egyikünk sem szólalt meg.
- Elmondanád mi bajod? - törtem meg végül a több perce beállt csendet és bele ittam a nem rég kapott italomba.
- Semmi. - rántott vállat.
- Aha azért léptél le és azért iszol forró csokit, mert semmi bajod nincs. - emeltem fel a hangom. Régóta ismerem Dinát és tudom, hogy csak akkor iszik forró csokit, ha valami problémája van igen hülye szokás.
- Jó, de ne sértődj meg. - kérlelt és egy sóhaj után bele kezdet. - Őszinte legyek vagy kedves? - kérdezte
- Őszinte! - vágtam rá.
- Jó. Nem igazán örülök, hogy Nora is marad. - vágott rögtön a közepébe, kérdőn néztem rá és vártam, hogy folytassa - Emlékszel, amikor még nem ismerted Norát? - kérdezte mire bólintottam. - Ha ő nem maradt volna itt akkor minden olyan lenne mint akkor. - nevette el magát. Én pedig visszagondoltam, milyen is volt akkor. Olyan 10-12 évesek lehetünk Dina volt a legjobb barátom, mindig mindent együtt csináltunk. Elválaszthatatlanok voltunk, minden tökéletes volt. De aztán megismertem Norát és rájöttem, hogy sok mindenben hasonlítunk egymásra. Egyre többet voltam vele, Dinát hanyagoltam és akkor még Adam is bejött a képbe, persze mindketten bele szeretünk és versenyeztünk érte.Adam engem vett észre és belém volt szerelmes - mint utólag kiderült - előbb és Ricsivel mindig velünk logót Dinát pedig egyedül hagytuk. Néha-néha hozzánk csapódót, de akkor sem foglalkoztunk vele. A gimiben még jobban elszakadtunk egymástól azt nem tudom hogyan, de összejött Adammel amivel engem teljesen kikészített azt 1 és fél hónap után szét mentek. Most pedig itt tartunk.
- Sajnálom. - mondtam és a cipőm orrát kezdtem el vizsgálni - Tudom, hogy rosszul eset és egy szívtelen dög voltam és, hogy nem számíthattál rám. - még mindig a cipőmet néztem, mintha az olyan érdekes lenne.
- Semmi baj! - legyintett - Tudom, hogy olyan, mint akkor volt sosem lesz. Mert, ha Nora el is ment volna akkor is ott lettek volna neked Harryék. - Igaza van, ha nem Nora akkor Harry vagy a többiek ő csak a képzeletbeli listám legalján foglalna helyet. Amit nagyon bánok mert tényleg ő nyitott felém legelőször én pedig eltaszítottam magamtól. Nem mertem a szemébe nézni féltem, hogy ha meglátom azt a két fájdalommal teli szemet elsírom magam.
- Felejtsük el jó! - kérlelt, csak egy aprót bólintottam.
- Menjünk vissza. - javasoltam és felálltam az asztaltól. Dina is követte a mozdulatomat és elindultunk vissza. Én újra megfagytam Dina pedig nagyképűsködött, hogy neki van pulcsija és nem adja oda a tempón pedig direkt lassított és mivel fogta a kezem nem engedte, hogy előre rohanjak.
- Gondolkoztam! - mondta mikor beértünk a hotelbe. Várakozóan néztem rá. - Haza megyek. - bökte ki. Az állam a padlót súrolta. Nem teheti meg neki itt a helye.
- Nem teheted meg! - kiáltottam rá.
- De nekem nincs itt semmi keresni valóm. - mondta és beszállt a liftbe. Én ledermedtem. Hogy mondhat ilyen? Igen is van itt keresni valója, ha elmegy egy életre szóló lehetőséget hagy a háta mögött. Hol van ilyenkor az a Dina, aki mindent meg tett volna, hogy maradhasson? Tönkre tettem. Minden az én hibám, ha akkor nem hanyagolom nem érezné így magát. Gondoltat menetemből a telefonom csörgése zökkentett ki. Gyorsan előkerestem a készüléket, amin nagy betűkkel ki volt írva, hogy: "ANYA" ! Nem tudom mit akarhat hisz ma már beszéltem vele.
- Szia! - szóltam bele.
- Szia kicsim apáddal gondolkodtunk és arra jutottunk, hogy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése