Hali! Meg hoztam a prológust ami szerintem első résznek is elmegy. Jó olvasást :)
Ahh mindig is rühelltem ezt a napot, de rajtam kívül még ezer más ember is. Amit beléptem az iskola kapuján feltörtek az emlékek a tavalyi évvel kapcsolatban. Az az időszak a tanároknak a pokol volt főleg a mi osztályunkban töltött órák. Szokásosan megmosolyogtam ezeket az emlékeket, és elindultam az osztályom felé. A suli rádióból a kelleténél hangosabban üvöltött a Green Day-Kill the DJ száma milyen ironikus gondoltam. Lassan el is értem az osztályunkat, ami az igazgatói iroda mellett volt. Az osztály nagy része már bent volt. Szememmel a legjobb barátnőmet Norát kerestem. Meg is volt, már a helyünkön ült a leghátsó padban és vadul nyomkodta a mobilját. A táskámat levágtam a mellette lévő üres helyre.
-Halli szívi látom most meg van a suli.-mosolyodott el gúnyosan.
-Hát amint látod, de én úgy emlékszem te nem találtál ide tavaly.-böktem meg. Mire olyan 'most komolyan' fejet vágott.
-Lizzi, Nora? Titeket is látni első nap?-jött oda Ádám és mindkettőnket egy-egy fojtogatós ölelésben részesített.
-Amint látod.-tártam szét a karom.h
-Jé a két jó madár is tudja hol van az iskola tapsot nekik.-lépet oda Edina, és nyomot egy csókot Ádám szájára. Tudta, hogy nekem kilencediktől tetszik és most lenyúlja Nora bátorítás kép megszorította a kezem.
-Neked is szép jó reggelt Edina!-köszöntem neki gúnyosan. Ő pedig egy győztes mosolyt küldött felém. Aztán vissza ment a helyére. Kérdőn néztünk Ádámra, aki szólásra nyitottam a száját, de pont akkor jött be az ofő és vissza ment a helyére.
-Látom idén mindenki meg találta az iskolát. Nora, Lizzi igazán örülök, hogy első nap már növelitek a létszámot.-nézett ránk mosolyogva Kelemen tanár úr. Mi pedig legyintetünk, hogy 'áá semmiség'. Nagyon remélem már senki nem hozza fel, jó lehet tavaly inkább beültünk egy kávézóba első nap és azt mondtuk nem találtuk az iskolát, de az tavaly volt szálljanak már le erről a témáról.
-Nos hol is akartam kezdeni?-kérdezte szerintem magától, mint tőlünk.
-Onnét, hogy mára ennyi volt és haza mehetünk?-kiabálták be.
-Ricsi ez költői kérdés volt.-vágott vissza az ofő. És itt jöttek a bonyodalmak mert Ricsi nem értette, hogy mi az a költői kérdés és mindenki neki magyarázta óra végéig. Amikor kicsengetek azt mondta érti tuti csak szabadulni akart. Amint az ofő kiment ez a feltevésem be is igazolódót.
-Amúgy még mindig nem értem.-röhögte el magát.
-Így lenne ötösöm a lottón.-kiáltottam.
-Lizzi majd legközelebb.-tette a kezét a vállamra. Szünet után az ofő visszajött.
-Gyerekek nyugalom eszembe jutott mit akartam.-mondta csendre intve minket.
-Halljuk, ki vele.-ilyen bekiabálások jöttek. Az ofő egy olyan 'nyugalom' fejet vágott.
-Az iskola esélyt nyert arra, hogy a 11dik évfolyam tanulói közül néhány ember elrepülhessen az angol fővárosba Londonba.-jelentette be. Erre mindenki felkapta a fejét.
-Igen Edina?-szóllitóta fel a tanár.
-Tanár úr maga azt mondta néhány ember mehet csak ezt, hogy kell érteni?-kérdezte.
-Hát, hogy csak a legjobb angolosok utazhatnak.-mondta mire mindenki olyan 'ez most komoly' fejet vágott. Angol szakra járunk a legrosszabb jegy belőle a négyes.
-Oké értem mire gondoltok, de csak 20 ember mehet az iskolánkból.-mondta, de azt elgondolkozott mert még mindig furán néztünk rá 16an vagyunk. Még így 4 másik ember jöhet velünk, de amint láttam ez az ofőnek is leesett.
-Srácok én is tudom. Kik menjenek még veletek a másik osztályból?
-Ne tessék aggódni holnapra meglesz a 4 név.-mondta halál nyugodtan Dina. Az első nap gyorsan eltelt, Norával pedig úgy döntöttünk felmegyünk hozzám. De hogy ki is vagyok én a nevem Lizzi Mayer 17 éve rontom a levegőt. A szüleimmel élek egy magyar kisvárosban olyan 4 éves korom óta, előtte Angliában laktunk egy ottani ugyanilyen kisvárosban. A szüleim angolnak mondják magukat én magyarnak, mert itt nőttem fel ide kötnek az emlékeim. Az életem egyre zűrösebb kezd lenni. Ez előtt is az volt nem egy éjszakát töltöttünk Norával a rendőrségen ilyen-olyan csintevések véget. Keltem már reggel úgy, hogy azt sem tudom hol vagyok. Egyszóval nem vagyok szent, de felvállalom a hibáimat, mert ismerem magam tudom milyen vagyok. A hajam alap színe barna amibe vannak lila és kék színű tincsek sok ember néz meg, de nem érdekel ez vagyok én így kell elfogadni.
