Hali! Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt :/ A kövit megpróbálom most már tényleg előbb :) Ésss nagyon szépen köszönöm a 600 feletti oldal megjelenítést :))
Reggel érződőt, hogy nagyon későn kerültem ágyba, még Nora szokásos ugrálása sem tudott felkelteni.
-Lizzi, ezt nem hiszem el kelj már fel!-ordította a fülembe.
-Nem akarok.-dünnyögtem.
-Este többször is kerestelek, de nem veted fel. Hol voltál?-kérdezte még mindig keltegetve.
-Dinával kerestünk lakást. A telefonom pedig valahol itt a szobába.-mutattam körbe erőtlenül.
-Azt a nem csak nekem hiányoztál tegnap.-mutatta felém a készüléket lassan kinyitottam a szemem. Ami kezdte megszokni a besütő nap gyér fényét. Tekintettem a készülék kijelzőjére szegeztem, amint megláttam hány nem fogadott hívásom volt a szemem 2szer akkorára nyitódót.
-32!?-mondta Nora is-És ebből kettő én voltam.-tette még hozzá. Át vettem tőle a telefont és megnéztem ki volt az, akinek ennyire hiányoztam.
-Ismeretlen.-dobtam le magam mellé.
-Hívd vissza.-tanácsolta. Mire egy 'nemrosszötlet' fejjel néztem rá. Meg fogtam a mobilt és felhívtam a számot
-Bip...bip...bip...Niall Horan telefonja sajnálom most nem tudom felvenni, ha fontos hagyjon üzenetet és visszahívom...-mondta a Niall gépiesített hangja.
-Na?-nézet kérdőn Nora.
-Niall!-mondtam és ledobtam magam mellé a telefont. Nora arcáról nem tudtam leolvasni a meglepettségnek semmi milyen formáját. Miért van olyan érzésem, hogy többet tud, mint amennyit el mond?
-Ohh...!-reagált röviden.
-Mit tudsz, amit én nem?-vontam kérdőre a szemeimet pedig összeszűkítettem.
-Semmit.?-mondta bár inkább hangzott kérdésnek, mint kijelentésnek. Pár percig még gyanakvóan néztem rá. Tudtam, hogy valamit eltitkol előlem, de csak azt nem értem miért?
-Aha! Ha még is úgy gondolod, hogy tudsz valamit, akkor szívesen meghallgatlak.-mondtam és felálltam az ágyról, mert éppen kopogtak. Az ajtót kinyitva sokk hatás ért. Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy őt így fogom látni. Teljesen összetörve, szétfolyt sminkel és ezért csak is magamat hibáztatom.
-Úr isten! Mi történt?-kérdeztem aggódva, de teljesen felesleges volt, mert tudtam mi történt. Dina nem válaszolt csak sírt és hirtelen jött felindulásból szorosan megölelt.-Ssss...-simítottam meg a haját-...minden rendben lesz.-nyugtattam és megpróbáltam bevinni a szobába, ami nagy nehezen sikerült. Bent Nora, amint meglátta Dinát szemei elkerekedtek és nem tudod megszólalni. Nagy nehezen leültettem az ágyamra én az egyik oldalára Nora pedig a másikra ült. Úgy nyugtattuk és próbáltuk belőle kiszedni mi a baja.
-Adam...-kezdte, de itt újra elkezdet keservesen sírni-...ő...ő...szakít...szakított velem-nyögte ki nagy nehezen. Nora keze megállt a levegőben és villámokat szóró tekintettel nézet rám. Csak a fejemet ráztam azzal jelezve, hogy nem csináltam semmit. De igen is csináltam, nem beszéltem le róla Adamet. Nem küldtem el melegebb égtájra, mikor felhozta az ötletet. Minden az én hibám. Kötelességemnek éreztem, hogy beszéljek Adammel. Hirtelen felálltam, mind ketten rám néztek.
-Mindjárt jövök.-mondtam és kirohantam az ajtón egyenesen Adam szobájába. Ép Ricsivel jött ki a szobából. Nem gondolkodtam csak megfogtam az pólóját és magam után húztam vissza a szobába az ajtót a lábammal csapta be. A szobába szembe fordítottam magammal az arcán ott ült az a levakarhatatlan perverz mosoly.
-Ha durván akarod csinálni előtte szólj, hogy felkészüljek.-mondta és hajolt, hogy megcsókolhasson. De még mielőtt megtehette volna ellöktem magamtól ő elvesztve az egyensúlyát az ágyra esett. Kérdő pillantásokat küldött felém mikor lassan felült.
-Hogy teheted ezt?-kérdeztem tőle hisztisen. Értetlenkedve nézet rám.
-Sajnálom többet nem csinálok ilyent csak, ha meg megengeded.-nézet rám bűnbánóan.
-Oké...akkor én most megyek és beleverem a fejem a falba.-mutattam az említett helység felé.-Te idióta Dináról beszélek!!-kiáltottam rá.
-Nekem már semmi közöm nincs hozzá. És leszarom mi van vele.-mondta lazán egy váll rántás kíséretében. Teljesen elképedtem, hogy lehet ennyire bunkó nem így ismertem meg és ezt az oldalát nem is szeretném ismerni.
-Tudod szánalmas vagy.-mondtam. Szemei teljesen kitágultak és lassan felállt az ágyról és közeledett hozzám.
-Szánalmas? Miért? Talán csak egy dolog miatt lehetek!-mondta és kezét derekamra csúsztatta. Egy lépést hátráltam, de mivel fogta a derekam, így rögtön vissza húzott magához. Félve néztem rá és vártam, hogy folytassa-Csak is, de csak is azért lehetek szánalmas mert...-itt megállt és a szemembe nézet-...mert beléd szerettem.-suttogta már már az ajkaimba. Fejemet lassan oldalra fordítottam, így ajkai csak az arcomat érték. A szorításából engedett hátráltam pár lépést és megráztam a fejemet.
-Nem nem azért vagy szánalmas.-néztem a szemébe. Már könyörgően nézet rám, minden egyes pillantásában benne volt az, hogy már nem bírja idegekkel azt, hogy nem adom be a derekam.
-Lizzi kérlek ne játssz velem hisz szerettél.-vágta a fejemhez.
-Igen! Múlt időben.-mondtam és elindultam az ajtó felé.-Azóta már sok minden változott.-néztem vissza rá a vállam fölött. Az arcát a tenyerébe temette és úgy mozgatta azt jobbra-balra.
-Azóta már mást szeretsz!?-mormolta alig hallhatóan. A kezemet vissza húztam a kilincsről és vissza fordultam felé.
-Nem nem szeretem bele senkibe főleg nem abba, akire te most gondolsz!-mondta idegesen. Tekintetét rám emelte, lassan felállt, újra magához húzott. A szája sarkában fél oldalas mosoly bujkált és csak egy szót mondott.
-Bizonyíts!-, de ezt is a leghalkabban. Életemben nem bántam még ennyire semmit, mint amit most tettem. Hirtelen felindulásból nem is gondolkodva hajoltam hozzá közelebb-ha ez lehetséges volt-, és lassan csókoltam meg. Először meglepetten reagált, de viszonozta. Régen ettől a pillanattól a föld felett repkednék, de nem most nem. Most undort éreztem, de legfőkébb azt, hogy ezzel bántom Dinát. Kezei levándoroltak a derekamról a fenekemre. Ekkor egy lépést hátráltam tőle, kérdőn nézet.
-Tessék bizonyítottam!-mondtam és elhagytam a szobát. Vissza mentem a saját szobánkba, ahol Nora és Dina már egy doboz fagyival ültek az ágyon és valami bugyuta rajzfilmet néztek.
-Lizzi, de jó hogy vissza értél hoztunk fagyit kérsz?-lóbálta meg előttem az említett dobozkát Nora.
-Persze, hogy kérek!-feleltem és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Leültem melléjük és együtt végeztük ki a fagylaltos dobozt.
-Hé nekünk nem kellet volna ma elmenni városnézésre?-kérdezte Dina. Norával egymásra néztünk.
-NEM!!-mondtuk egyszerre. Ő csak megrántotta a vállát és tovább néztük a tévét. Igazi csajos napnak tudtuk be az egészt. Még nem olyan négy körül vissza nem értek a többiek és mi pedig kaptuk a fej mosást. Nem foglalkoztunk vele mert mi jól éreztük magunkat. A büntetésünk csak annyi volt, hogy mostantól mindenen részt kell vennünk nincs lógás meg semmi. Nagy nehezen, de kibírjuk.
-Lizzi, te tudod már hol szerzel állást?-kérdezte Dina.
-Őőő...nem ezen még nem is gondolkodtam, de mit szólnál a Nando's-hoz ott úgyis van már barátnőm.-mondtam ironikusan és erre mind elnevettük magunkat.
-Oksii, akkor majd holnap után lakás nézés után oda is beugrunk.-mondta és a saját szobája felé vette az irányt, mert még leakarta rendezni a tulajjal a biztos találkát.
-Hé holnap este ki mehetnénk bulizni.-vetette fel az ötletet Nora. Mire bólintottam, hogy benne vagyok-Juj meg akkor szólhatnánk Harryéknek is, ha addigra vissza érnek.-gondolkozott hangosan.
-Hogy érted, hogy vissza érnek? Honnét érnek vissza? És te ezt honnét tudod?-rohamoztam meg a kéréseimmel.
-Őőő...meglepi!-mondta ki félénken. Homlok ráncolva néztem rá-Amerikában vannak. Niall azért kereset olyan sokszor elakart köszönni.-nyögte ki végre. A szemeim elkerekedtek.
-Te ezt honnét tudod?-kérdeztem teljesen ledöbbenve.
-Sehonnét.-vágta rá.
-Nora Kornélia Bencz, ha nem mondod el nem állok jót magamét!-emeltem fel fenyegetően a mutató ujjamat. Pár percig vacillált, hogy most mit mondjon, de végül elkezdte.
-Na jó tegnap mikor leléptem Harryvel voltam.-mondta ki félénken. Elképedve néztem rá nem tudtam mit reagáljak, de végül mosolyra húztam a számat és barátnőm nyakába ugrottam-Nem haragszol, hogy nem szóltam? Tudod ez az egész annyira friss volt meg minden...-kezdett magyarázkodni.
-De hogy haragszom, sőt örülök.-mondtam és magamhoz szorítottam. Egy megkönnyebbülő sóhaj hagyta el a száját.
-Ne tud meg mennyivel könnyebb most.-mondta boldogan.
-De hogyan vagy mikor?-tértem rá a lényegre, mert nem értettem mikor kezdtek el találkozgatni hisz végig együtt voltunk.
-Vissza felé a Nando's-ból, akkor amikor te Niallnél voltál itt volt este.-kezdet el sorolni.
-Azért nem jöhettem fel?-kérdeztem megdöbbenve.
-Őőő...ja.-mondta és akkor megcsörrent a mobilja és rohant érte. Tuti Harry hívja gondoltam magamban. Örültem nekik nagyon végre Norának is lesz egy normális pasija, bár nem ismerem annyira Harryt, de a rokonom van bennünk közös. Azt hiszem kell beszélnem Nora húgával, hogy szerinte milyenek. Gondolat menetemből Nora sikítása rángatott vissza. Kérdőn néztem rá.
-A srácok már holnap jönnek haza.-kezdte boldogan-És Eleanor hívott, hogy menjünk velük bulizni este.-mondta hatalmas mosollyal az arcán.-Nélküled nem megyek!-tette hozzá mély és parancsoló hangon.
-Jee holnap partyzunk!-tetettem örömöt, de az igazság az, hogy semmi kedvem nem volt menni. Egyedül akartam lenni és átgondolni Adam szavait. Nem értettem semmit teljesen össze voltam zavarodva.
-Héé! Niall üzeni, hogy már nagyon várja a holnapot.-kiáltotta Nora már a gép elől. Mikor került ez oda? Kérdeztem magamtól az előbb még itt állt velem szemben. De mikor a mondata eljutott az agyamig a felismerés pofonként csapott Niall is ott lesz. A gyomrom görcsbe rándult és kicsit el is öntött a pír, amit remélek Nora nem vett észre. Nem tudom miért váltja ki ezt belőlem, de nem akarom, hogy Adamnek igaza legyen és ezt az érzést sem akarom. Ki kell zárnom nem szerethetek bele. Hiszen ő Harry egyik legjobb barátja. De lehet, hogy csak én gondolom túl és nincs semmi olyan szándéka. Meguntam ezt az egészet még csak párnapja vagyok Londonban és máris minden összekuszálódott kezdve azzal, hogy Harryék megjelentek az életemben. Hosszú időszak elé nézünk az biztos, de ahogy elnéztem Norát, őt ez egyáltalán nem zavarja, sőt boldog is. Pedig emlékszem, mikor valamelyik nap nálunk volt és a fiúk számát adták az egyik zenecsatornán, a fejét a falba tudta volna verni, hogy legyen már vége mert rühelli őket én csak jót mosolyogtam a szenvedésén. Gondolat menetemből újra Nora zökkentett ki.
-Gyere videó chetelünk a Harryékkel.-hívott oda. Egy hatalmas mosolyt varázsoltam az arcomra és leültem Nora mellé. Pár perc múlva meg is jelent négy vadul integető fiú a monitoron. Már éppen rá kérdeztem volna hol van az ötödik tag Harry beelőzött.
-Niall pár perc múlva itt van csak ő ilyen késői órákra, hagyta a fürdést.-mondta és mindenki elröhögte magát. Mosolyogva bólintottam. Már vagy félórája beszéltünk a srácokkal mikor meghallottam a háttérből Niall érdeklődő hangját a felől, hogy a srácok kivel beszélnek. Harry biztatóan hívta a gép elé amit sem sejtő fiút, aki pár másodperc múlva fel is tűnt a kamera előtt. Amint megláttam szívem majd kiugrott a helyéről olyan hevesen vert. Egy száll törülköző volt a derekára csavarva, izmos hasát teljesen látni engedte, vizes szőke haja a homlokára hullott szemei csillogtak, amint meglátott minket és ő is mint négy másik barátja vad integetésbe kezdett egyik kezével mert a másikkal a törülközött fogta, hogy le ne essen róla. Louis és Zayn gonoszan összesúgtak mögötte és egyszerre néztek rám utána pedig a törülközőre. Előre tudtam mi fog történni...
Írjatok komit, nyomjatok vélemény gombot vagy iratkozzatok fel előre is köszönöm :)
A következő előre láthatólag Csütörtökre megpróbálom hozni.! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése