Halli! Már meg is hoztam a második részt.:) Remélem tetszeni fog :)
Életem eddigi leghosszabb 22 napját éltem át-igen számoltam-a suliban a legrosszabb jegyem hármas volt az is matekból. Senkinek nem volt rám panasza Norával is jól nevelten viselkedtünk emberek előtt, de mikor ketten voltunk muszáj volt hülyülnünk, de arról anyuék nem tudnak. Sajnos Norát is csak úgy engedték, ha normálisan viselkedik, neki ez nehezebb volt a húga végig piszkálta és még vissza sem szólhatott neki. Ádám és Dina nagyon elvoltak együtt, ami mindig hányingert keltett bennem utáltam, hogy boldogok-jó ez gonosz-de nekem kéne Ádám mellett lennem nem neki. És akkor még Londonban is őket és az enyelgésüket kell majd néznem. Fújj. Megpróbáltam magam túl tenni rajta, de még vannak olyan éjszakák mikor sírva alszom el. Akkor ismételgetem magamnak azt amivel Nora észhez térit: Ki vagy te? Rád sem ismerek! De ha még egy könnycseppet ejtesz esküszöm nem állok jót magamért. Ilyen és még ilyesmikkel ordította le a fejem, de sajna igaza van én sem ismerek magamra. Csodával határos módon hatottak rám a szavai mert egyre kevesebbet gondolok rájuk és mikor ölelgetik egymást akkor sincs már hányingerem.
Reggel az ébresztőórám vadul csörgött, mellette a telefonom is elkezdte játszani Justin Bieber egyik számát ezzel jelezve, hogy Nora hív.
-Mondjad!-szóltam a telefonba álmos hangon.
-Neked is jó reggelt! Mit veszel fel ma?-kérdezte fitten és cseppet sem álmosan.
-Öhh...azt ami legfelül van?-kérdeztem vissza.
-Rossz válasz!-mondta nekem pedig kikerekedtek a szemeim.
-Most mi a baj ezzel az elképzeléssel?-szálltam ki az ágyamból a szekrény felé indultam.
-Csak mert...dob pergést kérek..ma megyünk a repülőjegyekért.-mondta és bele sikított a telefonba olyan hangosan, hogy azt elkellet emelnem a fülemtől ha nem szerettem volna halláskárosodást szenvedni.
-Ezért mért nem vehetem fel azt ami legfelül van?-értetlenkedtem.
-Nehéz eset vagy.-sóhajtott.-10 perc és ott vagyok addig vegyél fel valami elfogadható ruhát.-mondta én meg elő halásztam a szaggatót felsőmet.-ja és az a szaggatott felső nem minősül annak.-mondta végszó ként és letette.
-Basszus ez olvas a gondolataimba.-mondta magamnak. Kezdek tőle félni. Az említett felsőt visszadobtam a szekrénybe és előszedtem a kék ujjatlanom amin egy maci volt egy hosszú szaggatott farmert és felvettem a kék converse cipőmet, még felkaptam a bőrdzsekimet és a táskám aztán rohantam le a lépcsőn. Anyuék szokás szerint nem voltak otthon, de a reggelim ki volt készítve ahogy a pénz is kajára. Épp hogy megreggeliztem már csöngettek is az ajtón. Kinyitottam az ajtót barátnőm alaposan végig mért.
-Na látod ez már elfogadható.-ölelt meg.
-Az összes ruhám elfogadható.-vágtam vissza és táskával a hátamon indultunk el.
-Aha...gondolj csak a szaggatott felsőre.-nézet rám én pedig meg torpantam.-most meg mi van?-kérdezte és ő is megállt.
-Nem zártam be az ajtót.-futottam vissza, gyorsan bezártam Nora pedig jót szórakozott rajtam.
-Reggeli torna kipipálva.-nevetett még mindig mikor vissza értem.
-Ha-ha nagyon vicces.-néztem rá szúrós szemekkel. Egész úton a ruháimat veséztük ki. Belátom van néhány amitől meg kéne szabadulni.
-Juj el ne feled, hogy 6ra ott kell lenni a reptéren a jegyekét.-mondta Nora mikor beléptünk a terembe.
-Heló szépségeim naa mikor mentek a jegyekért mert szívesen összefutnék veletek utána.-húzogatta a szemöldökét Ricsi. Mi pedig elnevettük magunkat.
-Ricsi ez gyenge volt nagyon gyenge.-veregettem meg a vállát.
-Akkor még dolgoznom kell a csajozós szövegemen.-ült vissza a helyére. Mi is leültünk.
-Szerinted fog felszedni angol csajokat?-kérdezte Nora Ricsire mutatva, aki nagyban jegyzetelt.
-Őszintén?-bólogatott-Nem! Túl szerencsétlen hozzá.-jelentettem ki mire újra elnevettük magunkat. A mai nap nem volt annyira vészes nem feleltettek, nem írattak egyszóval megúsztuk. Haza egyedül sétáltam Nora sietett haza ezért nem várt meg még vettem magamnak egy kávét, amit hazáig meg is ittam. Mikor beértem a házba anyáék már otthon voltak.
-Lizzi, de jó hogy jössz gyere ide.-kiabált ki anya a konyhából.
-Igen?-kérdeztem beérve.
-Apáddal beszéltünk és ebben a hónapban tényleg nem volt rád panasz. Ezért megengedjük, hogy elutazz Londonba.-mondta ki nagy nehezen. Én pedig valami ilyesmi fejet vágtam:
-Juj köszönöm.-ugrottam a nyakukba és még mindig ott volt az a levakarhatatlan mosoly.
-De van két feltételünk.-mondta komoly arccal.
-Igen bármit legyen megteszem.-ugráltam még mindig.
-Az első minden nap felhívsz.-bólogattam megoldható.-a második pedig meglátogatod a nagyiéket.-mondta itt lehervadt a mosoly az arcomról azt sem tudom hol laknak. Utoljára 4 évesen láttam őket, ja nem mert valamikor videóchateltünk.
-A nagyiékat?-kérdeztem vissza-Ők hol is laknak?-vakargattam a tarkóm.
-Igen őket. Londontól nem olyan messze Holmes Chape-ban.-mondta.
-Oké és én oda hogyan jutok el?-kérdeztem. Ott nem lesz kocsi és a taxi túl drága meg szerintem ők sem jönnek el értem.
-Vonat!-mondta anya halál nyugodtan.
-Vonat? Én vonaton?-kerekedtek el a szemeim. Még az ittenin is eltévedek pedig ez sokkal kisebb mint a Londoni.
-Igen! Mi a probléma vele?-kérdezte és szúrósan nézet rám.
-Semmi, semmi!-tettem fel a kezem védekezés képpen.-Felmentem a szobámba.-mondtam és indultam is felfelé. Amint beértem rá kerestem Holmes Chape-re nem olyan nagy talán nem tévedek el. Norát is felhívtam, hogy mehetek és megígértettem vele, hogy eljön velem a nagyiékhoz. Benne volt. Amint ezt is elintéztem levágtam magam az ágyamra és elaludtam. Olyan fél 5 körül keltem a telefonomra, már megint Nora nem hiszem el nem hagy aludni.
-Muszáj mindig felkeltened?-szóltam bele.
-Igen-válaszolta én pedig hátra hőköltem.-szívi ha én nem lennék képes lennél az egész napot átaludni abban a pihe-puha ágyikódban-mondta és a háttérből motor hangot hallottam.
-Hol vagy?-kérdeztem.
-2 perc múlva előtettek, és szeretném ha addigra már itt lennél.-mondta én pedig felpattantam, és rohantam le. Mikor leértem a lépcsőn duda hangot hallottam tudtam, hogy itt van.
-Elmentem majd jövök.-kiabáltam el magam és rohantam a kocsihoz képes lenne itt hagyni.
-Minden nálad van?-kérdezte én pedig végig kutattam magam minden meg volt, így bólintottam ő pedig elindult. Az út fel Pestig nem volt olyan hosszú 1 óra alatt fel is értünk. A reptéren gyorsan végeztünk nem volt semmi baj, még nem volt kedvünk haza menni, így elmentünk vásárolni Londonra. Vagy 5 táskával értem haza 8ra. Mikor beléptem a házba anyuék épp a nagyiékkal beszéltek skypon. Így nekem is kellett beszélni velük. Elmondták mennyire várják már, hogy lássanak és hogy kijönnek elénk az állomásra mert nem szeretnék ha eltévednénk. Fél 10 volt mire ágyba keveredtem, de akkor sem aludni hanem a gépezni kezdtem ma még nem is voltam fent. Gyorsan át futottam a Twittert és a Facebookot nem volt semmi
érdekes,csak annyi amennyit eddig is tudtam mint pl.: az osztálytársaim nagyon várják Londont, Dina és Ádám nagyon szeretik egymást, meg ehhez hasonlók. UNALOM. Csupa nagy betűvel. De azért én is posztoltam: "Egy csodálatos nap csodálatos emlékekkel. Imádlak @Nora_Bencz" És akkor mára ennyi elég is gondoltam magamban és hagytam hogy az álom és a kimerültség lenyomjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése