16. rész

Hi Guys.! Meghoztam a következő részt! :) Sajnálom, hogy ilyen ritkán hozok, de néha beüt az ihlet hiány plusz tanulnom kell. Nyáron, ami már nagyon közel van :) Megpróbálok gyakrabban részt hozni talán sikerül, de nem igézek semmit :) Köszönöm az 5(!) feliratkozót csak így tovább (hihi), s a 1730!!!!! feletti oldal megjelenítést (Wow!! újra) Jó olvasást.! Ne felejtsetek el komit írni vagy ott lent meg nyomni a 'tetszik :)' vagy a 'köviit' gombocskát!. :) 

Mosolyogva indult meg felém. Éreztem, hogy az arcom egyre pirosabb lesz. Még egy fiú sem váltott ki belőlem ilyen érzéseket, csak ő. Ő más volt több volt számomra, mint egy átlagos fiú. A gyomromban a lepkék, akik két hete eltűntek újra elő kerültek, csak talán most erősebben, mint akkor. A szívem majd' kiugrót a helyéről. Hirtelen a nyakamban logó medálhoz nyúltam, hogy meggyőződjek róla, hogy ott van-e még. Ott volt. Hiszen hol más hol lenne? Mióta megkaptam egyetlen egy alkalommal sem vettem le. Lassan át törte magát az őt fényképező illetve körül rajongó tömeg között és egy lépésnyire meg állt előttem. Vártam a következő mozdulatát, de nem csinált semmit csak állt és a folyamatosan a szemeimet nézte. A fél iskola körülütünk állt. Vártam, hogy végre mondjon már valamit, mert ha továbbra is itt áll én leütöm vagy nemes egyszerűséggel itt hagyom. Már éppen az utóbbi tervemet kezdtem véghez vinni, mikor elnevette magát. Értetlenül meredtem rá a körülütünk állókkal együtt.

- Itt hagytál volna? - kérdezte és az az aranyos mosoly ott bujkált a szája sarkában.

- Ha továbbra sem mozdulsz meg akkor igen. - feleltem egy hatalmas mosoly kíséretében. Felnevetett ezen a kijelentésemen és elkezdett újra közeledni felém a fülemhez hajolt és édes rekedtes hangon bele súgta, hogy 'akkor ki vitt volna haza?' kérdését. Tekintettem rá emeletem és megrázva a fejem jeleztem, hogy fogalmam sincs. A kezem után nyúlt ezzel húzva engem is indult meg a tömegben a kocsija felé, amiben már Nora is bent ült. Fogalmam sem volt, hogy került oda vagy mikor tűnt el mellőlem. Beszálltam hátra, ahonnét barátnőm vadul kalimpált, hogy szálljak már be.

- Nem ismerlek! - mondtam mikor beszálltam a kicsit túl pörgött lány mellé.

- Így jártál! - röhögött ki. Mire én egy olyan 'ezt a mondatott még egyszer gondolt át!!' nézéssel jutalmaztam, amin még jobban röhögött. Olyan volt, mint egy retardált fóka nem tudott meg szólalni csak mutogatott. Ettől pedig nekem lett röhögő görcsöm. Niall és Harry kérdőn néztek a vissza pillantóba és elkönyvelték magukba, hogy nem vagyunk normálisak. Lassan megérkeztünk a jól ismert házhoz, ami csak '1D villa' néven futott. A kocsi lassan leparkolt a feljárón, de Nora még mindig nem volt képes abbahagyna a nevetést. Felszabadulást jelentett, amikor a motor leállt és végre kiszabadultunk a kocsiból.

- Szerintem hagyjuk itt! - mutattam a külvilágból semmit sem érzékelő lányra.

- Oké! - egyezett bele mind két fiú. Szoktok lenni olyan mikor rá jön az 5 perc ekkor egyedül kell hagyni, had nyugodjon le, majd utánunk jön. Harry úgy döntött, hogy ott marad értelmi sérült barátnőmmel, így Niall ketten indultunk el a ház felé. Az ajtót kinyitva engedett előre, s amint beléptem ő jött utánam. A cipőnket levetve indultunk meg a nappali felé, már éppen beléptünk volna mikor megfogta a karom és maga felé fordított. Kérdőn néztem rá ajkai egyre csak közeledtek az enyémek felé, mikor egyszer csak valami vagy valaki fejbe ütött egy...egy párnával(?) ennek következményében lefejeltem szegény Niallt.

- Ez meg mi a...? - kérdeztük egyszerre. Mire Louis jött felénk bűnbánó arccal.

- Bocs skacok Liam nagyon kivan! - védekezett felvette a párnát és már vissza is indult. - Ja Niall vérzik az orrod. - fordult hátra. Óriási szemekkel néztem az említett fiúra, akinek tényleg vérzett az orra. Ijedten szaladtunk a konyhába zsepiért, amit vérző pontoz tudott tenni.

- Sajnálom! Mivel tudnálak kiengesztelni? - kérdeztem, miközben segítettem neki enyhíteni a vérzést.

- Hát... - kezdte egy kaján vigyorral az arcán. - mondjuk ma velem alszol. - húzogatta a szemöldökét, szemei pedig csillogtak a vágytól.

- Itt mindenki előtt? - kérdeztem mosolyogva.

- Igazad van menjünk hozzád! - ajánlotta fel, amin elnevettem magam és egy gyengéd csókot nyomtam a szájára. - Mi lenne ha most mennénk? - húzott közelebb magához, s egy szenvedélyes csókot nyomot az ajkaimra.

- Benne vagyok. - feleltem, s újra megcsókoltam.

- Niall! Istenem menjetek szobára! - kezdet el visítozni Louis lányos hangon, amitől akaratom ellenére is kitört belőlem a nevetés. Niall csak ijedetten nézte az ép nyugtató teát készítő barátját.

- Az kinek lesz? - kérdezte aggodalmasan és a gőzölgő bögrére mutatott.

- Liamnek! - felelte, s már el is tűnt. Rögtön utána mentünk, amint beléptem a nappaliba érdekes látvány fogadott Liam a kanapén fekve körülötte egy csomó zsepi Louis és Zayn pedig minden szavát lesik. Kérdőn néztem Niallre, aki csak annyit tátogott 'Daniella'. El sem tudtam képzelni mi történhetett, ami ennyire kiakasztotta a mindig nyugodt Liamet. De mi történhetett Danivel? Hiszen valamelyik nap láttam az X-factorban. Mitől lehet Liam ennyire kiakadva? Minden rendben van köztük. Ha csak nem... Nem az kizárt dolog, hisz' olyan jól meg voltak. Vagy csak én nem vettem észre valamit? Ennyire vak lennék? Vagy csak nem is akartam róla tudomást venni mert nekem csak Niall létezett?

- Hé Lizzi! Lizzi itt vagy? Haló! - mozgatta a kezét előttem Niall, s aggódó tekintettel vizsgálta az arcom. Mikor észrevette, hogy a tekintettemmel követem keze mozgását egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját. Közben Noráék kuncogva értek be a nappaliba, s barátnőm is döbbenten állt a látvány előtt.

- Még mindig? - kérdezte Harry, s ő is oda ült Liam mellé, aki bólintott, s egy újabb zsepit használt el. Norával kérdőn néztünk egy másra, s utána a fiúkra. Louis felállt, s átkarolta egyik kezével az én vállamat másikkal pedig Noráét, s bevezetett minket a konyhában.

- Lányok! Tudjátok minden kapcsolatban vannak hullám völgyek, amiket valakik túl élnek valakik pedig a könnyebb lehetőség mellett döntenek. - kezdte komoly arc kifejezéssel.

- Igen tudjuk! - vágta rá Nora. - Ezt hívják szakításnak. - nézet rá olyan 'ezt így is mondhattad volna' arc kifejezéssel. Louis csak megforgatta a szemeit, s folytatta az értelmesnek mondható monológját.

- Nos Liammel és Daniellel is ez történt. - fejezte be. Nem tudtam mit reagáljak erre. Nagyon sajnálom Liamet, hogy így vége lett a kapcsolatuknak. Louis ott hagyott minket, mikor mi is utána mentünk, de mikor beértünk a helységbe Norának megszólalt a telefonja. Ami nem lenne olyan nagy szám, ha nem éppen a Up All Night lett volna a csengő hangja, amit még régebben a húga állított be neki. A fiúk lefagyva szegezték a tekintetüket a szintén lefagyott lányra, aki pillanatokon belül kapcsolt és kereste is elő a telefonját. Mikor megtalálta unott arccal meredt a kijelzőre, s hezitált, hogy felvegye-e vagy ne. Az utóbbi mellett döntött, s unottan a füle mellé helyezte a készüléket, amit abban a pillanatban el is rántott onnét. A csöndes szobát most a telefonból áradó sikítás töltötte be, s még ki sincs  hangosítva. Olyan két perc után végre megszólalt a hívó fél.

- Mért az internetről kell megtudnom, hogy Harry Styles a rokonom lesz? - vonta kérdőre sipákolta Norát a sokkos állapotban lévő húga. Mindketten elkerekedett szemekkel néztünk egy másra. Honnét tudta meg? Hogy érti, hogy az internetről?

- Te miről beszélsz? - kérdezte vissza döbbenten Nora.

- Hát azokról a képekről, ahol Harry és egy ismeretlen lány, aki te vagy ép csókolóznak. - beszélt még mindig olyan hangerővel, hogy az egész szoba visszhangzót tőle. Nora teljesen le fehéredet, s félénken nézet Harryre, aki nem értett az egész beszélgetésből semmit. Mutattam neki, hogy kapcsolja be a gépet, amire felrohant az emeletre és lehozta a kért készüléket.

- Mi-milyen képek? - kérdezte dadogva Nora néhány perc csend után. Most nem hallottam a húga válaszát, mert már vissza vett a hangerőből. Csak annyit láttam, hogy Nora bólogat, s fel-alá sétálgat. - Gép közelben vagy? - kérdezte, s már mellettünk is termet. - Jó küld át Facebookon! - kérdet meg. - Majd ha piros hó esik! - nevetett fel, s lecsapta a telefont. Amint bejelentkezett a facebookjába, a húga által említett képek már ott is volt. Félve nyitotta meg a linket, ami rögtön behozott egy sötétebb képet, amin tökéletesen fel lehetett ismerni Harryt, amint bemászik valakihez a kocsiba. A következő képen pedig már az látszik, hogy Nora és Harry együtt szállnak ki a kocsiból, s egymás kezét fogják, s még egy kép, amin éppen egymást csókolják. Harry és Nora is döbbenten nézik a képeket, amik nem rég készültek itt az udvarban.

- Idióták jobban is vigyázhattatok volna! - szidta le őket Liam, s megdobta Harryt egy párnával, aki majdnem lefejelte a billentyűzetet.

- Bocs, hogy már a saját udvarunkon sem csinálhatom azt, amit akarok! - nézet Liamre ingerülten, s felfutott a szobájába Nora pedig utána. A srácok már meg sem lepődtek ezen cselekedetén, ahogy én sem. Hirtelen az órára pillantottam, s akkor tudatosult bennem, hogy nekem otthon kéne lennem, ha nem akarok balhét. El köszöntem a fiúktól, s Niall kíséretében indultam el az ajtó felé.

- Haza kísérlek. - ajánlotta fel.

- Nem kell. - ellenkeztem, s már indultam is volna kifelé, ha nem húz vissza magához, s olyan szorosan ölelt át, hogy alig kaptam levegőt.

- Látlak holnap a koncerten? - kérdezte mi után már el engedett.

- Nem tudom lehet. - kacsintottam, s egy puszit nyomva az arcára elindultam haza. Az út nem volt hosszú 10 perc sétálás után a házunk előtt jártam. Anya és apa autója is a bejárón állt. Ennek nagyon 'örültem'.

- Meg jöttem! - kiáltottam el magam, s próbáltam mindenféle kommunikáció nélkül eljutni a szobámig, de mint mindig most sem jött be a tervem. Apa a nappaliban ült, s valami sorozatot nézet a tv-ben anya pedig gondolom a konyhában volt.

- Állj csak meg! -szóltak utánam, amit én engedelmes kislány módjára meg is tettem. - Merre jártál kisasszony? - kérdezte apu még mindig a tv-t bámulva.

- Erra-arra. - feleltem, s megrántottam a vállam. Éppen szólásra nyitotta a száját mikor bedobtam a mindig bevált módszer. - Tanulnom kell! - szóltam közbe és siettem fel a szobámba. A táskámat levágva az ágyra vettem észre rajta egy kis ismerős készüléket, amit már vagy két hete nem láttam a telefonomat. Rögtön fel kaptam, s magamhoz öleltem a készüléket. Gyorsan bekapcsoltam, de az csak nem akart sietni mikor végre meg láttam a kijelzőt a telefon pittyegett kettőt, s újra kikapcsolt. Lemerült! Vettem tudomásul az egyik fiókból elő kerestem a töltőjét, s rögtön fel is tettem töltődni. Örömömben össze-vissza ugráltam a szobába. Normális ennyire ragaszkodni egy ilyen kis készülékhez? Szerintem is. Amint a telefonom feléledt rögtön felmentem nettre nagyon régen jártam már twitteren és facebookon. Sok új ember követett be és lett az ismerősöm, akiket úgy nagyjából betudtam azonosítani azoknak vissza jelöltem, de volt olyanok, akiket még látásból sem ismertem meg. Ezzel vagy egy órát eljátszottam, akkor eszméltem csak fel mikor felkiáltottak, hogy vacsora. Lesiettem a lépcsőn, s leültem a megszokott helyemre. Vártam, hogy felhozzák azt, hogy merre jártam, de semmi ilyen nem történt. Kicsit fura volt úgy végig ülni a vacsorát, hogy nem veszekednek velem, de megtudnám szokni.

- Öhmm...Kérdezhetek valamit? - kezdtem egy kicsit félénken, s mikor bólintottak folytattam. - Na holnap lesz egy koncert arra az egyik új barátnőmmel és Norával el szeretnénk menni. - hoztam fel a holnapi terveimet. Egy másra néztek utána vissza rám.

- Milyen koncert? - kérdezték. Ajaj... Hezitáltam, hogy elmondjam az igazat vagy hazudjak.

- Hát... - kezdtem bele, de anyu félbeszakított.

- Harryék? - kérdezett rá, mire csak egy aprót bólintottam. Nagyot sóhajtott, s folytatta. - Ha nemet mondunk akkor is elmész szóval mindegy. - felelete fel állt és vitte előlem a tányért, s bele kezdet a mosogatásba én pedig vissza indultam a szobámba. Még gyorsan át néztem a tanulni valókat utána bementem a fürdőbe, ahol a kádba engedtem forró vizet, amibe tettem a kedvenc habfürdőmből. Megvártam még jó habos lesz, s utána beleültem. Hajamat felgumiztam úgy hajtottam a fejem a fejtámlára lecsuktam a szemem, s lassan el nyomot az álom. Nem tudom meddig aludhattam a víz már hideg volt, s arra keltem, hogy valaki kisebb kavicsokkal dobálja az ablakomat. Kimásztam a fürdőkádból magamra csavartam a törülközőt, s meg indultam az erkély felé, ahonnét terveim szerint majd jól beolvasok, annak aki dobta a kavicsokat. Mikor kiértem vizes testemet meg csapta a hideg levegő, de nem érdekelt csak meg akartam mondani a magamét.  Amint lenéztem rögtön elfelejtettem minden szitkozódásomat. Csak azokat a nagy kék szemeket láttam magam előtt, amik még a sötétben is gyönyörűen ragyogtak.

- Hát te? - kérdeztem döbbenten.

- Jöttem az engesztelésért. - mondta lassan szája huncut mosolyra húzódót és a szemeit nem tudta levenni rólam. Végig néztem magamon, s akkor jutott el a tudatomig, hogy miben is állok előtte. Arcom ellepte a pír, s próbáltam magam jobban takarni már amennyiben ebben a kis törülközőben lehetett. Ő csak el nevette magát látszott, hogy nagyon is élvezi a helyzetet. Mutattam, hogy várjon meg egy pillanat és jövök. Gyorsan besiettem a szobámba, ahol magamra kaptam az alvós ruhámat, ami egy rövidnadrágból és egy topból állt. Újra kiléptem az erkélyre, ami alatt Niall még mindig ott állt. Csalódottan vizsgált végig.

- Na akkor most feljössz vagy ott maradsz? - kérdeztem. Mire szemei fel csillantak.

Írjatok komit és nyomjatok véleménygombot :) Előre is köszönöm.! :)