-Ádám nem mondta el végül mióta van együtt a hárpiával.-juttatta eszembe őket Nora.
-Majd facebookon kiszedem belőle.-nyitottam be a házba. Anyáék nem voltak otthon. -Ha fent lesz, de majd másold be.-futott fel a szobámba.
-Mindig is tudtam, hogy szereted az ágyam.-mondtam mikor utol értem ő már az ágyamon feküdt.-talán jobban is mint engem.-imitáltam mű sírást.
-Van ez így, de majd ha nekem is ilyen kényelmes ágyam lesz csak ott fogok feküdni.-nevette el magát. Én meg bosszúból rá öntöttem a táskám tartalmát.
-Bazd Lizzi! Ez az összes?-kérdezte és az összes könyvemet a földre söpörte.
-Most nézd meg. Szerinted mit érezhetnek szegény könyvek?-kiáltottam rá és a földön heverő könyvekre mutattam.
-Azt hogy semmit.-találgatott én egy váll rántással válaszoltam és berugdostam őket az ágyam alá.
-Igen szerintem is oda valók.-röhögött fel Nora.
-Most mond azt, hogy te használni fogod.-néztem rá és benyomtam a tv-t, és megállapodtam az egyik zene csatornánál, ahol valami brit banda volt.
-Ne, kapcsolj el kérlek.-fogta a fejét Nora és úgy rinyált.
-Nyugi mingyá' vége. De miért kéne elkapcsolnom?-kérdeztem.
-A húgom ezeket a nyálgépeket hallgatja egész nap full hangerővel.-panaszkodott. Amit megértek Norának van egy 12 éves húga, aki mindig az agyára megy.
-Uuh...Mell ennyire utál téged?-néztem rá kérdőn, mire ő vadul elkezdett bólogatni.
-De majd amikor megyünk Londonba 2 hónapra nyugtom lesz tőle.-pattant fel örömében. Engem pofán csapott a felismerés, mi van ha anyuék nem engednek és ott lesz Ádám és Dina az ő nyáladzásukra sem leszek kíváncsi.
-Ja nagyon jó lesz.-hangom tűnt inkább csalódottnak mint boldognak.
-Ne má' Lizzi jó lesz gondolj bele angol pasik, bulik stb. stb.-ugrált körülöttem. Végül is igaza van jó oldalát kell néznem. Egyszer úgyis megunják egymást. Ekkor a bejárati ajtó nyikorgását hallottam vagy betörő vagy a anyáék értek haza.
-Lizzi itthon vagy?-kiabált fel anya a konyhából. A második lesz igaz, kivéve ha a betörőnek nem olyan hangja van mint anyának.
-Igen.-kiabáltam le.
-Gyere ide egy kicsit.-ijedten néztem barátnőmre, de ő sem értette most nem csináltam semmit suliban is voltam. Lesiettem a lépcsőn be a konyhába ahol a szüleim nagy mosollyal(?) vártak.
-Itt vagyok.-mondtam mintha nem lenne egy értelmű.
-Felhívott ma az ofőd és...-kezdték.
-Mentségemre szóljon voltam ma suliban.-tettem fel a kezem védekezően.
-Igen, de nem azért hívott.-mondták mire megkönnyebbültem.-hanem azért mert ugye ki lehet menni Londonba.-igen ezt eddig is tudtam-2 hónapra, de-itt jön az a rész ami nem fog tetszeni.-te nem mehetsz.
-Mi? Tessék?-kérdeztük egyszerre Norával.-De-de mi-miért?-dadogtam.
-Mert London veszélyes neked!-mi van ezek mit hisznek kivagyok én csak azért is elmegyek.
-Anya angolok vagytok nem hiszem el, hogy csak azért nem engedtek el mert veszélyes. Nyomosabb indokot akarok!-kiabáltam.
-Pedig elhiheted még kicsi vagy Londonhoz.-kiabált már ő is.
-Tessek? Kicsi? Én? Ne nevettess már 17 éves vagyok nem sokára 18.-mondta nevetve.
-A nem az nem, feltéve...-emelte fel az úját.
-Igen feltéve?-sürgettem őket csillogó szemekkel.
-Ha ebben a hónapban semmi probléma nem lesz veled és a tanuláshoz is úgy állsz.? Megérteted?-mondta. Én csak kikerekedett szemekkel néztem rá és miután megemésztettem mit mondott lassan elkezdtem bólogatni.
-Remek, akkor ezt túl is tárgyaltuk.-csapta össze a tenyerét és vissza fordult a konyhapulthoz. Norával visszamentünk a szobámba és elő halásztuk a könyveket az ágy alól. Két könyv között találtam egy levelet.
-Mi az?-nézet rám.-Ki írta?
-Nem tudom.-nyitottam ki-Ádám.-mondtam durván két sor volt.
"Lizzi sajnálom, hogy így kellett megtudnod, de a nyáron többször próbáltam elmondani, de te nem adtál rá lehetőséget. Akkor kezdtünk el járni mikor nyaralni voltatok.
Puszi, Ádám "
De aranyos gondolta. Nora sem értette mér csak most mondja el, de ha már 1 hónapja együtt vannak nem lesz hosszú életű nyugtattam magam. Nora 10 körül ment haza én pedig lefürödtem és elmentem aludni. Hosszú 1 hónapnak nézek elébe gondoltam és lassan elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése