- Épp reggelit csináltam neked. - mondta, mire szemöldököm a plafonig kúszott. Még sose csinált nekem senki sem reggelit. Mikor leesett, hogy ő ezt most tényleg komolyan gondolja. - Most menj vissza és gyere le perc múlva akkor leszek kész. - tessékelt ki a konyhából. Kérdőn néztem a konyhában szorgoskodó szőke fiúra. Lehetne ennél is aranyosabb? Teljesen bele szeretem. Vissza mentem a szobámba, ahol még tettem fel egy alap sminket hajamat pedig kivasaltam. Magamra kaptam a táskám és a cipőmet, s újra lefelé vettem az irányt. Amint leértem Niall jött felém megfogta a kezem és a konyhába vezetett. Az asztal szépen meg volt terítve. Teljesen olyan érzésem volt, mintha egy romantikus filmbe csöppentem volna, de nem zavart, mert egy olyas valakivel csöppentem bele, aki már gyökeres része az éltemnek. Kihúzta előttem a széket, amire rá ültem ő pedig a velem szembe lévő helyet foglalta el.
- Ezt miért is kapom? - kérdeztem kíváncsian.
- Mert ma nem tudlak levinni vacsorázni. - felelte és neki is látott elfogyasztani az előtte lévő jól megpakolt tányér tartalmát. Éreztem, hogy az arcom vörös színre vált, s hogy a szívem is gyorsabban ver az átlagnál. Igen már biztos teljesen bele estem. Amikor végeztünk az koszos edényeket bepakoltam a mosogatógépbe, s elindítottam azt. Ha haza érek ki is szedem majd. Leakasztottam a fogasról a kabátomat, s Niallel a nyomomban ki is léptem az ajtón, s egy egyszerű mozdulattal bezártam magam után. Niall a fejére húzta a kapucnit, hogy véletlenül se ismerjék meg. Egy öleléssel búcsúztam el tőle, s mikor már indultam a karomnál fogva vissza rántott. Mikor tengerkék szemeibe néztem még levegőt is elfelejtettem venni.
- Akartam kérdezni valamit. - suttogta. Lehelete perzselte a bőrömet, s kicsit meg is remegtem. Kérdőn néztem rá, nem tudtam mit akar. - Lizzi Mayer leszel..leszel a ba..barátnőm? - kérdezte dadogva, s olyan halkan, mint az előbbi mondatát. Döbbenten álltam előtte, s a válaszon agyaltam, vagy inkább vissza tartottam magam, hogy ne ugorjak rögtön a nyakába azt kiabálva, hogy 'igen, igen, igen leszek'. Mert az kicsit nagyon hülyén nézet volna ki. Reménykedve vizsgálta a szemeimet, de egy hang sem jött ki a torkomon. Elmosolyodtam, s csak határozottan bólintottam, hogy 'igen, szívesen leszek'. Még közelebb húzott magához, ha azt még lehetett mert így is olyan közel álltunk egymáshoz, hogy még egy tűt sem lehetett volna leejteni mert nem éri el a földet. Ajkait gyengéden az enyémre nyomta, szenvedélyesen megcsókolt. Mikor elváltunk a fejemet újra a paradicsomhoz tudnám hasonlítani.
- Este találkozunk. - suttogta, s még egy csókot nyomot az ajkaimra. Lassan elindult a másik irányba én csak ott álltam lábaim földbe gyökerezte, s mikor vissza tértem végre megtudtam mozdulni és én is megfordultam igaz még egyszer vissza a néztem távolodó alakjára. A buszmegállóhoz pontosan érkeztem, ahol nagy meglepetésemre Nora is ott volt. Köszönés képen a nyakába ugrottam, s úgy meséltem el neki a reggel történteket. Kicsit sem néztek ránk furán, hogy mind ketten úgy ugrálunk ott, mint az idióták. Amikor a busz beért én a tegnapi helyemre igyekeztem, ahol Stella és barátja Dave ült. Aki már a fejét fogja, s csak annyit láttam Stella elég intenzíven magyaráz neki valamit. Mikor meg látott szemei felcsillantak, s láttam benne a reményt a megmenekülésre.
- Lizzi, de jó hogy itt vagy. - köszöntött Stella és Dave egyszerre. Dave összetette a két kezét, amolyan 'köszönöm istenem, hogy nem büntetsz tovább' stílusban.
- Képzeld van jegyem a srácom ma esti koncertjére. - újságolta izgatottan Stella, amikor oda ültünk hozzájuk. Már értem mi volt Dave baja.
- Az jó mi is megyünk. - mondta hatalmas mosollyal Nora, amire felkaptam a fejem. Tényleg megyünk.
- Ohh pedig valamelyikőtőket el akartam hívni, mert két jegyem van. - mondta és fél oldalasan a barátjára nézet, aki csak megrázta a fejét, hogy ezt most rögtön felejtse el ő nem megy sehová. Stella szomorún nézet vissza ránk. Dave megsajnálta és bele egyezett, hogy elmegy vele és, ahogy ő fogalmazott 'megnézi az ugráló majmokat, nehogy maradjon egy felesleges jegy'. Megbeszéltünk, hogy mi hárman nálunk készülődünk és majd Dave oda jön értünk 4-re. Nora írt egy SMS-t Harrynek, hogy szeretne kérni még két darab VIP-s belépőt. Harry két perc múlva vissza írt, hogy már el is intézte, s négyre már nálunk is lesz a mi belépőnkkel együtt. Nem semmi ez a srác gondoltam magamban. Stella ugrándozva szállt le a buszról, s egészen a suliig úgy viselkedett. Hiperaktív ez a csaj az biztos. Amint beértünk első gondolatom azt volt, hogy mindenki rá fog kérdezni a tegnapira, de nagy meglepetésemre senki sem tette. Elvoltak foglalva azzal, hogy találkoztak Harry Stylessel és Niall Horannal. Amit az osztályba értünk Norával a tegnap elfoglalt helyünkre igyekeztünk, ahol Dinát találtuk. Aki kérdőre vonta Norát, hogy hétköznap mit képzel ő magról, hogy nem alszik otthon. Norának a válasza egy hatalmas mosoly és egy vállrándítás volt, amivel szegény lányt kilehetett volna kergetni a világból. Mérgesen hagyott ott minket és ült le a helyére. Szemével ép az imént érkezett Adamet vizsgálta, aki az egyik lánnyal egyeztetett le egy randit vagy mit, csak annyit lehetett látni, hogy a csaj olvad Adam akcentusa miatt. Adam mosolyogva pacsizott le Ricsivel a csaj pedig az ájulás határán volt. Szánalmas. Az órák ma hamar elrepültek. Nora egyik szünetbe kitalálta, hogy milyen jó buli lenne lemenni a tornaterembe és megnézni kiket választanak be a pon-pom csapatba. Mivel Dina is jelentkezett - nem tudom miféle elhatározásból - azzal a jelszóval mentünk le, hogy őt bátorítsuk. Mikor ezt előadtuk a tanárnak Dina úgy nézet ránk mint a véres rongyra. Miszerint őt nem kell bátorítani mindenféle képen befog kerülni. S, közölte, hogy ha már ilyen kedvesek vagyunk akkor vigyük be a cuccát az öltözőbe. Ilyenkor nem tanácsos neki ellent mondani mert túlteng benne a verseny szellem, s bármire képes. Az öltözőben a fél lány csapat ott volt és vajon miről beszélgettek? Hát persze, hogy a One Directionról. Pont elkaptam, hogy az egyik csaj ép azt ecsetelte a rajongó táborának(?), hogy az első sorba van jegye és onnét még az izzadtságukat is érezni fogja. Amint ezt kimondta belőlem hangosan elő tört a nevetés, amire mindenki kérdő arccal fordult felém. Én pedig, amilyen gyorsan csak tudtam kimentem. Mikor Norának elmeséltem ő csak fapofával azt vágta rá, hogy ő tegnap este is érezte Harry izzadtságát. Jó nem akarom tudni mit csináltak. Amint a válogatásnak vége lett összeszedtük Stellát, s úgy indultunk elhozzák Dave megkapta SMS-ben a címet mi pedig amilyen gyorsan csak tudtunk elkészültünk. Nem csíptünk magunkat annyira. Mindhármunkon vissza fogottabb ruha volt és nem olyan magas cipő. A jegyeink és Dave is egy időben érkeztek meg. Gyorsan a táskám mélyére rejtettem és már indulhatunk is. A 10 perces útból fél óra lett a hatalmas forgalomnak köszönhetően, ami az aréna előtt fogadott minket. Több száz sikongató lány hatalmas táblákkal a kezükben, amiken valamelyik fiú neve szerepelt.
- Kész örültek háza. - adtam hangot észrevételemnek.
- Üdv a One Directionnál. - hallottam meg magam mögül egy ismerős mély, férfias hangot. Rögtön a hang tulajdonosát kerestem a hatalmas tömegben, ami könnyen meg is lett köszönhetően magas termetének.
- Gyertek a fiúk küldtek értetek. - mondta már mellőlünk Stella és Dave döbbenten néztek Paulra. Mivel ő volt az, akit a fiúk megbíztak azzal, hogy épségbe beérjünk hozzájuk. Nagy nehezen át verekedtük magunkat a lány tömegen, akik elég furán vizsgáltak minket. Beérve hátra alig lehetett hallani valamit a kinti őrületből. Bent csak rengeteg biztonsági őr, szervezők, sminkesek és staylistok rohangálását lehetett látni. Ahogy beljebb értünk egy ismerős nevetés csapta meg a fülemet rögtön tudtam kié. Néhány perc múlva meg is láttam Louist, aki ép a saját poénján nevetett a többiek pedig elég furán néztek rá. A lányok mikor észre vettek minket rögtön egy öleléssel köszöntöttek. Eleanortól még azt is megkaptam, hogy hallotta, hogy összejöttem Niallal és, hogy ne foglalkozzak majd drágalátos barátja perverz beszólogatásaival. Biztosítottam róla, hogy nem fogom őket magamra venni. Mikor mindenkinek köszöntem szemeimmel az én szőke hercegemet kerestem, aki nem volt sehol. Már ép rá akartam kérdezni hol van, mikor valaki befogta a szemem, s ajkait a fülemhez nyomta.
- Szia szépségem. - súgta a fülembe lehelete perzselte a bőrömet, lábaim meg remegtek, s a pillangóim elő jöttek. Megfordultam a tengelyem körül, s tekintetem találkozott azokkal a szép kék szemekkel. Egy gyengéd csókot nyomot az ajkaimra, amitől egy hatalmas mosoly terült el az arcomon. Még egy-két szót váltottunk a fiúkkal, de nekik menni kellett mert kezdődőt a koncert. Stella hatalmas mosollyal jött oda hozzám, hogy meg köszönje, hogy elhoztuk, de azt még mindig nem értette honnét ismerjük a fiúkat. Nagyjából elmeséltem neki, hogy találkoztam Harryékkel és, hogy jöttem össze Niallal. Ahogy elnéztem őket a színpadon teljesen felszabadultan mozogtak, énekeltek, táncoltak, nevetek és persze hülyéskedtek, ami náluk elmaradhatatlan. A közönség végig énekelte z összes dalukat nagyon jó bulit tudtak csinálni néhány perc leforgása alatt. Amikor elköszöntek és lejöttek a színpadról az öltözőjükbe mentek, s pár perc múlva már mindenki indulásra kész volt kivéve Niall. Csak tudnám miért tűnik el állandóan. Elindultam megkeresni Niall öltözőjét, amikor meg találtam a 'Niall Horan' feliratú szobát bekopogtam, de nem kaptam rá választ még egyszer meg próbáltam, de arra sem kaptam. Minden - mindegy alapon benyitottam, de bár ne tettem volna. Lábam a földbe gyökerezet. Ki ez a lány? És miért fogja Niall kezét? Ezek a kérdések jártak a fejembe. A könnyeim folyni kezdtek, s futni kezdtem nem tudom merre csak futottam. Egyedül akartam lenni. Hallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja, de nem érdekelt. Mikor már kiértem az arénából csak egy hangos dudaszót hallottam, s két fényszórót láttam utána minden elsötétült...
Írjatok komit és nyomjatok véleménygombot :) Előre is köszönöm.! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése