10. rész

Arra ébredtem, hogy valaki szuszog a fülembe és a reggeli nap sugarai majdnem kiégetik a szememet. A másik oldalamra fordulva véletlenül megrúgtam a mellettem szuszogó szőkeséget, aki egy morgást követően valószínűleg fordulni akart, de nem volt hová, így egy hatalmas puffantást követően a földön landolt. A szememet kinyitva csak a szőke kobakját láttam és azt, hogy értelmetlenül pislog maga elé. 

- Ennél jobb reggeli ébresztőt el sem tudok képzelni. - tápászkodott fel a földről. 

- Te vállalkoztál a velem alvásra. - fogtam rá és felültem az ágyon. 

- Múltkor nem fájt ennyire. - simogatta a fájós test részét. 

- Múltkor szerencséd volt. - kászálódtam ki az ágyból nevetve és a fürdő felé vettem az irányt. - Niall kapok egy fogkefét? - néztem rá vissza az ajtóból. Rájátszva, de be botorkált a fürdőbe és a kezembe nyomot az említett eszközt és ráérősen leült a fürdőkád szélére. Kérdőn néztem rá.

- Mik a szándékaid? - kérdeztem mert még mindig nem mozdult. 

- Hát zuhanyozni szeretnék, de nem megy egyedül. - húzta perverz mosolyra a száját. 

- Niall legfrissebb értesüléseim szerint felnőtt ember vagy, vagy ha nem szívesen ide hívom anyukád, hogy segítsen. - ajánlottam fel.  Mire persze rögtön elkezdte levetni a pizsijét. - Ha nincs rajtad alsó akkor a nadrágot a zuhanyzóba. Köszi! - mutattam a helység felé, ahová vonakodva, de bement és a nadrágja 2 másodperccel később repült ki onnét. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet és mentem le a konyhába, ahol már Dani készítette a reggelit. 

- Jó reggelt! - köszöntött mosolyogva. Mondtam neki egy neked is-t az leültem az egyik székre. 

- Megtudhatom mi volt az a nagy puffanás Niall szobájából vagy inkább kérdezem tőle? - hallottam meg magam mögött Harry hangját. 

- Nem tudta milyen nagy az ágya. - vágtam rá és kitört belőlem a nevetés. Harry nem igazán értette, így elmeséltem neki mi történt, a plafonra nézet és a válasza csak annyi volt, hogy: mindig akkor tör ki belőle a kisgyerek, ha csaj van nála. Nem bírtam ki a már annyira nevettem, hogy a könnyeim is folytak. Lassan mindenki elkezdet szállingózni lefelé az illatokat érezve. Örök hála Daninek megmentette a napunkat, így már csak kicsit hasonlított a kinézetünk a mosót szar. De haladunk. 

- Hé mikor is megyünk mi lakást nézni? - kérdeztem a fotelba kényelmesen kávézgató Dinát.

- 3? - kérdezte ő is magától, de biztonság kedvéért csekkolta a mobilját is. - Ja 3 - mondta és tette el a készüléket. 

- És most mennyi az idő? - kérdeztem és vártam, hogy leesen neki mit szeretnék. 

- Fél 2. - mondta és én még mindig vártam. - Úr isten fél 2 van elfogunk késni! - ugrott fel és igen leeset neki. Az egész házban visszhangzót a kiáltása és mindenki beleborzongót.

- Nem lehetne halkabban vannak, akik aludni szeretnének! - kiabált le Zayn az emeletről. De sajna ezzel csak ő volt így. Dina végig rohant az egész házon és ordítozott velem, hogy igyekezek, mert elfogunk késni és csak ő tudja hová kell menni. Összeszedtem a cuccaim és készen és mosolyogva vártam, hogy induljunk.

- Induljunk már! -  követelte Dina tőlem.

- Ha nem vennéd észre fele társaság örül, ha ezt a napot kibírja. - mutattam körbe. - Amúgy hol van Niall? - kérdeztem, mire mindenki megvonta a vállát. - Horan! - kiáltottam fel.

- Pillanat! - jött a válasz. Néhány perc múlva már készen is indulásra készen állt meg előttünk. Dina csak kérdőn nézet ránk, azt elmeséltem neki, hogy mikor haza értünk megbeszéltem Niallel. Nora kijelentette, hogy ő csak képekről lesz hajlandó megnézni a lakást. Beszálltunk Niall mellé a kocsiba Dina hátra én pedig az anyósülésre és indulhatunk vissza a hotelhez. London szombat reggeli közlekedésének köszönhetően fél óra alatt oda is értünk. Azt mindketten rohantunk fel átöltözni, gyorsan magamra kaptam ezt a szettet és rohantam lefelé. Tuti elkésünk, gondoltam. Mire leértem már Dina is ott volt, pedig azt hittem rá kell majd várni.

- Siessünk! - tapsolt kettőt én pedig bevágódtam a kocsiba. - Adamék már elindultak. - tette még hozzá. Fél órát autókáztunk, mire meglett.

- Remélem nem lesznek pszichopata szomszédjaink. - mondtam, mikor beléptünk épületbe.

- Na abban én is nagyon reménykedem. - erősített meg Dina, aki kicsit megrökönyödve követett. Fellépcsőztünk a harmadikra, ahol a többiek már csak ránk vártak és a kicsit ideges tulaj is ott volt. Egy történelem órával kezdte elmondani, kik laktak itt és, hogy mikor épült. Aztán eszébe jutott, hogy nem őt akarjuk egész nap hallgatni, így megmutatta a lakást is. Amibe én rögtön beleszerettem a konyha közepén egy hatalmas bárpult volt a falak piros-fehére voltak festve. A fürdő is hatalmas volt a szobák valamennyivel kisebbek mindegyikben francia ágy és író asztal volt egy kisebb szekrény társaságában, a nappaliból üvegajtó vezetett az erkélyre, ahonnét csodálatos látvány nyílt a városra. Dinával egyszerre kiáltottuk, hogy nekünk ez kell. A többiek pedig nem szálltak velünk vitába. Minden egyes részletet lefényképeztem, hogy Norának is megtudjam mutatni. Amint mindent elrendeztünk, kaptunk kulcsot és a tulaj lelépet lesiettem a lent várakozó szuper sztárhoz.

- Mi tartót eddig? - kérdezte felfelé mentet.

- Elmesélte a ház történetét 1954-nál már leakartam lőni. - mondtam és még a gondolattól is kirázott a hideg.

- Nagyon szép. - mosolygót rám mikor benyitottam. Én csak lelkesen mutogattam neki az összes helységet a lakásban.

-  Lizzi! - szólított egy hang a konyha felől. - Melyik szobát szeretnéd? - kérdezte Dina. Át néztük a összes szobáról készült képet, amint megláttam a számomra szimpatikus szobát igaz, hogy fehér falait csak egy-egy kép díszítette itt-ott, de nagyon megfogott.  Az otthoni szobámra emlékeztetett.

- Na akkor azt. - mutattam a képre.

- De jó az van az enyém mellett. - ugrált Dina és elmentünk megnézni őket. Mindkettő ugyan akkora volt és egy biztos lesz dolgunk vele.

- Héé! - ölelt át hátulról Niall. - Nincs kedved enni valamit? - kérdezte. Aprót bólintottam és mindenkitől elköszöntem. Mivel tőlünk nem messze volt egy McDonalds oda ültünk be.

- Komolyan gondoltátok az összeköltözést? - kérdezte miközben bele harapott a hambijába.

- Hát muszáj, mert valakik lemondták a koleszt mert ott nincs magánéletünk és nem járkálhatunk kedvünkre. - mondtam és jól lakottan döltem hátra a székemen. Kicsit elgondolkozott és mosolyogva bólintott.

- Igen jobb, így. - mosolygott, miután befejeztük a kajálást és Niall is vett magának későbbre valamit, indultunk vissza hozzájuk. Az ajtón belépve még mindig az a délután itt hagyott másnapos társaság fogadott minket a tv előtt gubbasztva. Kíváncsian fordultak felém, hogy mutassam már meg a képeket. A fényképezőmet csatlakoztattam a DVD lejátszóhoz, hogy át nézzük őket. Mindenkinek nagyon tetszett és megígértették velem, hogy a ház avatóról ők semmi kép nem fognak hiányozni. Norával taxival mentünk vissza a hotelbe, ahol faggattam mi van vele és Harryvel.

- Minden jól megy csak azt sajnálom, hogy majd itt kell hagynom. - mondta szomorúan. Nagyon sajnáltam ezért jó lett volna látni őt továbbra is ilyen boldogan.

- De jó, hogy itt vagytok! - jött szembe velünk Dina. - Gyertek Kelemen nagyon ideges mert valami keveredés volt az itt tanulással. - mondta mi pedig rögtön utána mentünk.

- Na végre Nora nagyon sajnáljuk, ami történt...

Írjatok komit és nyomjatok véleménygombot :) Előre is köszönöm.! :)