Sajnálom!!

Mint, ahogy észre vettétek, mostanában elég régen hoztam új részt. Nem akarom azt mondani, hogy időhiány meg ilyesmi egyszerűen csak elment az egésztől a kedvem. Már nem élvezem ennek a blognak az írását és semmi elképzelésem nincs, hogyan tudnám folytatni. Régebben volt csak akkor meg lusta voltam írni. Sajnálom. És csak most vettem észre, hogy a blog első évfordulóján is hanyagoltam. Szóval úgy döntöttem, hogy bizonytalan időre szüneteltetem... De mivel egyszer szeretnék valamit végig csinálni ezért bele kezdtem egy angol blog fordításába. Ami nem 1D lesz, hanem 5 Seconds of Summer, akik elérték nálam, hogy durván 3 perc 39 másodperc alatt ilyen hosszú a She Looks So Perfect számuk, megnéztem :) beléjük szeresek. Jó talán kellett ehhez Luke gyönyörű kék szeme, amit imádok. De a fordításom nem róla fog szólni, hanem Michael-ról, akit úgy szintén imádok. Főleg a rossz fiús külsője miatt, meg persze a hangja miatt, és még sorolhatnám mi véget. Ja meg persze a Ashton és Calum ért is oda-vissza vagyok :) Ha érdekel valakit, akkor az ITT megtalálja. További szép reggelt, napot, estét, éjjelt. Attól függ ki mikor olvassa ezt a bejegyzést. Ja és nagyon szeretek mindenkit, akik olvasták az írásaimat. xx.

Mindenkinek küldenék egy ilyen ölelést :)

U. I.: Sajnálom, hogy ennyit pofáztam, mert tudom, hogy senkit sem fog érdekleni és valószínű, hogy el sem fogjátok olvasni, persze csakis magamból kiindulva mert ezeket én sem olvasom el :)

30. rész

Sziasztok! Minden kedves olvasómnak Boldog Karácsonyt és Új Évet kívánok utólag. Meghoztam a következő részt és átléptük az 5000 oldal megjelenítést köszönöm szépen :3 *-* ^^ S, új karakterek kerültek a szereplők oldalra. Jó olvasását! U.i.: Sajnálom, de a végén a kinézetével nem tudtam mit csinálni.

Niall Horan

Irresistible

Csupa öröm járta át a testem, mert végre annyi idő után végre újra láthatom a családomat. De ami még fontosabb megismerhetik az a lányt, akiért bármire képes lennék. Örültem, hogy Lizzi végül úgy döntött, hogy velem tart Mullingerbe, s neki is megmutathatom honnét jöttem. Bár láttam rajta, hogy kettős érzelmei vannak a dologgal kapcsolatban, mert nem szívesen hagyta otthon anyukáját, akinek megkérték a kezét. Az egész még számomra is felfoghatatlan, s ahogy végig néztem ott akkor mindenkin hozzám hasonlóan ők is megdöbbentek. Persze miután Kristennel együtt mi is felfogtuk a történteket hatalmas őrjöngésben törtünk ki és gratuláltunk nekik. Lizzi édesanyjához hasonlóan a könnyeivel küszködőt, mikor megmutatta neki a gyűrűt, ami még nekem fiú létemre is nagyon elnyerte tetszésemet. De ugyan így voltam hónapokkal ezelőtt, mikor drága bátyám kérte meg barátnője kezét. Akivel azóta már össze is házasodtak, s született egy nagyon aranyos kisfiúk Theo. Aki az ittlétünk alatt pár másodperc alatt belopta magát az én gyönyörű barátnőm szívébe. Már mikor megszületett tudtam róla, hogy nagy korára minden nő olvadozni fog utána, de azt nem gondoltam, hogy már ilyen korán kezdi. Miután befejeztük a vacsorát Lizzi Denissel és persze Theoval együtt a nappaliba mentek és míg Lizzi aranyos keresztfiamat próbálta elaltatni bátyám felesége addig családi képeket mutogatott neki. Én csak az ajtófélfának dőlve figyeltem őket, s nem tudtam letörölni az arcomon lévő hatalmas mosolyt.

-  Niall ráérsz? – lépet mellém bátyám, s fejével az emelet felé biccentett. Még egy utolsó pillantást vettem a kanapén ülőkre, akikhez anya is csatlakozott és láthatólag elég jól elbeszélgettek. Gregre néztem, aki szemeivel engem kémlelt. Bólintottam, s elindultam utána az emeletre, ahol az ő volt szobájába mentünk be, amiből költözése után zene szobát alakítottam ki. Bekerült egy gyönyörű zongora és pár gitár. A fekete zongora előtt lévő széken foglaltam helyet, bátyám pedig velem szembe dől neki a falnak.

- Lizzi nagyon aranyos lány. – kezdi, mire szemeim felragyognak. – Hamar belopta magát mindannyiunk szívébe. – mosolyog. Tisztában voltam vele, hogy itt még nincs vége, ismerem a testvérem és tudtam, hogy csak ezután jön a neheze. – De egy ilyen lányt nagyon nehéz magad mellett tartani bárki, bármikor lecsaphatja a kezedről. S van egy olyan fajta kisugárzása, ami miatt minden pasi utána fordul az utcán. Amit ő lehet, hogy nem fog észrevenni, de ismerlek és tudom, hogy bármennyire is hiteted el magaddal, hogy nem érdekel érdekelni fog. Figyelj nem kioktatás képen mondom, hanem azért, mert féltelek. – amint befejezte hozzám lépet, s szorosan meg ölelt. Tisztában vagyok azzal, amiről az előbb beszélt. De Lizzit sem érdeklik egyáltalán az ilyen dolgok akkor engem miért?

- Szerintem meg tudok majd vele birkózni. Amíg Lizzi sem féltékenykedik a rajongok véget, addig semmi aggodalomra nincs okom. Hiszen kölcsönösen megbízunk egymásban. – fejtettem ki neki a saját néző pontomból a dolgokat.

- Legyen igazad. Tényleg a rajongok, hogy fogadták a hírt? – támaszkodott neki a zongorának, s kezébe vette az említett hangszer tetején lévő kottákat, amiket itt hagyhattam.

- Hát szokásos módon, mint a többiek barátnőit. Kapott hideget, meleget, de többen voltak azok, akik örültek, hogy végre találtam valakit, aki mellett boldog vagyok. - mosolyodtam el, s a földet kezdtem el kémlelni, hogy elrejtsem bátyám elől vörösödő arcomat. Hirtelen észrevettem egy földön heverő papírlapot, amiért rögtön lehajoltam, s mikor meg láttam melyik dalt is rejti a kosza papír arcomra talán az eddiginél is szélesebb mosoly ült ki.

- Melyik dal az? – kérdezte Greg halkan.

- Az Irresistible! – feleltem. Ez volt az egyik kedvenc dalom a második albumunkról. Még Louissal kezdtük elírni otthon, aztán mivel nem tudtuk befejezni haza hoztam és egyedül fejeztem be. A végeredmény pedig mindenkinek elnyerte a tetszését és nem volt kérdés, hogy felkerül-e az Take Me Home-ra. Ez pedig az elkészült dal eredeti változata, tele áthúzkodásokkal és javítgatásokkal. Elkértem Gregtől a kezében szorongatott papírokat, s mindegyiket alaposan át néztem, eközben ő magamra hagyott, s visszament a földszintre. Találtam benne olyan dalokat is, amiket már régen kiadtunk, de volt itt olyan is, amit a nagy közönség még nem hallhatott, mert csak a harmadik albumunkon fog szerepelni és volt olyan is, aminek a sorsáról még nem tudtam dönteni. Amint végig néztem őket visszatettem a hangszer tetejére kivéve az Irresistible kottáját, amit magam elé helyeztem, s elkezdtem játszani a gyönyörű fekete hangszeren. Teljesen belemerültem csak arra figyeltem, hogy minden hang a helyén legyen, mint a zongora hangja, mint az én hangom. Amint az utolsó hangot is leütöttem és a hangszer elcsendesült halk taps hangja rántott vissza a valóságba. Ijedten az ajtó felé kaptam a fejemet, ahol Lizzi állt hatalmas mosollyal az arcán.

- Mióta állsz ott? – kérdeztem. Mire egy újabb mosoly volt a válasz.

- Elég ideje. –ült le szorosan mellém, ujjait a billentyűkre helyezte és erősen a kottát figyelve ütötte az első pár hangot teljesen hibátlanul, de a nehezebb részek már kifogtak rajta, így abba is hagyta a próbálkozást. Kikerekedett szemekkel néztem végig a barna hajú lányon.

- Nem is mondtad, hogy tudsz zongorázni. – tudattam vele, hogy ezt az információt eddig sikeresen titkolta előlem. Mire csak aranyos kuncogás hagyta el telt ajkait.

- Nem kérdezted. – rendezett le ennyivel. – De ez a dal gyönyörű. Megtanítod nekem? – nézet rám kiskutya szemekkel.

- Hát, nem is tudom, hogy neked ez menni, hiszen te nem vagy annyira profi, mint egyesek. – mosolyogtam rá, s persze az egyesek alatt saját magamat értettem. Reakciója erre csak annyi volt, hogy könyökével gyengéden megütötte az oldalamat, ami egyáltalán nem fájd, de persze eljátszottam előtte, hogy meghalok a fájdalomtól.

- Rendben zongora virtuóz, miután meghaltál megtanítanád nekem. – nézte végig szenvedésemet rezzenéstelen arccal. Még egy cseppet sem esett meg rajtam a szíve.

- Na, jó gyere. – ültettem az ölembe, s kezeimet az övére tettem így játszottam vele együtt a billentyűkön. Párszor még végig játszottuk így a dalt, de sok gyakorlás után már teljesen egyedül el tudta játszani a dalt.

- Nagyon profi vagy. – dicsértem meg, s egy csókot nyomtam ajkaira.

- Tudom. – nevetett.

- De mióta is tudsz zongorázni? – kérdeztem rá, mert nagyon érdekelt, mert nagyon intenzíven kellett, hogy tanulja, hogy ennyi idő alatt el tudja játszani.

- 4 éves korom óta. – válaszolt, s a hangszer tetején lévő lapokért nyúlt, de amint észrevettem kezembe kaptam őket, s a szoba másik végébe szaladtam velük.

- Ne már! – kiabált utánam, s ő is felállt. S elég mogorva arckifejezéssel közelített felém. – Kérlek Niall hadd nézzem meg őket. – kérlelt. Én csak határozottan meg ráztam a fejem és a fejem fölé emeltem a kezemben tartott lapokat. Ő pedig ugrálni kezdett, hogy el tudja érni.

- Tudod mit, ha kapok egy puszit oda adom. – kezdtem vele alkudozni.

- Jó. – egyezett bele szem forgatva. Arcom felé kezdett közeledni, mikor elfordítottam a fejem így ajkaink összeértek, s a sima pusziból szenvedélyes csókot kreáltam. Már nem érdekelték a kezemben tartott papírok így azokat a földre hajítottam és derekánál fogva emeltem fel, lábait csípőm köré fonta így jutottunk el a zongoráig, ahová felültettem, s még jobban faltuk egymás ajkait. Kezeimmel pólója alját kezdtem el keresni, s amint rá találtam egy mozdulattal lefejtettem róla.

- Niall anyukád bármikor benyithat. – kezdett aggodalmaskodni. Mire letettem a földre, s magam után húzva sietem át minden hang nélkül a szobámba, ahol kulcsra zártam az ajtót, s ott folytattuk ahol abba hagytuk csak már az ágyamon feküdve.

 **

Reggel komásan keltem ki az ágyamból, miután már valaki húsz perce nyomta a csengőt, de senki nem nyitott még ajtót. Lassan feltápászkodtam magamra vettem egy nadrágot és egy fehér felsőt. Mielőtt kiléptem volna a szobámból, még egy utolsó pillantást vettem az ágyamban nyugodtan szundikáló barna hajú lányra. Elindultam lefelé, s első utam a konyhába vezetett, hogy megkeresem anyát, de mivel ott sem találtam ezért úgy döntöttem kinyitom az ajtót, mert ha már engem felkeltett félő volt, hogy Lizzit is felfogja. Még oda nem értem elmormoltam magamban egy-két imát, hogy ne egy rajongó legyen, aki ’hajnali’ fél tízkor kezd el zaklatni, mert jobb dolga nincs. Kinéztem a kukucskálón és egy megkönnyebbülő sóhaj hagyta el ajkaimat. Félre értés ne essék, imádom a rajongóinkat, hisz nélkülük nem tartanánk ott ahol, csak szeretnék a szeretteimmel is időt tölteni. Hatalmas mosollyal tártam ki az ajtót egyik legjobb és legrégibb barátom előtt. Végül is gondolhattam volna, hogy ő az egyetlen ember, aki képes ráfeküdni a csengőre és addig nyomni még valaki ki nem nyitja. Így volt ez már régebben is mindig ő volt az, aki lelket öntött belém bármi bajom volt, s akár órákat is tudott várni az ajtóm előtt addig, míg be nem engedtem és mondtam el mi bánt.

- Amy, de rég nem láttalak. – öleltem rögtön magamhoz a fekete hajú lányt.

- Hát, szupersztár ritkán látogatsz haza. – vágta rögtön a fejemhez, s próbált meg kibontakozni ölelésemből. Beengedtem a házba, s miután levette kabátját, amit felakasztottam a konyhába vezettem, ahol csináltam mindkettőnknek kávét.

- Honnét tudtad, hogy itthon vagyok? – kérdeztem meg és bele ittam a forró italba.

- Anyukád mondta, nem rég találkoztam vele a boltban, s első utam ide vezetett. De amint hallottam hoztál magaddal valakit. – fejezte be arcán hatalmas mosollyal, s hideg ujjai közé vette a forró bögrét.

- Tudod unalmas volt, hogy eddig egyedül jöttem. – viccelődtem, mire csak egy ’most komolyan’ arckifejezést kaptam. – A barátnőmet hoztam. – feleltem mosolyogva.

- Azt tudom, hogy a barátnőd, de hogy hívják meg ilyenek. – kérése kicsit meglepet, hiszen tele van az internet azzal, hogy ki is a barátnőm. Értetlenségemet Amy is felfedezte, de csak elnevette magát rajtam. – Nem szoktam a veled kapcsolatos pletykákat olvasni. – felelte. Ez a dolog egyben meg is nyugtatott közben pedig azt éreztem, hogy egyáltalán nem érdekli, hogy mi van velem.

- Hát, Lizzinek hívják és Styles unokahúga. – mondtam. Amy álla pedig a mondat második részénél a padlót súrolta.

- De, de akkor nem olyan, mint Harry? – kérdezte dadogva, mire elnevettem magam.

- Hát, nem tudnák egymást letagadni, de Lizzi kedvesebb és érzékenyebb, bár ezt sokszor elrejti. – mondtam és mindkét bögrét a mosogatóba tettem, mikor lépteket hallottam. Mosolyogva fordultam meg, de amint meg láttam Lizzi könnyes szemeit arcomról rögtön lefagyott a mosoly. A telefonommal a kezében állt az ajtóban és hitetlenkedve rázta a fejét. A fejemben ezernyi lehetőséget lefuttattam, hogy mi történhetett, de az igazsághoz egynek sem volt köze.

- Mond, hogy ez nem igaz. – kérlelt. A mobilt elém csúsztatta, amin egy megnyitott üzenet volt Mollytól.  A fiad! Címmel, s mellé egy kép csatolva.

- Megmagyarázom! – néztem a szemébe, mire ő rögtön elkapta a tekintetét.

- Ezt nem lehet Niall. – motyogta és eltűnt a helységből. Utána akartam menni, de Amy a karomnál fogva megakadályozott ebben, s csak a fejét rázta. Nem érdekelt semmi csak Lizzi után akartam menni és mindent rendbe hozni, még akkor is, ha tudtam, hogy erre cseppnyi esélyem sincs. Kiszabadítottam a karom és mintha ágyúból lőttek volna ki indultam meg az emelet felé. 

Írjatok komit és nyomjatok véleménygombot :) Előre is köszönöm.! :)

29. rész

Sziasztok! Öhmm... nem is tudom, hol kezdjem. Nagyon sajnálom, hogy hónapokat késtem a résszel, de semmi szabad időm nem volt rengeteget kellett tanulnom és általában fél ötre érek haza. Még egyszer nagyon sajnálom. A következő részt nem tudom, mikorra tudom összehozni. De a vége is már nagyon közel van. A részhez pedig jó olvasást! :)

Életemben talán most először éreztem azt, hogy igen boldog vagyok. Ez az állapot tartott pár órán át, amíg apám úgy nem döntött, hogy újra megkeseríti az életemet. Pont akkor, mikor érzem, hogy minden a helyén van és minden passzol. Csak egy hülye SMS és vége ennek az érzésnek. Nem tudom, hogy hogyan gondolta, de abban biztos lehet, hogy nem fogok elmenni hozzá. Még, ha térden állva könyörög, hogy költözzek hozzá és a cafkájához, még akkor sem fogok vele elmenni. Nem hagyom itt anyát, Norát, a srácokat, de legfőképpen Niallt nem. Fogalmam sincs, mit képzel, hogy csentitt, egyet és én már repülők is hozzá. Hát akkor nagyon elhitte. Már régen nem vagyok kislány és én is el tudom dönteni, hogy kivel akarok élni.

- Lizzi minden rendben van? – hang hallatán felemeltem a fejem és Gemma aggódó tekintetével találtam szembe magam. Gemma és anyukája Ann és nevelőapjúk Robin tegnap este értek ide. Anya nagyon örült, hogy hosszú évek elteltével újra láthatja a testvérét és én is nagyon örültem, hogy végre megismerhetem az egyetlen lány rokonomat is. Ők ketten egész nap az esti vacsorát készítették, amibe Nora anyukája is besegített nekik. Én pedig Gemmával töltöttem a nap nagy részét. Mivel neki is voltak az ajándékvásárlásban elmaradásai és nekem is ezért együtt indult neki. Amiből végül az lett, hogy magunknak vettünk ruhákat, az ajándékokat pedig zárás előtti utolsó fél órában szereztük be.

- Persze nem sokára kész vagyok. – válaszoltam neki mosolyogva.

- Jó, lent találkozunk a többiek is nem sokára itt lesznek. – emlékeztetett, s azzal a lendülettel be is csapta maga után az ajtót. Mosolyogva ráztam meg a fejem és a földön heverő szatyrokat félre rugdosva nyitottam ki a szekrényem ajtaját, ahonnét elővettem az ajándékokat. Betettem őket egy üres táskába és elindultam a nappali felé, aminek a közepén egy hatalmas asztal volt megterítve a vendégek részére. Nem messze tőle állt a gyönyörű karácsonyfa, amit Gemmával és Norával együtt díszítettünk fel, még a családjaink férfi tagjai kint tették fel a karácsonyi világítást, amiben Harry és Niall is kivette a részét azzal, hogy ők nézték, hogy hogyan fog festeni a feljáró végéről. Robin ismerte őket a legjobban szóval, inkább nem vonta be őket a feladatba, mert nagyon jól tudta, hogy a két fiú inkább csak hátráltatná őket. Őszinte leszek megértem miért nem vállalta a kockázatot. De a végeredményt figyelembe vége minden nagyon szép lett. A kezemben lévő táskát betettem a fa alá és csatlakoztam, a már asztalnál ülő társasághoz mosolyogva néztem körbe. Minden tökéletes volt, hiszen azok az emberek vettek körül, akiket mindennél jobban szeretek. Ahogy körbe néztem egyetlen egy személyt nem találtam még hozzá Liamet. Pont mikor oda fordultam volna a mellettem ülő barátomhoz, hogy rákérdezzek, hogy merre van a bandatársa nyílt az ajtó és a hiányolt személy lépet be rajta, de amint megláttam az állam a padlót súrolta. Nem, nem Liam kinézete miatt eset le az állam, hanem azért mert nem volt egyedül. Utána rögtön egy alacsony, barna hajú, nagyon csinos lány lépet be, akit biztos, hogy ez előtt még egyszer sem láttam. Érdeklődve figyeltem, és erősen gondolkodtam rajta, hogy még is ki lehet.

- Egy kis figyelmet kérnék! – szólat meg Liam mire majdnem mindenki rá emelte a tekintetét, kivéve Louis, aki még mindig valami filmről magyarázott, amit nem rég látott a moziban. Liam még egyszer megköszörülte a torkát, hogy jelezzen barátjának, de ő csak tovább folytatta a mondandóját. Mire Eleanor szem forgatva ráütött egyet a fejére.

- Ezt most mi…ja – fordult barátnője felé és a kezét a fejére tette, de mielőtt befejezhette volna a mondatott El Lamék irányába mutatott.

- Na, most, hogy végre mindenki ide figyel, szeretném nektek bemutatni a barátnőmet. – fordult mosolyogva a lány felé.

- Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt remélem nem probléma, hogy csak így hívatlanul beállítottam. Egyébként Sophia Smitht vagyok. – kezdte félénken a többiek csak intettek, hogy semmi baj és rögtön visszatértek a félbe hagyott dolgukhoz. A lány csak félénken nézet Liamre, aki megrántotta a vállát és, ahogy én nem sokkal ezelőtt ő is oda ment a fához az ajándékokkal. Megeset a lányon a szívem, így miután egy öleléssel köszöntöttem Liamet oda mentem hozzá is bemutatkozni, ahogy Perrie is. Nagyon kedves volt velünk és közvetlen is, aminek én személy szerint nagyon örültem. Még váltottunk pár szót, s utána mindenki visszaült a helyére, mert ha jól hallottam, akkor elkészült a vacsora, amivel anyuék egész nap szenvedtek.

- Várunk még valakit? – kérdezte Nora és egy üres székre mutatott Ric mellett, aki pont akkor tette el a telefonját. S, mikor szólásra nyitotta a száját megszólalt a csengő ő pedig rögtön felpattant.

- Már nem. – közölte és kinyitotta az ajtót. Amin egy nagyon ismerős fiú lépet be, és egy öleléssel köszöntötte Ricet. Kikerekedett szemekkel néztem Niallre, aki éppen Louissal nevetett valamin. Ezért kezemet a combjára tettem és elkezdtem rázni a lábát, amire rögtön kérdő tekintettel fordult felém.

- Ő az. – suttogtam. Most már nem csak kérdően, hanem zavarodottan vizsgált.

- A fiú, akit múltkor láttunk Riccel. – mutattam a bejárat felé, ahol ők még mindig beszélgettek. Niall jobban megnézte a fiút.

- Tényleg hasonlít. – rántotta meg a vállát és elkezdett szemezni az előttünk lévő nagytál sült krumplival. Kösz Niall veled is most nagyon sokra mentem. Ric után lépet be ő is a nappaliba, ahogy végig néztem rajta semmiféle félelmet nem láttam rajta. Magabiztosnak és kicsit nagyképűnek tűnt. De azt meg kell hagyni nem volt ronda, sőt kimondottan helyes volt. Barna haja olyan szél fújta stílusban volt, szemei barnán csillogtak, de még is a legfurább számomra, hogy szemüveg volt rajta, ami utóbbi alkalommal nem láttam. Lehet kicsit elbambultam a bámulásában, mert azt sem éreztem, hogy a velem szemben ülő Gemma folyamatosan rugdalja a lábamat csak akkor éreztem, meg mikor akkorát belém rúgót, hogy azt hittem eltört a sípcsontom. Amit egy hangosra sikeredet kiáltással nyugtáztam, mire minden szem rám szegeződött. Gyorsan bocsánatot kértem, s az asztalon pihentet kezeimet sokkal érdekesebbnek találtam.

- Na, hol is tartottam. – gondolkodott el Ric. A szemeim kikerekedtek. Ő végig beszélt? Kérdeztem magamtól. – Ja, igen ő itt a fiam Oliver Winter. – itt a szemeim még nagyobbak lettek, ha ez lehetséges. Ricnek van egy fia. Anya felé néztem, aki eltűnt mellőlem, s akkor vettem észre, hogy már Ric és a fia felé tart.

- Annyira boldog vagyok, hogy megismerhetlek nagyon sokat hallottam már rólad. – ölelte magához a fiút, aki viszonozta anya gesztusát. Egész vacsora közben magamon éreztem Oliver tekintetét, ami próbáltam figyelmen kívül hagyni és inkább a bal oldalamon ülőkkel próbáltam kommunikálni, ha anya nem beszélt volna nekem a másik oldalamról, arról, hogy szerinte milyen helyes Ric fia, meg milyen jól összeillenék vele ennél a mondatnál megakadt a falat a torkomon és majdnem megfulladtam. Miután már nem bírtam elviselni Oliver fényezését anyától elnézést kértem, s Norát magam után húzva indultam meg a lenti mosdó felé, ahol magunkra zártam az ajtót.

- Ezt miért kellett pont figyeltem a szüleimet, hogy nehogy valami hülyeséget mondjanak rólam Harrynek. – panaszkodott és összefont karokkal ült le a kád szélére.

- Bocsi, de anya már teljesen kiakaszt. – túrtam bele mindkét kezemmel a hajamba. Nora kérdőn figyelt, míg én fel-alá járkáltam a helységbe.

- Ülj már le, mert elszédülők tőled. – szólt rám hangosabban, mire megálltam neki dőltem a falnak, s az mentén lassan lecsúsztam. – Mond már, mert itt hagylak. – állt fel és már indult is kifelé.

- Anyám egész vacsora alatt azt magyaráztam, hogy Oliver és én mennyire összeillenénk. – mondtam és a padlót kezdtem el kémlelni.

- Anyád meg van húzatva? – szólalt meg pár perc múlva Nora – Azt hittem bírja Niallt. – guggolt le ő is mellém.

- Én is azt hittem. – fordultam felé. – De úgy tűnik elég jó színész. – nevettem fel kínosan. Nem hiszem el, hogy anya ennyire Niall ellen van, hiszen nem tett velem semmi rosszat, ha a koncert utánit nem vesszük annak, bár az is az én makacsságom miatt történt.

- Gyere, menjünk, vissza még a végén azt hiszik, hogy lehúztuk magunkat a WC-n. – nevetett fel Nora, s a kezemnél fogva húzott fel. Mikor visszaértünk anyának ujjra csak a hűlt helyét láttam, aminek most kimondottan örültem. Mosolyogva ültem vissza Niall mellé, aki egy csókot nyomot az arcomra és kezeit összekulcsolta az enyémekkel.

- Minden rendben? – kérdésére lehajtottam a fejem, s az összekulcsolt kezünket vizsgáltam. Hát hol is kezdjem, igen! Az anyám látszólag nem bír, s megpróbál összehozni a pasija fiával, aki az óta lesem veszi róla megjelent. De ezeken kívül minden a legnagyobb rendben. Törtem ki magamban. Mosolyt erőltettem az arcomra, s újra Niallre néztem vagyis, hát inkább a mögötte lévő fára.

- Persze. Nincs semmi gond. – tartottam még mindig a mosolyomat, de most már tényleg őt néztem. Arcán a vonások megenyhültek, s ajkait mosolyra húzta aztán egy csókot nyomot a homlokomra. S visszafordult a nevető Louis felé, akinek már a könnyei is folytak, ebben semmi fura nem lett volna, ha a többiek nem néztek volna rá értetlenül. Azt már megszoktuk, hogy Louis bármin tud nevetni, még akkor is, ha az nem vicces.

- Édesem, Louis jól van? – kocogtatta meg a vállam anya, s aggódó tekintettel nézet az említett fiú felé, aki már a könnyeit törölgette.

- Persze nála ez normális. – nyugtattam meg. Miután végeztünk a vacsorával mindenki megkapta a neki szánt ajándékot.

- Lizzi! – lépet mellém Ric. – Figyelj, nem tudom, hogy te mit szólnál hozzá, ha anyáddal magasabb szintre lépnénk a kapcsolatunkban. – vakargatta meg a tarkóját. Magasabb szintre lépni a kapcsolatukkal, hiszen már felnőttek, mi lehet ennél magasabban? –kérdeztem magamtól. De ebben a pillanatban rögtön leesett, mire gondol. Szemeim kikerekedtek, ha meg teszi ezt a lépést, akkor a fia a mostohatestvérem lesz, így anya nem fog majd nekem róla ódákat zengeni, s ez lenne a jó része. De ha meg teszi, akkor ide fog költözni, ami nem akkora probléma, s magamat ismerve jó, ha van egy orvos a háznál. De mi van, ha hozza magával a fiát. Kérdések ezrei keringtek bennem érvelve a jó és a dolog rossz oldalai mellett, valamiért mindig a jó dolgok mellett érvelt az a kis hangocska a fejemben. Szeretném, ha anya végre valaki olyan mellett legyen boldog, aki nem olyan, mint apa. Aki nem hagyná ott semmiféle szőke cicababáért és tényleg szereti. Ahogy elnéztem Ric arcát, amin érzelmek ezrei játszódtak le éreztem, hogy nem csak tisztességből kéri ki az én véleményemet is, hanem azért mert tényleg érdekli, mit szólok hozzá.

- Szeretném, ha anya boldog lenne, és úgy gondolom, melletted az lehet. – mosolyogtam rá, mire ajkait megkönnyebbülő sóhaj hagyta el, s hirtelen magához ölelt. – Üdv a családunkban. – öleltem én is magamhoz. ’Üdv a családunkban’ ez a mondtam mit is jelent. Hát vagy egy világhíres unokatestvérem akkor itt van Gemma, aki mint kiderült egy zseni, Ann, aki a legaranyosabb nő, akivel eddig találkoztam. Robin Ann férje, aki még nem sikerült annyira megismernem, de anya nagyon jól kijön vele. S itt vagyok én a néha kibírhatatlan, makacs, szót fogadatlan éppen, hogy felnőtt lány, aki nem sokára a mostohalánya lesz.

- Remélem, jobb leszel, mint apa. – motyogtam a leghalkabban, de Ricnek még így is sikerült meghallania.

- Minden meg fogok tenni értem. – ígérte.

- Lizzi beszélhetnénk? – lépet mellénk Niall, s egyik kezével át karolta a derekamat és úgy húzott el Ric elől, miután bólintottam. A többiektől egy távolabb lévő csendesebb helyet kerestünk, ahol leültünk. Kérdőn fordultam Niall felé, aki mosolyogva nézet, de szemében a félelem apró szikráját véltem felfedezni.

- Mit szeretnél? – kérdeztem, s a kezemet az övéire csúsztattam.

- Ugye mondtam, hogy csak két ünnep között tudok haza menni és arra szeretnélek megkérni, hogy tarts velem. – pislogott nagyokat mire elmosolyogtam, de azzal együtt el is öntöttek a kételyek. Mi lesz, ha Niall szülei nem kedvelnek meg, vagy én nem jönnék ki velük?

- Niall én, én nem tudom. Nem szeretnék, a terhetekre lenne és… - nem tudtam befejezni a mondatom, mert Niall azonnal közbe vágott.

- Szeretném, ha a velem jönnél Mullingarbe. – szorította meg a kezeimet. – A szüleim és Denis is meg szeretnének ismerni. – győzködött.

- Jó veled megyek. – mosolyogtam rá, mire ő közelebb hajolt és egy csókot nyomot az ajkaimra. Mire a gyomromban lévő lepkék újra életre keltek. Ott abban a pillanatban a keletnél is jobban szerettem volna őt tovább csókolni, de tudtam, hogy ebben a helyzetben ezt most nem tehetem meg, mivel Ric nem sokára meg fogja kérni anyám kezét. Még maga a gondolat is furán hangzik, de tudom, hogy ha ez megtörténik, akkor anya lesz a legboldogabb ember a világon. Mikor visszaértünk a mi kis táraságunkhoz Ric éppen akkor kért egy kis figyelmet senki sem értette mi történik én pedig csak mosolyogtam, mint valami idióta.

- Ha anyád igent mond, a húgom leszel. – hallottam meg magam mögül egy hangot, mire kicsit megugrottam. Lassan megfordultam, s szembe találtam magam vele. Barna szemei a fényben sokkal szebben ragyogtak, nem tudtam elszakítani róla a tekintettemet. Akaratomon kívül is sokkal helyesebbnek láttam, mint eddig. Mi? Elég volt Lizzi nem gondolhatsz róla ilyeneket, hiszen neked ott van Niall! S, amúgy is a kék szemű fiúkat szereted! Neki pedig barna szeme van! – hallottam meg azt a bizonyos kis hangocskát üvöltözni velem a fejemben. Megráztam a fejem s elkaptam róla a tekintettem.

- Amúgy még nem volt lehetőségem bemutatkozni Oliver Winter vagyok. – nyújtotta felém a kezét. Amit egy kis ideig csak bámultam, s mikor éppen készültem volna kezet fogni vele valaki megelőzött.

- Niall Horan! Lizzi barátja. – szólalt meg mellőlem Niall, én pedig csak a két fiú között kapkodtam a fejem.

- Igen tudom, hogy kivagy olvastam rólad pár újságba. – mosolygott Oliver. Niall pedig helyeslően bólintott. Végül nekem is sikerült hivatalosan bemutatkoznom Olivernek, aki nem sokára a mostoha testvérem lesz. Lenyűgöző.

- Kristen Cox lennél a feleségem? – térdelt le Ric anyám elé, akinek szemei hatalmasra nőttek kezét szája elé kapta, s megszólalni sem tudott. 

Írjatok komit és nyomjatok véleménygombot :) Előre is köszönöm.! :)

28. rész (+18)

Sziasztok! Megérkeztem az újabb résszel :) Remélem mindenkinek tetszeni fog, jó olvasást.

Little Things

- Miben segíthetek? – kérdeztem az előttem álló barna hajú fiútól. Aki ajkait fél oldalas mosolyra húzta, s a kezembe nyomott egy borítékot.

- Add ezt oda Ricnek. – válaszolt. Én lenéztem a kezemben lévő papírdarabra, s mikor tekintettemet újra a fiúra emeltem addigra neki már csak hűlt helye volt. Megráztam a fejemet, s visszamentem a lakásba egyenesen a konyhába, ahol a többiek nagyban beszélgettek. Mikor beléptem minden szem rám szegeződött Nora pedig elégedett fejjel nézet körbe a társaságon. Magabiztosan mentem oda Alarichez, s ejtettem le elé a levelet. Ő sóhajtva emelte fel az említett papírt.

- Sajnálom, de ez nagyon fontos. – indult meg ki felé a helységből.

- Ő az? – kérdezte tőle anya, arcáról semmiféle érzelmet nem tudtam leolvasni. Alaric bólintott egyet aztán végleg elhagyta a helységet. Pár pillanat múlva nyílt az ajtó, s újra meg hallottam Ric hangját.

- Lizzi itt van Niall. – kiabált vissza nekem. Mosoly kúszót a szám szélére gyorsan elköszöntem mindenkitől, s már indultam is a rám várakozó szőkeség felé. A bejárat mellett lévő tükörbe gyorsan szemügyre vettem magam. Nagyon tetszett, amit láttam és ez még több önbizalmat adott az estéhez. Niall az ajtóban állt fehér ing volt rajta és fekete öltöny, ami nagyon jól állt rajta. Ahogy meglátott ajkait hatalmas mosolyra húzta közelebb lépet hozzám egyik kezét a derekamra helyezte, s közelebb húzott magához aztán egy gyengéd csókot, nyomot az arcomra.

- Gyönyörű vagy. – nézet végig rajtam.

- Te sem panaszkodhatsz. – néztem rá és alig láthatóan beharaptam az alsó ajkamat. Ő bólintott, s elnevette magát. Kezét levezette az ujjaimig, s összekulcsolta azokat a sajátjával úgy sétáltunk ki a kocsijáig. Kinyitotta előttem az ajtót, megvárta még beülők utána ő is beszállt a vezetői oldalról. Közben egy ismerős alakot láttam meg a másik oldalon. Közelebb hajoltam a szélvédőhöz, hogy lássam ki az. Mikor felismertem vonásait szemeim kikerekedtek és az állam leesett. Niall kérdően forgatta a fejét köztem és a szélvédő között. Nem értette mit nézek. Lassan felemeltem a kezem és a kint álló ember felé mutattam.

- Igen van ott valaki és mi ebben az érdekes? – kérdezte, mire sóhajtottam és tekintettem rá emeltem.

- Az Alaric. – közöltem vele. Mire megint értetlen fejet vágott.

- Mikor elment akkor beszállt a kocsijába azt még láttam.

- De akkor, hogy kerül ide. S nézd. – mutattam megint feléjük. Niall addigra elindította a kocsit, hogy legyen világításunk, hogy rájuk lássunk. S, hogy mi se fagyunk meg ebben a hidegben. Amint Alaric észrevette a reflektort rögtön elfordult, hogy ne lássunk rá az arcára, de mellette lévő fiút felismertem.

- Ő az, aki az előbb nálunk volt. – utaltam a barna hajú fiúra. Niall igen érdekes arccal kezdte el méregetni a fiút.

- Mit akart? – nézet rám kérdően, s arcán féltékenység jelét vettem észre. Gondoltam, hogy kicsit húzom az agyát.

- Hát el akart hívni egy randira, - kezdtem be, mire Niall kezei ökölbe szorultak – de közöltem vele, hogy van barátom, így nem tudok vele menni. – fejeztem be. Niall kezei már fehérek voltak, s láttam rajta, hogy elég érdekes gondolati lehetnek. – Egyébként csak annyit akart, hogy adjak oda Alaricnek egy levelet. – nevettem el magam és kezeimet az övére tettem, hogy engedjen a szorításon. Nem sokára elértem azt, amit akartam és teljesen megnyugodott. Lassan rátaposott a gázra és elindultunk...

- Öhm..hová is megyünk? – kérdeztem tőle, mivel fogalmam sincs hová visz.

- Legyen meglepetés. – eresztett felém egy fél oldalas mosolyt. Mosolyogva megráztam a fejem, s gondolataim a nem rég látottak körül kezdte el forogni. Ki volt az a fiú? Mi lehetett a levélben? Miért kellett Alaricnek olyan sietősen távoznia? Mit titkol előlünk? Anya ezekről a dolgokról tudhat? Túl sok a megválaszolatlan kérdés vele kapcsolatban. Talán sokkal másabb, mint amit az ember első látásra gondol róla. Hiszen ki gondolná, hogy egy orvosnak sötét ügyei vannak?  Vagy csak én vagyok paranoiás, hogy mindenkiben a rosszat vélem felfedezni újabban? Annyira el voltam foglalva a gondolataimmal, hogy észre sem vettem, hogy megérkeztünk. Egy eléggé felkapott épület előtt álltunk meg, szerencsére nem voltak valami, hú, de sokan. Ez talán köszönhető annak is, hogy szerda este van és az emberek nagy része a karácsonyra készülődik. Niall kinyitotta előttem az ajtót és segített kiszállni a járműből, amiért nagyon hálás voltam, mivel így is sikerült megcsúsznom a fagyos járdán. Niall visszatartva nevetését zárta le a kocsit és kézen fogva indultunk meg a bejárat felé. Amint beléptünk Niall oda lépet a recepciónál lévő fiatal nőhöz.

- Jó estét milyen névre van foglalásuk? – kezdte el a monoton szövegét és fel sem pillantott a monitorról.

- Horan névre. – szólalt meg Niall a nő kikerekedett szemekkel emelte fel a fejét és tetőtől talpig végig mérte a mellettem álló fiút. Ő csak mosolygott a lány reakcióján, akinek a feje kezdet nagyon hasonlítani a paradicsomra. Kicsit megköszörültem a torkom, hogy észrevegye, hogy én is ott vagyok. Rám emelte a tekintetét én pedig kérdő tekintettel vizsgáltam ő, amint meglátta az összekulcsolt kezeinket csalódottan visszafordult a monitorhoz valamit gépelt rajta és újra ránk nézet.

- Kérem kövessenek az asztalukhoz. – lépet ki a pult mögül és elindult az emelet felé mi pedig követük. Amint fel értünk a lépcsőn csodálatos látvány tárult elém a falak az utca felüli oldalon üvegből voltak, így tökéletes rálátás nyílt a ki világított városra. Az egész helységben a piros és a barna színek domináltak a falak is ilyenre voltak festve. Minden asztalon két gyertya kapott helyet, amik az amúgy is hangulatos világításhoz szolgáltak hozzá mellettük pedig kisebb vázák voltak melyekben egy szál rózsa árválkodott. Az egész hely gyönyörű volt. A nő az üvegfal felüli oldalra vezetett minket egy olyan asztalhoz, ahonnét a legszebb rálátást volt a városra. Meg köszöntük neki a segítséget és már el is tűnt. Niall kihúzta előttem a széket, amire ráültem ő pedig velem szembe lévő széken foglalt helyet.

- Hogy tetszik? – kérdezte.

- Csodálatos. – néztem körbe mosolyogva.

- Örülök, hogy tetszik. – mosolygott ő is maga elé emelte az étlapot én is követtem a példáját. Már a desszert lapnál jártam, mikor meghallottam, hogy valaki folyamatosan hümmög. Igazából egész eddig hallottam, de nem szenteltem neki nagyobb figyelmet. Felemeltem a fejem és a velem szemben ülő fiúra szegeztem a tekintettem, aki annyira bele volt merülve az étlapba, hogy ezeket a hangokat adta ki magából. Mosolyogva figyeltem tovább, amit ő nem sokkal később észre is vett.

- Van rajtam valami? – kérdezte és rögtön az arcához nyúlt. Megráztam a fejem, hogy nincs rajta semmi, mire meg könnyebbülten fújta ki a levegőt.

- Tudtad, hogy hümmögsz, miközben az étlapot nézed? – kérdeztem rá, mire ő kérdőn kapta felé a tekintetét, utána pedig gondolkozó fejet vágott.

- Akkor ezért nevetnek, a fiúk mikor együtt megyünk kajálni. – láttam magam előtt, ahogy az a bizonyos kislámpa felkapcsolódik a fejében és megvilágosodik.

- Elképzelhető. – nevettem. Ebben a pillanatban egy pincér lépet az asztalunkhoz, hogy felvegye a rendelésünket. Hamar leadtuk a rendelést, amit olyan húsz perc várakozás után meg is kaptunk. Miközben ettünk halk zene ütötte meg a fülem egy nagyon ismerős dallamot játszottak rá néztem Niallre, akinek hatalmas mosoly ült ki az arcára. S halkan elkezdte dúdolni a dalt. Ekkor jöttem rá, hogy ez nem más, mint a Little Things az én arcomra is hatalmas mosoly ült ki. Ezt a dalukat még Dina mutatta, mikor a szállodában voltak és nagyon beleszerettem, mint magába a számba, mint azokba, akik énekli. De legjobban egyetlen egy személybe, s az a személy most itt ül velem szemben. Ha eddig nem szerettem elégé akkor az elmúlt néhány napban még jobban belé szerettem. S rengeteg időt töltöttünk együtt, és már majdnem mindenre emlékszem a baleset előttről kivéve arra napra, amikor történt az egész. Azt teljes homály fedi. Amikor mind a ketten végeztünk a vacsorával Niall kifizette azt-nem engedte felesben-és visszamentünk a kocsihoz, ahol egy kisebb csapat lány várt minket, vagyis Niallt. Bocsánatkérően nézett rám, mire megráztam a fejem, hogy semmi baj. Még mielőtt kiléptünk volna a kezembe nyomta a kocsi kulcsot, hogy amíg ő elvan a rajongókkal, addig ne álljak kint a hidegben. Lehajtott fejjel próbáltam oda verekedni magam a kocsi ajtajához, de valaki elkapta a csuklómat és maga felé fordított. Ijedten szegeztem a tekintetem az előttem álló alacsony kislányra, aki a nagy kék szemeivel mosolyogva nézet rám. Én is barátságos mosolyt küldtem felé.

- Aláírod ezt nekem? – kérdezte pöszén és felém nyújtott egy papírlapot. Nem érdekelt mennyire van hideg leguggoltam hozzá, hogy egy szinten legyünk.

- Biztos szeretnéd? – kérdeztem tőle, mire határozottan meg rázta a fejét. – Hogy hívnak? – szegetem felé egy újabb kérdést.

- Sam. – válaszolta elvettem tőle a felém nyújtott lapot és egy rövidke üzenet után visszaadtam neki a lapot. Gyorsan elolvasta ajkait hatalmas mosolyra húzta hirtelen a nyakamba ugrott szerencsére az egyensúlyomat nem veszítettem el, így nem kötöttünk ki mindketten a földön. Viszonoztam az ölelését.

- Hasonlítasz Harryre. – mondta mikor elengedett. Kérdő tekintettel néztem rá, hogy ezt, hogy érti. Ajkait apró kuncogás hagyta el. – Te is olyan kedves vagy, mint ő, és megérdemled, hogy Niallel légy. – szavai hallatán ajkaimat hatalmas mosolyra húztam, még senki nem mondott nekem ilyesmit, főleg nem egy olyan ember, akivel életemben most találkoztam először. Mint egy kisgyerek úgy öleltem magamhoz újra Samet és éreztem, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon. Nem, nem azért könnyeztem, mert szomorú voltam, hanem mert örültem, hogy a fiúk egyik rajongója, így vélekedik rólam. Mikor elengedtem Samet akkor vettem észre, hogy Niall érdekes fejjel méreget.

- Miért nem ültél be? – jött közelebb és segített felállnom.

- Öhm egy nagyon aranyos kislány miatt. – mutattam Samre, akihez pont akkor lépet oda az anyukája. Niall mosolyogva fordult a kislányhoz, és Sam tőle is kért aláírást. Anyukája megköszönte, hogy szántunk időt a kislányára felvette a földről és elindultak ez egyik irányba. Mosolyogva integettem a Samnek, amit ő is viszonzott. Hatalmas mosollyal az arcomon szálltam be az autóba.

- Jó elhiszem, hogy a kislány nagyon aranyos volt, de mi van, ha beteg leszel? – fordult felém Niall aggódó tekintettel.

- Nyugi nem lesz semmi bajom. – tettem a kezem a vállára.

- Jó csak aggódóm érted. – hajolt közelebb és egy lágy csókot, nyomot a számra.

- Most merre? – suttogtam az ajkai közé.

- Hozzám. – felelte. Mosolyogva bólintottam, hogy benne vagyok az ötletében. Elindította a kocsit és már útban is voltunk a házához, ahol csak mi vagyunk, és senki nem zavarhat meg minket. Fél óra múlva már ott is voltunk Niall előkereste a kulcsait és, amint kattant a zár szabad bejutásunk volt a házba. Leellenőrizze, hogy senkinek sem jutott-e eszébe, hogy pont most látogasson el hozzá. Szerencsénkre az egész ház üres volt eddig.

- Tudod ez a ruha nagyon jól áll rajtad, de szívesebben látnám most a padlón. – mutatott a rajtam lévő vérvörös ruhára, amint felértünk a szobájába. Lassan sétált felém egyik kezét felvezette a hátamon megfogta a ruha cipzárját, s lassan lehúzta azt ennek köszönhetően az a földön kötött ki. Tekintetét végig vezette rajtam és még közelebb lépet aztán ajkait az enyémre tapasztotta kezét pedig levezette a fenekemig. Értettem a célzást megemelt én pedig lábaimat a csípője köré fontam. Kezeimmel a rajta lévő fölös ruhadaraboktól kezdtem megszabadítani. Nem sokkal később már meztelenül feküdtünk az ágyon. Tudtam, hogy innét már nincs vissza út. Niall kérdő tekintettel vizsgált.

- Öhm..erről a témáról még nem beszéltünk, de te..izé..öhm tudod, mire gondolok. – kezdte szégyellősen, s tarkóját vakargatta.

- Nyugi nem te leszel az első. – nyugtattam. Arcán megkönnyebbültséget véltem felfedezni, de szeme azt sugallta, mintha emiatt csalódott lenne. Nem sokat törődtünk ezzel a témával, ajkaival újra lecsapott az enyémekre, s nyelveink vad táncot jártak. Közben méretes férfiasságával belém hatolt, aminek következtében apró sikoly hagyta el a számat. Hagyta, hogy megszokjam méretét utána lassan kezdet mozogni bennem. Minden egyes tolásnál aprókat nyögtem belőle pedig férfias morgások törtek fel. Kezeimmel hátát karmolásztam ő pedig a nyakamat csókolgatta. Ahogy kezdtem megszokni egyre gyorsabban mozgott a csendes szobát nyögéseink töltötték be. Éreztem az alhasamban azt a bizonyos érzést.

- Niall mindjárt. – figyelmeztettem két nyögés között.

- Ha nem bírod, sikítsd a nevemet. – suttogta a nyakamba. Hirtelen felvezérléstől vállába haraptam, amit ő egy morgással díjazott.

- Niall. – sikítottam nem sokkal később és körmeimet bele mélyesztettem a hátába az egész testemet elöntötte orgazmus. Niall még csinált pár levezető tolást és ő is belém élvezet. Lihegve mászott le rólam, s feküdt mellém. Ránk terítette a takarót én a mellkasára hajtottam a fejemet ő pedig szorosan magához ölelt.

- Szeretlek. – suttogta és bele puszilt a hajamba.

- Én is.

*Reggel*

A telefonom csörgésére keltem hirtelen nem is tudtam, hogy hol vagyok, de mikor megláttam a mellettem fekvő szőkeséget az éjszaka eseményei újra lepörögtek előttem. Vörösödő fejjel nyúltam a halkan zenélő készülékért, de amint megláttam ki hív abban a pillanatban lenyomtam a piros gombot ezzel elutasítva a hívását. A telefonomat pedig lenémítottam, hogy ne halljam a hívásait. Mivel már visszaaludni nem tudtam ezért halkan felkeltem az ágyból és a még mindig édesen szuszogó Niallre néztem. Haja kócosan terült szét a párnán, szája résnyire nyitva volt, szempillái pedig néha-néha megrebegtette. Mosolyogva nyúltam a földön heverő ing felé, ami tegnap Niallen volt. Magamra vettem és, amilyen halkan csak tudtam elhagytam a szobát, s a konyha felé vettem az irányt azzal a szándékkal, hogy reggelit készítek. Mikor már a kávé is készen lett két kéz fonódott a derekam köré.

-  Jó reggelt hercegnőm! – csókolt bele a nyakamba. Érintésétől ez egész testemet kirázta a hideg. Mosolyogva nyújtottam felé a még gőzölgő italt, amit egy csókkal köszönt. Amint végeztünk a reggelivel visszamentünk a szobába. Reflexszerűen nyúltam a telefonom után, de bár ne tettem volna. Aputól vagy 20 nem fogadót hívásom volt és egy SMS-em. Félve nyitottam meg az üzenetét, amint elolvastam az állam a padlót súrolta. Elképedve mutattam a készüléket Niall felé, aki szintén döbbenten olvasta végig azt a pár sort. Miután végzet felemelte a fejét, s szorosan magához húzott.

- Nem engedem, hogy elvigyen. 

Írjatok komit és nyomjatok véleménygombot :) Előre is köszönöm.! :)

27. rész (+16)

Sziasztok! Egy 'kis' késés után újra jelentkezem egy hosszabb résszel. Nem tudom még, hogy milyen gyakorisággal tudom hozni majd a részeket a suli miatt, de megpróbálok hetente legalább egy részt hozni. Remélem tetszeni fog .! :) Amúgy múlt hét pénteken voltam meg nézi a This Is Us-t..! Nagyon nagyon jó lett. :) Akik Győrben nézték azok lehet láttak egy kék Supermanes felső volt rajtam.

Ajkaink egy másodpercre sem váltak szét a lábaim a dereka köré fontam úgy dőltünk be az ágyba. Niall a pólóm alját kezdte keresni, amint meglett elkezdte azt felfelé húzni, hogy könnyebb dolga legyen meg emeltem a csípőmet, így az neki nyomódott dudorodó férfiasságának, mire ő bele nyögött a csókunkba. Ajkaink csak annyira váltak szét, hogy ki tudjak bújni a pólóból, amit Niall a szoba másik végébe hajított. Ajkait levezette a nyakamra és ott egy érzékeny pontot kezdett el csókolgatni, s szívni, számat egy nyögés hagyta el ennek hatására. Amint azzal a területtel végzet, feljebb emelkedett, hogy végig tudjon nézni a feslő testemen az alsó ajkamat beharaptam és a nézésétől arcomat elöntötte a pír. Egy elismerő bólintással jelezte, hogy tetszik neki a látvány és elkezdte azt is apró csókokkal behinteni. Kezemmel végig simítottam a hátán megfogtam a felsője alját és felfelé kezdtem húzni Niall hirtelen felült, s gyorsan lekapta magáról a ruhadarabot ezzel rá látást nyertem kidolgozott felsőtestére Niall ajkaira egy kaján mosoly ült ki, s újra szenvedélyes csókban forrtunk össze. Kis idő után fordítottam a helyezettünkön, így én kerültem felűre, rá ültem hatalmas dudorára, amitől fejét hátra vetette és egy férfias nyögés hagyta el a száját. Kuncogva simítottam végig mellkasán, amitől kirázta a hideg. Apró puszikkal hintettem be felsőtestét lassan haladtam lefelé ezzel is jobban kínozva őt. Ajkaim a farmerja széléhez értek, s a lehető leglassabban kezdtem el kigombolni azt. Niall felemelte fel fejét és ’ez most komoly?’ arckifejezéssel rúgta le magáról a nadrágját és már csak az alsógatyája akadályozta férfiasságát. Már éppen nyúlt volna érte, mikor meg állítottam kezét a levegőben, s összekulcsoltam a sajátommal lehajoltam hozzá, s egy csókot nyomtam szájára ezzel elveszítettem az irányítást, s újra alulra kerültem. Niall levette rólam a nadrágot, így csak fehérneműben feküdtem alatta. A combomat kezdte simogatni és a belső részét puszilgatni felhúztam magamhoz egy csókra, így újra fordítva a helyzetünkön száját apró kacaj hagyta el egyik kezével végig simított az arcomon úgy, hogy elérje a melltartóm kapcsát, amit egy mozdulttal ki is csatolt levettem magamról, s ledobtam a földre. Egyik kezemmel megfogtam boxerének szélét még a másikat végig húztam férfiasságán, ahogy a boxert egyre lejjebb húztam egész végig Niall reakcióját néztem a fejét hátra vetette, légzése felgyorsult és várta, hogy végre megszabadítsam a kínzó anyagtól.

- Lizzi kelj fel! – kezdetett el lökődni valaki, s Niallt egyre távolabb éreztem magamtól. - Hallod Lizzi megígérted! Lizzi! – lökődött tovább az a valaki. S akkor jöttem rá, hogy ez az egész csak egy álom volt. Ami kísértetiesen hasonlított a szombat estéhez csak az a gond, hogy akkor még eddig sem jutottunk, mert Nora és Harry pont akkor értek haza. Kinyitottam az egyik szemem, s az a csöppnyi fény, ami beszűrődött kintről majd’ kiégette a pupillám, mire kitisztult a látásom Norát véltem felfedezni magam mellett. Egy szenvedő nyögés hagyta el a szám, s át fordultam a másik oldalamra, hogy vissza tudjak aludni, de drága barátnőm nem adta meg nekem ezt a lehetőséget és ahelyett, hogy továbbra is szépen keltegetne rám vetette magát. Ennek köszönhetően rögtön felültem az ágyon igaz a szemem még mindig csukva volt, de mikor meg éreztem a kedvenc koffeines italom illatát azonnal kipattantak a szemeim és a bögre után nyúltam.

- A-a majd miután felöltöztél. – húzta el előlem Nora az italt, s a már kikészített ruháimra mutatott. Egy sóhaj kíséretében ki szálltam az ágyból, s a fürdő felé vettem az irányt a ruháimmal a kezemben.

- Gonosz vagy! – szóltam még vissza az ajtóból, mire csak meg rántotta a vállát, s elkezdte szürcsölni a nekem szánt kávét. Bent elintéztem a reggeli teendőimet, s magamra kaptam a Nora által ki választott ruhákat, hajamat kifésültem és felhúztam egy sapkát. Amint mindennek végeztem követeltem Norától a reggeli koffein adagomat, amint megkaptam felültem az egyik bár székre és hallgattam, hogy pontosan miért is zavarta meg az álmomat.

- Elfelejteted? – kérdezte teljesen ledöbbenve.

- Ööö..talán!? – néztem rá furán, mire csak megrázta a fejét, s elkezdett sürgetni, hogy igyam gyorsabban. Amint végeztem és eltettem a bögrét a mosogatóba Nora már indulásra készen állt az előtérben felvettem a kabátom és már indulhatunk is. Csak azt lenne jó tudni, hogy hová.

- Egyébként hová is megyünk? – kérdeztem már a kocsiban ülve.

- A reptérre! Tudod, ma érkeznek a szüleim. – mondta nagy lelkesedéssel. Engem meg arcon csapott a felismerés. Tényleg már egy ideje ezt emlegeti és be fog hozzám költözni, mert a húga az ő szobájában alszik. Mondjuk nem értem miért, mert van még két vendégszoba, ahol simán elférne, de anyu azt mondta azt másnak tartogatja.

- S miért nem viszed magaddal Harryt? – fordultam felé kérdőn.

- Mert sietni akarok, és mert nem akarom, hogy a húgocskám letámadja vagy mondjuk, elájuljon a látványától. – közölte velem, s közben végig mutogatott, ami nagyon viccesen nézet ki. Én pedig csak bólogattam, mint azok a kiskutyák, amiket a kocsiba szoktak tenni. Közben meg is érkeztünk, elindultunk a bejárat felé, amint beléptünk a váróba rengeteg embert véltem felfedezni Nora egész végig ágaskodót, hogy észrevegye szüleit, nem sokkal később vad integetésbe kezdet jelezve, hogy erre jöjjenek. Én addig neki dőltem az egyik oszlopnak és vártam még el nem indulunk haza. Amint végig ölelgették egymást én is köszöntem a szüleinek és a húgának, aztán visszaindultunk a kocsihoz, ahol bepakoltuk a csomagokat hátra mindenki beszállt és már indultunk is haza. Hazafelé majdnem sikerült elaludnom, de mikor lehunytam a szemem Nora mindig akkor hangosított a rádión. Fogadok direkt csinálta, még úgy is visszakapja. A ház előtt már a jól megszokott kocsi állt, s ezzel Dr. Winter- vagy, ahogy ő akarja, hogy hívjam Alaric-már mindennapos vendég nálunk és nem sokára annyit van itt, hogy ide költözik. Amit nagyon remélek, hogy nem fog meg tenni. Amint az összes cuccot kivettük a kocsiból egy újabb még ismerősebb kocsi állt meg a feljárón Nora kétségbeesett tekintettel fordult felém én csak megrántottam a vállam. S készültem a legrosszabbra, ahogy Nora is rögtön húga mögé lépet, hogy ne a földre essen, ha véletlenül elájulna. Amint leparkoltak Harry megszokásból dudált egyet, amire mindenki oda kapta a fejét. Niall olyan ’én nem ismerem’ arckifejezéssel szállt ki az anyósülésről, s rögtön egy öleléssel köszöntött. Harry pedig csak nevetett a reakcióján, s amint meglátta Nora lefagyott szüleit és húgát az ő arcáról is lefagyott a mosoly.

- Kapcsold be a kamerát. – súgtam oda Niallnek, aki rögtön elő kapta a telefonját, s videózni kezdett. Mel kapcsolt először.

- OMG! Harry Styles és Niall Horan! – sikította.

- Úr isten! Tényleg hol? – kérdezett vissza Niall nevetve, mire a többiektől egy rosszalló nézést kapott én pedig fejbe kólintottam. Ő pedig bevágva mű durcát elfogult tőlem, megforgattam a szemem, s egy csókot leheltem a szájára, amitől rögtön meg is békélt. Harry ez idő alatt bemutatkozott Nora szüleinek, s a húgával csinált közös képet.

- Én is! Én is! – ugrott a lány mellé Niall és egy vicces grimaszt varázsolt az arcára Mel is megpróbálta utánozni, de neki valami más milyen sikeredet, ami még viccesebb volt. Elindultunk befelé Harry felkapta az egyik bőröndöt, hogy így is jó benyomást tegyen. Mel egész végig arról áradozott, hogy erre várt egész életében és már csak a többiekkel kell találkoznia utána már boldogan hal meg. Szerintem Nora szüleinek akkor eset le, hogy kik a fiúk.

- Aha, szóval ők abból a bandából vannak, akiknek a képeivel tele van a szobád? – kérdezte anyukája Mel pedig vörösödő fejjel kezdett el alig láthatóan bólogatni. A fiúk csak egy perverz mosolyt varázsoltak az arcukra és egymásra néztek.

- Csak 12 éves. – háborodott fel Nora és oldalba könyökölte Harryt. Aki megjátszva a halálát kapott oda a megütőt ponthoz.

- Ez családon belüli erőszaknak minősül. – világosított fel mindenkit elhalló hangon. – Bár szeretem, ha erőszakos vagy. – jelent meg újra a perverz mosoly a száján, s át ölelte hátulról Norát, aki csak megforgatta a szemeit. Közben a szülei már le is pakoltak a vendégszobába és siettek le köszöni anyunak. Bementünk Nora szobájába Harry letette Mel cuccait ő pedig elfoglalta a szobát. Nora pedig át költözött hozzám, aminek nagyon örültem már előre érzem, hogy jó éjszakáink lesznek. Remélem éreztétek az iróniát.

- Ha reggel kék-zöld foltokkal ébredek, véged! – közöltem vele szigorúan. Ő csak mosolyogva megrántotta a vállát, hogy nem tehet róla, hogy este rugdalódzik. Megforgattam a szemeimet, s hozzá vágtam egy párnát. Ő pedig, mintha annyira fájt volna neki elterült az ágyon, s a kezét fogta, hogy mennyire fáj neki. Én pedig olyan ’Ez most komoly?’ arccal néztem le rá.

- Nora kicsim lejönnél? – kiabált fel Nora anyukája, ő pedig azonnal felpattant és sietetett le a konyhába maga után húzva Harryt. Amint az ajtót bevágta maga után segélykérően fordultam Niall felé.

- Nem aludhatnék nálatok? – néztem rá kétségbeesetten, s ráfeküdtem az ágyamra. Niall mosolyogva dőlt mellém.

- Sajnálom, de bármennyire is szeretném, nem foszthatlak meg attól az élménytől, hogy Norával aludj. – vonta meg a vállát, mire tőlem csak egy szemforgatást kapott. De ekkor villant a fejemben az a bizonyos kis lámpa és ördögi mosolyra húztam a számat.

- Szóval nem fosztasz meg attól, hogy Norával aludjak? – fordultam felé még mindig mosolyogva. Pillantását lassan felém fordította gyönyörű kék szemei csillogtak, ajkait féloldalas mosolyra húzta, s bólintott egyet. Kacagva megráztam a fejem, s újra plafont kezdtem el vizsgálni. Láttam a szemem sarkából, hogy Niall még egy ideig nézet, s utána ő is a plafonra emelte a tekintetét. Ekkor jött el az én időm, amilyen gyorsan csak tudtam felültem és ráültem a csípőjére. Niall szemei kikerekedtek, s rögtön felült kezeit pedig a csípőmre helyezte, s onnét vezette le lassan a fenekemre. Ajkaink között már csak pár milliméter volt, mikor megszólaltam.

- Nos, én pedig ettől az élvezettől foglak megfosztani. – suttogtam ajkaiba. Meleg leheletét éreztem az arcomon, s egy gyors csókot nyomtam a szájára és mielőtt reagálni tudott volna leszálltam róla, s az ajtó felé indultam. De ekkor egy kéz visszarántott és maga felé fordított és neki nyomot a falnak. Felnéztem szemeiben, amik már sötétebb kékben pompáztak köszönhetően az előbbi akciómnak.

- Azért ilyen könnyen nem úszod meg. – hajolt közelebb a fülemhez és leheletétől kirázott a hideg. Reakcióm láttán ajkait mosolyra húzta, én pedig, hogy jobban felhúzzam beharaptam az alsó ajkam.

- Direkt kínzol? – kérdezte a lehető leghalkabban szemei pedig már egyre jobban kezdtek elsötétülni. Csak nemlegesen megráztam a fejem, hogy semmi ilyesmi hatást nem szerettem volna ki váltani belőle. Ez egy részben igaz nem szerettem volna belőle ezt kiváltani, hanem akartam. Puha ajkait hirtelen a sajátjaimon éreztem, s mindenfajta hezitálás nélkül visszacsókoltam. A következő pillanatban a nyelveink vad táncot jártak, aztán Niall felemelt a földről lábaimat a dereka köré fontam ő pedig erősen a fenekembe markolt, amitől belenyögtem a csókunkba. Niall elindult az ágy felé, ahol levegő hiányában váltunk el egymástól. Lihegve nyúltam a pólója aljához, hogy minél előbb megszabadítsam a számomra felesleges ruhadarabtól, s megcsodálhassam kidolgozott felső testét. Már éppen segített volna az textil darab eltávolításában, mikor valaki kopogott az ajtón, de szerencsénkre nem nyitott be szóval nem Nora az.

- Lizzi anyukád kéri, hogy gyertek le. – hallottam meg kintről Mel hangját. Mondtam neki, hogy rendben egy pillanat és lent leszünk. Niallel szomorúan néztünk egymásra és akkor jöttem rá, hogy ez nekünk soha nem akar összejönni. Mindketten hamar rendbe szedtük magunkat és indultunk le a földszintre, ahol a többiek már vártak ránk. Kérdőn néztem végig a teát, vagy forró csokit szürcsölgető társaságon.

- Lizzi arra gondoltunk, hogy ma elmegyünk együtt várost nézni. Mit szólsz benne vagy? – kérdezte anyu kiskutya szemekkel, amiknek nem lehet nemet mondani. Várjunk csak! Ezeket tőlem lopta én szoktam így nézni, mikor akarok valamit. Na, szép még forró csokit sem kapok és még a nézésemet is ellopj az anyám. Dühöngtem magamban. Ekkor nyomot Nora a kezembe egy nagy bögrét megtöltve az említett krémes itallal. Rendben mindenben benne vagyok. Bólogatva adtam anya tudtára, hogy benne vagyok a tervében, s jó ízűen kortyolgattam a forró italt. Anya közölte velem a terveit, hogy körbe járjuk az egész várost és minden látványosságot megmutatunk Nora szüleinek. Amint ezeket elmondta visszasiettem a szobámba, hogy magamra vegyek valami melegebb ruhát, hiszen odakint már a hőmérséklet a mínuszokat súrolja. Niall nem sokkal utánam lépet be a szobába, s amíg én öltöztem ő addig türelmesen ült az ágyamon és egy női magazint(?) lapozgatott. Elképzelésem sincs, hogy került hozzá, de elégé el volt.

- Mit szólnál, ha este elmennénk valahová csak mi ketten? – kérdezte, mikor kiléptem a fürdőből. Bólintottam, hogy persze mehetünk. – Jó akkor nyolcra itt vagyok, legyél elegáns. – nyomott egy puszit a homlokomra és együtt elhagytuk a szobámat. Már mindenki fel volt öltözve csak rám vártak. Még magamra kaptam a kabátomat, a sálamat, egy pár kesztyűt, bakancsot és fülvédőt, s már indulhatunk is. A fiúktól érzékeny búcsút vettünk, mivel ők nem tartottak velünk a városnézésben, de anya új barátja annál inkább. Végül is, ha úgy vesszük elég jó fej és fiatalosan viselkedik a korához és ahhoz képest, hogy orvos. Fél hétre sikerült végre haza érnünk. Annak ellenére, hogy úgy beöltöztem, mint azok, akik az Antarktiszon laknak, így is elégé szétfagytam. Fent megengedtem magamnak a forró vizet, a ruháimat hamar lekapkodtam magamról és rögtön beleültem a meleg vizes kádba. Úgy tíz perce áztathattam magam, mikorra a testem visszanyerte az eredeti hőmérsékletét. Lassan kiszálltam, megtörülköztem magamra kaptam egy köntöst és úgy indultam le a konyhába egy meleg italért. Mikor visszaértem a szobámba az ágyamon egy tűz vörös ruha várt egy hozzá illő cipővel Nora pedig éppen a sminkes asztalomnál kutakodott.

- Te még is mit csinálsz? – kérdeztem és furán kezdtem méregetni a lányt. Lassan megfordult és egy vörös rúzst emelt a magasba meg persze a többi szükséges eszközt.

- Segítek. – felelte mosolyogva. S úgy, ahogy voltam bele ültetett a székbe és elkezdet ki sminkelni, amint végzet velem megmondva az őszintét nagyon meg voltam elégedve. Utána a kezembe nyomot egy fekete csipkés melltartót, hozzá illő francia bugyit és harisnyatartót, amiről nem is tudtam, hogy nekem van olyanom. De tájékoztatott, hogy azaz övé és már érzékeny búcsút vett tőle, mert tudja, hogy már csak darabokban fogja viszont látni. Ennél a mondatnál a szemeim elkerekedtek, hiszen tudtam mire gondol. Plusz annak végképp örültem, hogy jobban tudja mi lesz ma este, mint én. Magamra vettem a fehér neműket utána pedig a ruhát, ami az egyik nagy kedvencem volt. Nora megcsinálta a hajamat is és pontban nyolckor véglegesen is elkészültem.

- Gyönyörű vagy. – mondta szipogva és a szemeit törölgette, amiből egy csepp könny sem folyt le, de a hatás kedvéért mindent. Épp, hogy leértünk már is csengettek. Rögtön rohantam ajtót nyitni, de legnagyobb meglepetésemre nem a várt személy állt ott.

- Miben segíthetek?..

Írjatok komit és nyomjatok véleménygombot :) Előre is köszönöm.! :)

26. rész

Wake Me Up

Harry hívott egy taxit, ami elvitt minket az adott helyre. Útközben kibontottam Nora haját, ami ez idő alatt szépen begöndörödött. A fiúk végig arról beszéltek, hogy milyen jó is lesz majd meg, hogy itt még nem voltunk és, hogy általában sok híresség jár ide. Csak mosolyogva hallgattam Harry élmény beszámolóját a múltkori buliról, ahol egyik barátjával volt. Nora és Niall fogták a fejüket, s valami olyasmit motyogtak, hogy miért kell ezt százszor elmesélnie. Az autó leparkolt a bejárattól nem messze, ahol elég sok ember tolongót, akik minden áron be akartak jutni a klubba. Harryék kifizették a fuvart, s már indultunk is a bejárat felé, ahonnét lehetett hallani a bent dübörgő zenét.  Norával beálltunk a hosszú sor végére a fiúk pedig kérdő tekintettel fordultak felénk. Niall megragadta a kezem és egy másik bejárathoz vezetett, ahol két nálam sokkal magasabb biztonsági őr állta el az utunkat. Ijedten néztem fel a két izomagyra, akik elég komoran méregetek bennünket Harry hirtelen előttünk termet jobbján szőke barátnőmmel, s valamit mondott a két férfinak, akik bólintottak és szabad bejutást engedve nekünk. A másik oldalon álló emberek csak kiabálással fejezték ki nem tetszésüket. Belépve az alkohol mámorító illata rögtön megcsapta az orromat, a táncparketten egy csomó fiatal talán már illuminált állapotban ringatták a testüket jobbra-balra, vagy éppen egymással voltak elfoglalva. Néhányan a bár pult mellett, vagy külön asztaloknál iszogattak és beszélgettek. Elbambulva néztem körbe és mikor valaki hirtelen maga után húzott, akkor tudatosult bennem, hogy Niall még mindig a kezemet fogja egy távolabb eső asztal felé vettük az irányt, ahol Harryék már ott voltak egy göndör hajú sráccal, aki nagyon hasonlított Harryire és egy fekete fel tűsízett hajú srác. Mikor oda értünk Niall kézfogással üdvözölte mindkét fiút.

- Szia, George Shelley vagyok! – mutatkozott be mosolyogva a göndör hajú srác, s felém nyújtott a kezét.

- Lizzi Mayer! Örvendek. – viszonoztam gesztusát és elfogadtam felém nyújtott kezét.

- JJ Hamblett! – mutatkozott be a másik fiú is. Neki is elmondtam a nevem és kezet fogtam vele.

- Akkor majd még találkozunk. – mondták mosolyogva s otthagytam minket kettesben, mert Harry és Nora elmentek a bárhoz italért. Niall leült ahhoz az asztalhoz, ami előtt álltunk én pedig túl kiabálva a zenét adtam tudatára, hogy egy pillanat és jövők. A női mosdót kezdtem el keresni egy kis keresgélés után rá is találta, amint benyitottam a helységbe rajtam kívül még pár lány beszélgetett bent, de amit beléptem rögtön abba hagyták és szúrós tekintettel kezdtek méregetni. Beálltam a tükör elé, ahol megigazítottam a sminkem és az ajtó felé indultan, de a telefonom elkezdet csörögni. Elképzelésem sem volt, hogy kikereshet ilyenkor elő halásztam a készüléket a táskám legaljáról. A képernyőn hatalmas betűkkel villogót Liam neve. Megnyomtam a zöld gombot ezzel fogadva a hívást.

- Miért nem szóltatok, hogy bulizni mentek? A többiek miért nem veszik fel a telefont? Nem történt baj? – hadarta el egy szuszra a kérdéseit.

- Szia, neked is! Először is vegyél levegőt. Nyugi mindenki jól van és a többiek azért nem vették fel, mert gondolom, nem hallják. – próbáltam nyugtatni az egyre idegesebb Liamet. Aki csak egy mély levegőt vett és megkért, hogy ne csináljunk semmi hülyeséget. Amíg Liam mondta a mondandóját addig lopva oldalra pillantottam, ahol az a pár lány-akik bent beszélgettek mikor bejöttem-árgus szemekkel figyelték, hogy éppen mit beszélek, de az szerintem jobban érdekelte őket, hogy éppen kivel beszélek.

- Lizzi hallottad, amit mondtam?

- Persze és ne aggódj minden a legnagyobb rendben lesz. – feleltem mosolyogva, bár ő ezt nem láthatta. – De most már leteszem, a végén azt hiszik bele fulladtam a WC-be. – közöltem vele hol létemet, mire elnevette magát elköszönt tőlem és már bontotta is a hívást. Mosolyogva tettem vissza a telefonom a kis táskámba és indultam kifelé, mikor már az ajtóban álltam vissza fordultam és egy gonosz mosoly kísértében rá néztem a még mindig sarokban álló lányokra.

- Legközelebb kihangosítom, ha ennyire érdekel. – mondtam nekik nevetve, mire az egyik fekete hajú csaj, akinek nem tudtam megállapítani életkorát a túl sok smink véget, amit magára kent halálos tekintettel méregetett. Egy győztes mosoly kíséretében hagytam el a helységet és visszaindultam az asztalunkhoz, ahol Harry és Nora is ott voltak. Leültem Niall mellett lévő szabad helyre, ahol a kezembe nyomtak egyet az asztalon lévő színes italokból. Már a sokaid pohárnál tartottunk, mikor éreztem, hogy az alkohol át járja az egész testemet nem bírtam tovább egy helyben maradni ezért meg fogtam Nora kezét és a táncparkett felé húztam. Ő sem volt már a helyzet magaslatán a hangszórók maxon üvöltötték Avicii – Wake Me Up számát, ami teli torokból és ugrálva énekeltünk végig. Hirtelen két kar fonódott a derekam köré először az ijedtségtől megugrottam, de mikor maga felé fordított minden félelmem elszállt helyét a nyugodtság és a biztonság érzet váltotta fel. Tudtam, hogy mellette biztonságban vagyok. Kezeimet nyaka köré fontam és még közelebb léptem hozzá, keze a csípőmön pihent, de néha-néha a fenekemre tévedtek úgy táncoltunk a külvilágot teljesen kizárva csak ő volt és én. Tekintetével szemeim és ajkaim közt vándorolt tudtam mire gondol, egyszerre hajoltunk egymás felé ajkai már súrolták az enyémeket és már csak pár centi volt közöttük a szívverésem felgyorsult és a levegőt is gyorsabban vettem. Szemeimet abban a pillanatban lecsuktam, amint puha ajkait az enyémekre nem nyomta. Nyelve bejutást kért, amit minden ellenvetés nélkül meg is adtam neki. Átadtam magam az érzésnek, hogy végre ő csókol, hogy Niall végre meg csókolt. Ez sokkal másabb volt, mint a korábbi,-vagyis, amire emlékszem-ez szenvedélyesebb volt. Pár perc után oxigén hiányában ajkaink elváltak egymástól és fülemet újra meg ütötte a hangos zene, homlokát az enyémnek döntötte. A levegő csak úgy izzót körülöttünk. Ajkaimra egy levakarhatatlan mosoly ült ki szemeim csillogtak és arcomat elöntötte a pír. Niallra néztem ajakin ott ült az a kisfiús mosoly, amit annyira imádok, szemei csillogtak, pont mit az enyémek.

- Leülünk? – kiabáltam bele a fülébe, hogy halja a zenétől. Bólintott, s maga után húzott az asztalunkhoz, ahol Nora és Harry éppen nagyon el voltak foglalva egymással. Érkezésünkre felkapták a fejüket és kérdőn néztek felénk. Nora rögtön észrevette rajtam, hogy valami történt, ezért felpattant Harry mellől, de előtte oda súgott neki valamit, megfogta a kezem és a női mosdó felé húzott. Rajtunk kívül csak két lány volt bent, akik éppen a sminkjüket csinálták és arról áradoztak, hogy milyen hírességeket láttak eddig. Nora meg köszörülte a torkát ezzel jelezve, hogy hagyják el a helységet a két lány bár feldúltan, de elhagyták a helységet. Nora becsapta utánuk az ajtót, s felém fordult olyan ’most elmondod mi történt, mert ha nem akkor ne akard megtudni mi, lesz’ tekintettel. Egy szemforgatás kíséretében kezdtem bele a mesélésbe és az a mosoly még mindig ott volt az arcomon. Boldog voltam, s újra és újra át éltem azt a pillantott és van egy olyan érzésem, hogy még nagyon sokszor átélem majd és nem csak fejben. Amint ki örültük magunkat indultunk is vissza a fiúkhoz, amikor kiléptünk az a két lány még mindig ott állt az ajtó előtt. Kíváncsi lennék mennyit hallottak a beszélgetésünkből. Visszaérve az asztalnál a fiúkon kívül még egy kopasz srác állt az asztalunk előtt, s valamit igen magyarázott a fiúknak. De, ahogy láttam a fiúk nem kedvelhették annyira a kopasz fiút, mert elég szúrós tekintettel méregették. Nora mit sem törődve vele beült Harry mellé, aki rögtön át karolta a fiú száját csak egy apró kacaj hagyta el, amitől felállt a szőr a hátamon.

- Ohh, akkor hárman nyomjátok? Vagy te magadnak csinálod? – fordult kérdő tekintettel Niall felé, aki elengedte a füle mellett ezt a megjegyzést és tekintetét rám emelte, amit az előtte álló fiú is követet.

- Szia, cica! – húzta hatalmas mosolyra a száját, s egyik kezével át karolta a nyakamat.

- Két dolog. – mutattam fel két ujjamat. – Egy, mindenki magából indult ki. – utaltam az előbbi kijelentésére. – Kettő, nem vagyok cica! – kiabáltam rá és kibújtam kezei közül leültem Niall mellé, aki rögtön át karolta a derekamat és közelebb húzott magához. A srác csak elröhögte magát, magamban elküldtem melegebb éghajlatra, ahol csak ő van egyes egyedül plusz pár kannibál, akiknek nincs ennivalójuk. Na, jó ne szaladjunk ilyen messze.

- Édes mennyit fizet neked, hogy eljátszd, hogy tetszik. – nyúlt az állam alá ezzel elérve, hogy a szemébe nézzek. Már azon voltam, hogy ha nem hallgat el, akkor behúzok neki egyet, már emelni készültem az öklöm mikor Niall hátulról le fogott.

- Nem éri meg. – mormolta a fülembe lecsuktam a szemem és mély levegőt vettem ezzel nyugtatva magam. Amikor újra kinyitottam a fiú még mindig előttem állt, ami újra felingerelt.

- Képzeld ő nem olyan, mint te, hogy fizetni kellene egy lányért. – vágtam a fejéhez egy hatalmas mosoly kíséretében. Ő csak idegesen felegyenesedett, s tekintetét újra Niall szegezte.

- Nos, Horan gyönyörű ez a lány. – mutatott felém, Niall csak bólintott, hogy tisztában vele. – Csak egy a baj nem a te súlycsoportod. Szóval passzolnám a helyedben, nehogy összetörjön a pici szíved. – legszívesebben leütném, de nem tehetem, mert Niall még mindig erősen fogja a kezeimet, hogy ne tudjak kiszabadulni.

- Max már mindenhol kerestelek. – lépet mellé egy göndör hajú fiú. Most komolyan mindenkinek ilyen haja van? Amint meg látta a kis társaságunkat szája egy ’o’ alakot formált és olyan ’már mindet értek’ fejjel nézet végig rajtunk.

- Hol van a meleg és az egoista? – fordult vissza a kopaszhoz, aki megrántotta a vállát, hogy fogalma sincs. Kérdőn Niall felé fordultam, aki közölte velem, hogy Louisról és Zaynről beszélnek. Szemeim kikerekedtek kicsit utálják egymást, gondoltam magamban. Elegem lett belőlük megfogtam Niall kezét és magam után kezdtem húzni, de nem jutottunk messzire, mert a kopasz elállta az utat.

- Hova - hova? – kérdezte és a szemöldökét húzkodta.

- Tudtommal semmi közöd hozzá. – feleltem és próbáltam kikerülni, de nem engedte. – Figyelj, vagy befogod a szád és elállsz az útból, vagy én teszem meg helyetted, de azt meg fogod bánni. – ajánlottam fel neki a lehetőségeket ő pedig csak szemközt nevetett. Itt telt be nálam az a bizonyos pohár nem érdekelt ki látja, vagy mik lesznek a következményei. Feleltem a kezem és mielőtt tenyerem az arcán csattant volna ő meg állította a levegőben. Mikor megláttam dühős arckifejezését szemeim kikerekedtek és reménykedtem benne, hogy nem ütne meg egy nőt, de csalódnom kellett felkészültem a legrosszabbra és mielőtt az megvalósult volna Niall elém lépet, s meg állította a srác kezét.

- Meg ütöttél volna egy nőt ez igazán férfias viselkedésre vall Maximillian. – éreztem a hangján, hogy mindjárt felrobban a dühtől. Mély levegőt vett elengedte a kezét, engem pedig a kijárat felé kezdet el húzni. Még valamit kiabált utánunk, de a hangos zene elnyomta a hangját. Kint nagyon hideg volt a hó hatalmas pelyhekben eset. Még mindig sokk hatása alatt voltam nem tudtam felfogni, hogy tényleg megütött volna. S mi lett volna, ha nincs ott Niall és nem áll közék? Niall idegesen járkált fel-alá a járdán én pedig reszketem hiába volt rajtam a kabátom még, így is majd’ megfagytam. Közelebb lépet hozzám, s karjai közé zárt, hogy kicsit felmelegítsen.

- Menjünk haza? – suttogta a fülembe aprót bólintottam. Niall elengedett leintett egy taxit kinyitotta előttem az ajtót meg várta még beülök és ő is követett. Lediktálta a címet és már indultunk is. Fejemet vállára hajtottam ő pedig az oldalamat simogatta. Útközben egyikünk sem szólt a másikhoz, csak a rádióban szóló monoton zene törte meg a csendet. Előttem újra és újra lejátszódtak a történtek nem tudtam kiverni a fejemből. A taxi megállt a srácok háza előtt, amíg Niall kifizette a fuvart addig én előre mentem és az ajtóban vártam meg. Amikor oda ért előkereste a kulcsot, ami nem sokkal később kattant is a zárban ezzel szabad bejutást nyerve a hidegről. Felmentünk Niall szobájába, ahol kaptam ruhákat, amikben aludhatok egy fehér ’Crazy Mofo’s’ feliratú felsőt, amin elnevettem magam és egy melegítő nadrágot. Niall visszament a konyhába én pedig elfoglaltam a fürdőt. Levettem a ruháimat és a fogasra akasztottam, megnyitottam a zuhanyzóban a vizet, s beálltam alá. Élveztem, ahogy a meleg víz végig folyik a testemen ezzel megtisztítva azt oldalt meg találtam Niall tusfürdőjét. Gondoltam nem lehet belőle baj, ha használom nyomtak egy keveset a kezembe és bekentem vele az egész testemet, majd lemostam magamról. A törülközőt magamra tekertem úgy léptem ki a zuhany fülkéből. Kint magamra kaptam a Niall által adót, ruhákat és lementem utána a konyhába, ahol a pulton két gőzölgő forró csoki várt. Niall éppen valamit nagyon kereset a szekrényben.

- Mit keresel? – kérdeztem és az egyik bögrével leültem a bárszékre.

- Mályvacukrot. – mondta és már fel is emelte a kereset édességet. S leült velem szembe és nagyot kortyolt a forró italból.

- Kérdezhetek valamit? – tette be mindkét bögrét a mosogatógépbe. Bólintottam, hogy persze csak nyugodtan. – Igaz az, amit Max mondott? – arcáról eltűnt az a megszokott mosoly helyét a kétségbeesés vette át.

- Melyik része? – kérdeztem vissza, mert nem igazán értettem mire akar kilyukadni.

- Amit arról mondott, hogy nem vagyunk egy súlycsoport és, hogy összetörsz? – mosolyra húztam a szám, s közelebb hajoltam hozzá és egy csókot nyomtam az ajkaira.

- Egyáltalán nem. – feleltem Niall mosolyra húzta a száját, s ajkaink újra összeértek.

Írjatok komit és nyomjatok véleménygombot :) Előre is köszönöm.! :)