11. rész

-  Nem tudom mi történhetett, de téged is át vettek. Nem értek semmit. - magyarázkodott Kelemen és közben a fejét fogva járkált. Nora köpni-nyelni nem tudott a meglepettségtől. Én örültem, hogy maradhat végre minden úgy jött össze, ahogy én szeretném. Majd kiugrotta  a bőrömből. Végig nézve a többieken ők is örültek, hogy Nora maradhat kivéve Dina az ő arca semmit nem árult csak unottan ült a helyén. Tekintettem visszavezettem a még mindig döbbenten álló Norára gyors léptekkel mellette termetem megöleltem és a fülébe súgtam az egyetlen szót, ami visszahozza őt.

- Harry.! - a szemei csillogni kezdtek és már rohant is az emelet felé, hogy fel hívja barátját és közölje vele a jó hírt.

- Most akkor ő is hozzánk költözik? - kérdezte Adam úgy mindenkitől. Mire bólintottam, Dina pedig idegesen felpattant és kiviharzott a helységből.

- Ennek meg mi baja? - mutattak utána többen is.

- Azt én is szeretném tudni. - válaszoltam és megindultam, hogy megkeressem és beszéljek a fejével. Gondoltam felment a szobájába, úgyhogy ott próbáltam meg először. Hiába ütöttem az ajtót nem nyitotta ki senki. A második lehetőségem a Hotelben lévő bár. Ott is kétszer végig mentem nem találtam meg. Elkezdtem csörgetni a mobilját, amit először kinyomott, de az 5ik hívásra már felvette.

- Hol vagy? - szóltam bele idegesen köszönés nélkül.

- A közeli Starbucksban. - válaszolta némi gondolkodás után.

- Maradj ott oda megyek. -utasítottam és kinyomtam a készüléket.Rossz ötlet volt egy szál pólóban kimenni a hideg utcára. Igaz, hogy a kávézó két ház tömbnyire volt, majd nem megfagytam. Dina az egyik két személyes asztalnál ült kértem magamnak egy Cappuchinot és leültem vele szembe. Némán ültünk ott egyikünk sem szólalt meg.

- Elmondanád mi bajod? - törtem meg végül a több perce beállt csendet és bele ittam a nem rég kapott italomba.

- Semmi. - rántott vállat.

- Aha azért léptél le és azért iszol forró csokit, mert semmi bajod nincs. - emeltem fel a hangom. Régóta ismerem Dinát és tudom, hogy csak akkor iszik forró csokit, ha valami problémája van igen hülye szokás.

- Jó, de ne sértődj meg. - kérlelt és egy sóhaj után bele kezdet. - Őszinte legyek vagy kedves? - kérdezte

- Őszinte! - vágtam rá.

- Jó. Nem igazán örülök, hogy Nora is marad. - vágott rögtön a közepébe, kérdőn néztem rá és vártam, hogy folytassa - Emlékszel, amikor még nem ismerted Norát? - kérdezte mire bólintottam. - Ha ő nem maradt volna itt akkor minden olyan lenne mint akkor. - nevette el magát. Én pedig visszagondoltam, milyen is volt akkor. Olyan 10-12 évesek lehetünk Dina volt a legjobb barátom, mindig mindent együtt csináltunk. Elválaszthatatlanok voltunk, minden tökéletes volt. De aztán megismertem Norát és rájöttem, hogy sok mindenben hasonlítunk egymásra. Egyre többet voltam vele, Dinát hanyagoltam és akkor még Adam is bejött a képbe, persze mindketten bele szeretünk és versenyeztünk érte.Adam engem vett észre és belém volt szerelmes - mint utólag kiderült - előbb és Ricsivel mindig velünk logót Dinát pedig egyedül hagytuk. Néha-néha hozzánk csapódót, de akkor sem foglalkoztunk vele. A gimiben még jobban elszakadtunk egymástól azt nem tudom hogyan, de összejött Adammel amivel engem teljesen kikészített azt 1 és fél hónap után szét mentek. Most pedig itt tartunk.

- Sajnálom. - mondtam és a cipőm orrát kezdtem el vizsgálni - Tudom, hogy rosszul eset és egy szívtelen dög voltam és, hogy nem számíthattál rám. - még mindig a cipőmet néztem, mintha az olyan érdekes lenne.

- Semmi baj! - legyintett - Tudom, hogy olyan, mint akkor volt sosem lesz. Mert, ha Nora el is ment volna akkor is ott lettek volna neked Harryék. -  Igaza van, ha nem Nora akkor Harry vagy a többiek ő csak a képzeletbeli listám legalján foglalna helyet. Amit nagyon bánok mert tényleg ő nyitott felém legelőször én pedig eltaszítottam magamtól. Nem mertem a szemébe nézni féltem, hogy ha meglátom azt a két fájdalommal teli szemet elsírom magam.

- Felejtsük el jó! - kérlelt, csak egy aprót bólintottam.

- Menjünk vissza. - javasoltam és felálltam az asztaltól. Dina is követte a mozdulatomat és elindultunk vissza. Én újra megfagytam Dina pedig nagyképűsködött, hogy neki van pulcsija és nem adja oda a tempón pedig direkt lassított és mivel fogta a kezem nem engedte, hogy előre rohanjak.

- Gondolkoztam! - mondta mikor beértünk a hotelbe. Várakozóan néztem rá. - Haza megyek. - bökte ki. Az állam a padlót súrolta. Nem teheti meg neki itt a helye.

- Nem teheted meg! - kiáltottam rá.

- De nekem nincs itt semmi keresni valóm. - mondta és beszállt a liftbe. Én ledermedtem. Hogy mondhat ilyen? Igen is van itt keresni valója, ha elmegy egy életre szóló lehetőséget hagy a háta mögött. Hol van ilyenkor az a Dina, aki mindent meg tett volna, hogy maradhasson? Tönkre tettem. Minden az én hibám, ha akkor nem hanyagolom nem érezné így magát. Gondoltat menetemből a telefonom csörgése zökkentett ki. Gyorsan előkerestem a készüléket, amin nagy betűkkel ki volt írva, hogy: "ANYA" ! Nem tudom mit akarhat hisz ma már beszéltem vele.

- Szia! - szóltam bele.

- Szia kicsim apáddal gondolkodtunk és arra jutottunk, hogy...

10. rész

Arra ébredtem, hogy valaki szuszog a fülembe és a reggeli nap sugarai majdnem kiégetik a szememet. A másik oldalamra fordulva véletlenül megrúgtam a mellettem szuszogó szőkeséget, aki egy morgást követően valószínűleg fordulni akart, de nem volt hová, így egy hatalmas puffantást követően a földön landolt. A szememet kinyitva csak a szőke kobakját láttam és azt, hogy értelmetlenül pislog maga elé. 

- Ennél jobb reggeli ébresztőt el sem tudok képzelni. - tápászkodott fel a földről. 

- Te vállalkoztál a velem alvásra. - fogtam rá és felültem az ágyon. 

- Múltkor nem fájt ennyire. - simogatta a fájós test részét. 

- Múltkor szerencséd volt. - kászálódtam ki az ágyból nevetve és a fürdő felé vettem az irányt. - Niall kapok egy fogkefét? - néztem rá vissza az ajtóból. Rájátszva, de be botorkált a fürdőbe és a kezembe nyomot az említett eszközt és ráérősen leült a fürdőkád szélére. Kérdőn néztem rá.

- Mik a szándékaid? - kérdeztem mert még mindig nem mozdult. 

- Hát zuhanyozni szeretnék, de nem megy egyedül. - húzta perverz mosolyra a száját. 

- Niall legfrissebb értesüléseim szerint felnőtt ember vagy, vagy ha nem szívesen ide hívom anyukád, hogy segítsen. - ajánlottam fel.  Mire persze rögtön elkezdte levetni a pizsijét. - Ha nincs rajtad alsó akkor a nadrágot a zuhanyzóba. Köszi! - mutattam a helység felé, ahová vonakodva, de bement és a nadrágja 2 másodperccel később repült ki onnét. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet és mentem le a konyhába, ahol már Dani készítette a reggelit. 

- Jó reggelt! - köszöntött mosolyogva. Mondtam neki egy neked is-t az leültem az egyik székre. 

- Megtudhatom mi volt az a nagy puffanás Niall szobájából vagy inkább kérdezem tőle? - hallottam meg magam mögött Harry hangját. 

- Nem tudta milyen nagy az ágya. - vágtam rá és kitört belőlem a nevetés. Harry nem igazán értette, így elmeséltem neki mi történt, a plafonra nézet és a válasza csak annyi volt, hogy: mindig akkor tör ki belőle a kisgyerek, ha csaj van nála. Nem bírtam ki a már annyira nevettem, hogy a könnyeim is folytak. Lassan mindenki elkezdet szállingózni lefelé az illatokat érezve. Örök hála Daninek megmentette a napunkat, így már csak kicsit hasonlított a kinézetünk a mosót szar. De haladunk. 

- Hé mikor is megyünk mi lakást nézni? - kérdeztem a fotelba kényelmesen kávézgató Dinát.

- 3? - kérdezte ő is magától, de biztonság kedvéért csekkolta a mobilját is. - Ja 3 - mondta és tette el a készüléket. 

- És most mennyi az idő? - kérdeztem és vártam, hogy leesen neki mit szeretnék. 

- Fél 2. - mondta és én még mindig vártam. - Úr isten fél 2 van elfogunk késni! - ugrott fel és igen leeset neki. Az egész házban visszhangzót a kiáltása és mindenki beleborzongót.

- Nem lehetne halkabban vannak, akik aludni szeretnének! - kiabált le Zayn az emeletről. De sajna ezzel csak ő volt így. Dina végig rohant az egész házon és ordítozott velem, hogy igyekezek, mert elfogunk késni és csak ő tudja hová kell menni. Összeszedtem a cuccaim és készen és mosolyogva vártam, hogy induljunk.

- Induljunk már! -  követelte Dina tőlem.

- Ha nem vennéd észre fele társaság örül, ha ezt a napot kibírja. - mutattam körbe. - Amúgy hol van Niall? - kérdeztem, mire mindenki megvonta a vállát. - Horan! - kiáltottam fel.

- Pillanat! - jött a válasz. Néhány perc múlva már készen is indulásra készen állt meg előttünk. Dina csak kérdőn nézet ránk, azt elmeséltem neki, hogy mikor haza értünk megbeszéltem Niallel. Nora kijelentette, hogy ő csak képekről lesz hajlandó megnézni a lakást. Beszálltunk Niall mellé a kocsiba Dina hátra én pedig az anyósülésre és indulhatunk vissza a hotelhez. London szombat reggeli közlekedésének köszönhetően fél óra alatt oda is értünk. Azt mindketten rohantunk fel átöltözni, gyorsan magamra kaptam ezt a szettet és rohantam lefelé. Tuti elkésünk, gondoltam. Mire leértem már Dina is ott volt, pedig azt hittem rá kell majd várni.

- Siessünk! - tapsolt kettőt én pedig bevágódtam a kocsiba. - Adamék már elindultak. - tette még hozzá. Fél órát autókáztunk, mire meglett.

- Remélem nem lesznek pszichopata szomszédjaink. - mondtam, mikor beléptünk épületbe.

- Na abban én is nagyon reménykedem. - erősített meg Dina, aki kicsit megrökönyödve követett. Fellépcsőztünk a harmadikra, ahol a többiek már csak ránk vártak és a kicsit ideges tulaj is ott volt. Egy történelem órával kezdte elmondani, kik laktak itt és, hogy mikor épült. Aztán eszébe jutott, hogy nem őt akarjuk egész nap hallgatni, így megmutatta a lakást is. Amibe én rögtön beleszerettem a konyha közepén egy hatalmas bárpult volt a falak piros-fehére voltak festve. A fürdő is hatalmas volt a szobák valamennyivel kisebbek mindegyikben francia ágy és író asztal volt egy kisebb szekrény társaságában, a nappaliból üvegajtó vezetett az erkélyre, ahonnét csodálatos látvány nyílt a városra. Dinával egyszerre kiáltottuk, hogy nekünk ez kell. A többiek pedig nem szálltak velünk vitába. Minden egyes részletet lefényképeztem, hogy Norának is megtudjam mutatni. Amint mindent elrendeztünk, kaptunk kulcsot és a tulaj lelépet lesiettem a lent várakozó szuper sztárhoz.

- Mi tartót eddig? - kérdezte felfelé mentet.

- Elmesélte a ház történetét 1954-nál már leakartam lőni. - mondtam és még a gondolattól is kirázott a hideg.

- Nagyon szép. - mosolygót rám mikor benyitottam. Én csak lelkesen mutogattam neki az összes helységet a lakásban.

-  Lizzi! - szólított egy hang a konyha felől. - Melyik szobát szeretnéd? - kérdezte Dina. Át néztük a összes szobáról készült képet, amint megláttam a számomra szimpatikus szobát igaz, hogy fehér falait csak egy-egy kép díszítette itt-ott, de nagyon megfogott.  Az otthoni szobámra emlékeztetett.

- Na akkor azt. - mutattam a képre.

- De jó az van az enyém mellett. - ugrált Dina és elmentünk megnézni őket. Mindkettő ugyan akkora volt és egy biztos lesz dolgunk vele.

- Héé! - ölelt át hátulról Niall. - Nincs kedved enni valamit? - kérdezte. Aprót bólintottam és mindenkitől elköszöntem. Mivel tőlünk nem messze volt egy McDonalds oda ültünk be.

- Komolyan gondoltátok az összeköltözést? - kérdezte miközben bele harapott a hambijába.

- Hát muszáj, mert valakik lemondták a koleszt mert ott nincs magánéletünk és nem járkálhatunk kedvünkre. - mondtam és jól lakottan döltem hátra a székemen. Kicsit elgondolkozott és mosolyogva bólintott.

- Igen jobb, így. - mosolygott, miután befejeztük a kajálást és Niall is vett magának későbbre valamit, indultunk vissza hozzájuk. Az ajtón belépve még mindig az a délután itt hagyott másnapos társaság fogadott minket a tv előtt gubbasztva. Kíváncsian fordultak felém, hogy mutassam már meg a képeket. A fényképezőmet csatlakoztattam a DVD lejátszóhoz, hogy át nézzük őket. Mindenkinek nagyon tetszett és megígértették velem, hogy a ház avatóról ők semmi kép nem fognak hiányozni. Norával taxival mentünk vissza a hotelbe, ahol faggattam mi van vele és Harryvel.

- Minden jól megy csak azt sajnálom, hogy majd itt kell hagynom. - mondta szomorúan. Nagyon sajnáltam ezért jó lett volna látni őt továbbra is ilyen boldogan.

- De jó, hogy itt vagytok! - jött szembe velünk Dina. - Gyertek Kelemen nagyon ideges mert valami keveredés volt az itt tanulással. - mondta mi pedig rögtön utána mentünk.

- Na végre Nora nagyon sajnáljuk, ami történt...

Írjatok komit és nyomjatok véleménygombot :) Előre is köszönöm.! :)

9. rész

Hali! Meghoztam a kövi részt :) Remélem tetszik :) És sajnálom, hogy késtem vele :/

  

Előre tudtam mi fog történni...

...így kezemet amilyen gyorsan csak lehetett a szemem elé kaptam. Nora száját hangos sikoly hagyta el, Niallét pedig különböző káromkodások. Mikor a kezeimet elvettem a szemem elől csak négy röhögő görcstől a földön hentergő fiút láttam a szőkeséget pedig már sehol. Norára néztem, aki még mindig a látvány hatása alatt volt jót nevettem rajta. Nem sokára Niall is vissza tért a látó körbe, de már volt rajta egy melegítő nadrág felül pedig még mindig semmi. A gondolataim kicsit elkalandoztak más irányba és nem tudtam levenni a szemem a kockás hasáról. 

- Föld hívja Lizzit ébresztő! - kalimpált a kezével előttem Nora.

- Nem néztem! - kiáltottam fel ijedtemben. Minden szempár rám szegezte tekintetét - Na jó - kezdtem - azt hiszem én elmentem aludni. Jó éjt srácok! - intettem a kamrába. Pár szomorú tekintetett kaptam, de nem érdekelt tényleg nagyon fáradt voltam. Egy gyors zuhany után szó szerint beestem az ágyamba. 

Másnap

Reggel gyorsnak kellett lennünk, ha szeretnénk kimenőt ma estére. A tegnap kiszabott büntetést mind hárman teljesítettük, meg voltak velünk elégedve, mert most jó és tisztelet tudó kislányok voltunk. Amint vissza értünk megrohamoztuk a tanárt, hogy hadd menjünk el este. Persze ebből Dina sem maradhatott ki. Nehezen, de végül kikönyörögtük, így ma este oda megyünk ahová akarunk. Jee. Nora rögtön hívta is Harryéket, hogy közölje velük a jó hírt és, hogy plusz egy személy is jön. Norát egész nap csak telefonnal láttam a kezében, amin vagy beszélt vagy sms-t írt.

- Oké! Mindent elintéztem! - dőlt le mellém a kanapéra. - A fiúk gépe 2 óra múlva landol addig el kell készülnünk. - jelentette be.

- Enyém a fürdő! - kiáltottam fel és már rohantam is az említett helység felé. Még hallottam, hogy Nora melegebb éghajlatra küld, amin csak jót nevettem és beálltam a zuhany alá, ahol vagy fél óráig engedtem magamra a meleg vizet. A törülközött magamra csavartam és úgy léptem ki és adtam helyet Norának. A szobámba belépve, meglepődtem ugyan is Dina ült az ágyamon teljesen nyugodtan.

- Hát te? - kérdeztem meglepetten.

- Tudom, hogy nem rám számítottál. - kezdte - De most segítek ruhát választani! - mondta és a szekrényemhez lépet, amikor kitárta meglepődve fedezte fel, hogy üres. Igen még nem volt időm kipakolni. Hupsz. - Hol vannak a ruháid? - kérdezte elkerekedett szemekkel. A megpakolt bőröndömre mutattam. Felnyitottam annak a tetejét és az egész tartalmát kiborította az ágyra. Előszedet egy kék mini ruhát és egy sötét kék magassarkút, mikor elém rakta elég furán néztem rá.

- Ezt vegyem fel? - mutattam a cipő felé, mire bólintott. - Jó, de ha elesek és kitöröm a bokám az a te hibád! - mutattam rá fenyegetően, mire csak elnevette magát és távozott a szobából. Gyorsan magamra kaptam a ruhát és belenéztem a tükörbe, valahogy tetszett, amit látok, de a cipővel még mindig nem vagyok kibékülve. A hajamat kontyba fogtam egy-két tincset hagytam elől lehullani, s feltettem egy alap sminket. Kiérve a szobámból Nora éppen a haját vasalta egy gyönyörű rózsaszín ruhában és hozzá érő magassarkúba. Dina a kanapén nyomkodta a telefonját ő krém színű ruhát és fehér magassarkút viselt.

- Na én kész vagyok! - jelentettem be, mire mind ketten rám nézek.

- Okii! Eleanor nem sokára itt van azt a srácok házába megyünk, ahol várjuk őket. - mondta Nora és kihúzta a hajvasalót. Leültem Dina mellé, előszedtem a mobilom és felmentem Twittere, hogy körbe nézzek. Éppen elkezdtem lefelé görgetni, mikor Nora telefonja megszólalt, hogy Elenor ide ért. Hamar elindultunk lefelé, és kint beszálltunk egy nagy fekete autóba, ami a fiúk házához vitt minket. Amilyen gyorsan csak tudtunk bementünk nehogy valaki észre vegyen minket. Bent három gyönyörű lány várt már minket az egyiket rögtön felismertem mivel egyik legnagyobb példaképem állt előttem.

- Sziasztok! - üdvözölt minket egy barna hajú, mosolygós lány gondoltam ő lesz Eleanor és ez az elméletem be is igazolódót. - Eleanor Cardel vagyok. - nyújtotta felénk a kezét.

- Lizzi Mayer! - mutatkoztam be én is.

- Edina Kovách! - fogtak kezet ők is.

- Te lennél Harry unokahúga? - jött oda a göndör hajú lány. - Daniella Peazer vagyok! - nézet mindkettőnkre vele is kezet fogtunk.

- Én pedig Perrie Edward vagyok! - jött oda ő is hatalmas mosollyal az arcomon mutatkoztam be neki is.

- A srácok gépe leszállt nem sokára itt vannak! - jelentette be Elenor.

- Akkor a haspóknak dobok össze vala kaját. - indult el Dani a konyha felé nekem rögtön leeset, hogy Niallnek készít kaját.

- Segítek! - mentem utána.

- Köszi. - mosolygott és mondta, hogy mit csináljak. Még nagyban készítettük a szendvicseket, mikor a srácok meg érkeztek. Gondolom Dina látta meg őket először, mert érdekes hangot adót ki.

- Dina! Dina! - mondogatta Nora én pedig félbe hagyva azt, amit csináltam rohantam át a nappaliba Danivel a sarkamba.

- Hé! Jól vagy kelj fel! - pofozgattam mert hát elájult a fiúk láttán, akik elég jól kezelték ezt a helyzetet.

- Nem először fordul elő ilyen a jelenlétemben. - mondta Louis és magához ölelte barátnőjét. Nagyon aranyosak voltak együtt, de ahogy végig néztem a társaságon Liam és Dani sem engedték el egymást, így volt ezzel Zayn és Perrie is. Amint Dina visszatért közénk Nora mögött rögtön ott termet Harry, aki hátulról át ölelte és a fejét a nyakába fúrta. Mosolyogva néztem őket, amíg Dina nem szólt, hogy szeretne egy pohár vizet. Visszamentem a konyhába, ahol Niall a pulton ülve tömött magába egy szendvicset. Mivel pont az előtt a szekrény előtt ült, ahol voltak a poharak. Így elé léptem és reméltem meg érti mit szeretnék.  Meg értette egy kicsit odébb csusszant, hogy elérjem azt, amit szeretnék. A magassarkúnak köszönhetően magasabb voltam, de így is csak láb ujj hegyre állva értem el. Kivettem azt, amelyiket a legkönnyebben értem el és a csapnál tele engedtem vízzel. Ekkor a mögöttem eszegető fiú leugrott a pultról és a derekamat át karolva ölelt magához és apró puszit lehelt a nyakamra, amitől megborzongtam.

- Jó újra látni! - mormolta a nyakamba. - Hiányoztál! - tette hozzá.

- Téged is. -mondtam és elzártam a csapott. Megfordultam, egy puszit nyomtam az arcára és vittem ki Dinának a vizet. Amint lenyugodott és hivatalosan is megismerte a fiúkat indultunk is a szórakozó hely felé, ami London külvárosánál volt. Egy eldugott    asztalhoz ültünk Harry és Nora rögtön elmentek és hoztak valami italt.

- Na és milyen volt Amerika? - kérdeztem a fiúktól.

- Szokásos.

- Jó.

- Eltelt. - válaszolták viccesen. A mellettem ülő szőkeségre néztem, aki rögtön elkezdte mesélni mi történt velük két nap alatt. Igen sok minden történhet két nap alatt az emberrel egy másik országba főleg, ha az illető egy híres banda tagja. Mosolyogva hallgattam végig a kis előadását, ami addig tartót, míg  Harryék vissza nem értek a piával.

- Na, - állt fel Louis - igyunk arra, hogy nem sokára befejezzük a turnét! - emelte fel poharát a mondandója végén.

- Ennyire nem szeretek turnézni? - érdeklődőt Dina.

- De nagyon szeretünk csak tudod fárasztó és nem szeretek távol lenni az én szerelmemtől. - válaszolt neki Louis és megcsókolta Eleanort. Dina szomorúan lehajtotta a fejét én pedig rögtön átöleltem nagyon sajnáltam. Mindegyikük kérdőn nézet hol rám, hol Norára. Elmeséltük nekik mi történt.

- Gyere segítünk felejteni. - állt fel Dani és nyújtotta a kezét Dina felé, aki nem igazán akart belemenni a "részegedjünk le" tervbe. - Ne törődj semmivel egyél kiflit zsemlével! - mondtam neki, mire elnevette magát és belement a tervbe és eltűntek. Nem sokkal később utánuk ment Eleanor, Perrie, Liam, Louis és Zayn. Azzal a jeligével, hogy ne csak ők igyanak, így maradtunk négyen.

- Nem táncolunk? - dőlt az ölembe Nora.

- Én tőlem. - mondtam és a fejét lelökve felálltam. - Ti? - néztem a két bambuló fiúra.

- Persze! - mondták egyszerre és már álltak is fel. Nora húzott maga után a tánctér közepére a fiúk pedig nem bírva velünk a lépést lemaradtak valahol elől. A piának köszönhetően, ami még Harry hozott teljesen feloldódtam, így át tudtam venni Nora és a körülöttünk lévők ütemét. Nem sokkal később két erős kezet éreztem a derekamra csúszni anélkül, hogy megfordultam volna tudtam ki van mögöttem beszívtam jellegzetes illatát, ami keveredett az alkohol mámorító illatával. Fejét a nyakamba fúrta és apró csókokat lehelt a vállamra, amikbe bele remegtem.

- Csak nem fázol? - kérdezte és éreztem a hangján, hogy mosolyog csak fejrázással állítottam az ellenkezőjét. Egyszerre mozogtunk a zene ütemére.

- Nem vagy szomjas? - kérdeztem a mögöttem lévő fiútól.

- Szomjazom! - súgta perverz hangon a fülembe, amitől éreztem, hogy elönt a pír. Lassan elengedett és szembekerült velem gyönyörű szemeibe nézve ledermedtem. Megfogta a kezeimet és a nyaka köré tette, kezeit a csípőmre tette, így közelebb húzva magához. A gyomrom rögtön görcsbe rándult és a benne lévő kis pillangók is megindultak, homlokát az enyémnek döntötte és úgy tartottuk a szemkontaktust. Egy idő után már nagyon kezdet fájni a lábam a cipőben, amit ő is észrevett.

- Leüljünk? - kérdezte, mire bólintottam. Elengedte a csípőmet és a többiek felé húzott, akik még mindig a pultnál részegedtek vagy attól nem messze táncoltak. Amit oda értünk leültem az egyik bár székre néztem a körülöttem lévő részeg társaságot.

- Nehéz lesz őket haza cipelni. - jött oda Liam, aki teljesen józan volt.

- Majd megoldód. - rendezte le ennyivel Niall, mire Liamtől elég csúnya pillantást kapott és visszament barátnőjéhez, aki elégé illuminált állapotban nevetett valamin Dinával. Vissza fordultam a pulthoz, hogy kérjek valamit inni, de az nem volt sehol. Már éppen szidni akartam, mikor Nora mint felmentő a kezembe nyomot egy pohár valamit, amit azonnal lehúztam.

- Whisky és még mi? - kérdeztem tőle.

- Kóla asszem. - mondta és ő is lehúzta a sajátját. - De most jössz velem táncolni! - fogta meg a kezem és majdnem lehúzott a székről szerencsémre Niall pont ott állt, így nem estem le.

- Várj! - kiabáltam utána és levettem a cipőmet és Niall kezébe nyomtam, aki kérdőn nézet rám. - Vigyázol rá? - kérleltem és boci szemekkel néztem rá.

- Igen! - mondta én pedig egy puszit nyomtam az arcára és indultam Norával táncolni. Nicole Scherzinger - Boomerang számát végig ugráltunk és az utána következő három számot is. Aztán Nora már nem bírta állítása szerint, ha most nem ülhet le akkor szét megy a lába, így indultunk vissza.

- Így jár az, aki magassarkúban kezd el ugrálni. - kiabáltam túl a zené, mire "elmészteatudodhová" pillantást kaptam. Vissza érve rögtön felültem az egyik bárszékre és Niallt kerestem, hogy vissza kérjem a cipőmet.

- Hamupipőke?! - termet előttem és ahogy a mesében volt feladta rám a cipőt és egy puszit nyomot az arcomra.

- A mesében a herceg meg csókolta Hamupipőkét én meg csak egy puszit kapok? - motyogtam magamban kicsit szomorúan és reménykedtem benne, hogy nem hallotta. És ez így is volt csak kérdőn nézet rám én pedig legyintettem.

- Hé srácok indulunk! - kiabálta Liam és a többiekre mutatót bólintottam, hogy igen is értettem. De semmi kedvem nem volt felállni fájt a lábam és fáradt voltam. Niall megfogta a kezem és segített felállni nem voltam részeg, de amint egy lépést tettem előre elvesztettem az egyensúlyom és, ha Niall nem kap el akkor orra bukok. Egy-két métert még mentünk így, de utána Niall megelégelte és az egyik kezét a combom alá csúsztatta a másikat pedig a derekamra és úgy emelt fel a kezeimet automatikusan a nyaka köré fontam és így vitt ki egészen az autóig. A haza vezető út csendben telt majdnem mindenki aludt a fejemet Niall vállára döntöttem ő pedig átkarolt és simogatta az oldalamat. Amit oda értünk Niall, mint valami kis energia bomba ugrott ki a kocsiból és szaladt a konyhába enni, mert majd éhen halt. A többiek fáradtan és részegen botorkáltak fel az emeletre én pedig megnéztem mit művel a szőkeség.  A konyhába belépve félig a hűtőben találtam meg.

- Mint mikor először találkoztunk. - vett ki egy szendvicset és elkezdte enni, én pedig mosolyogva felültem a pultra. Ő pedig a pultnak dőlt.

- Eljössz holnap velem lakást nézni? - kérdeztem.

- Ohh akkor még sem költözöl ide? - kérdezte szomorúan.

- A-A - ráztam a fejem. - Na?

- Persze. - felelte és lenyelte az utolsó falatót. - Kanapé vagy a mellettem lévő hely? - kérdezte.

- Kényelmes ember vagyok nem alszom kanapén. - ugrotta le a pultról és indultam el az emelet felé, a lépcsőn sikeresen felestem, de semmi probléma. Niall kinevetett és megkaptam tőle, hogy két bal lábam van, de ezt eddig is tudtam. A szobájába kaptam tőle egy pólót és egy melegítő nadrágot, amit a fürdőben át is vettem és befeküdtem mellé az ágyba.

Írjatok komit vagy nyomjatok véleménygombot :) Előre is köszönöm 

8. rész

Hali! Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt :/ A kövit megpróbálom most már tényleg előbb :) Ésss nagyon szépen köszönöm a 600 feletti oldal megjelenítést :)) 

Reggel érződőt, hogy nagyon későn kerültem ágyba, még Nora szokásos ugrálása sem tudott felkelteni. 

-Lizzi, ezt nem hiszem el kelj már fel!-ordította a fülembe. 

-Nem akarok.-dünnyögtem. 

-Este többször is kerestelek, de nem veted fel. Hol voltál?-kérdezte még mindig keltegetve.

-Dinával kerestünk lakást. A telefonom pedig valahol itt a szobába.-mutattam körbe erőtlenül. 

-Azt a nem csak nekem hiányoztál tegnap.-mutatta felém a készüléket lassan kinyitottam a szemem. Ami kezdte megszokni a besütő nap gyér fényét. Tekintettem a készülék kijelzőjére szegeztem, amint megláttam hány nem fogadott hívásom volt a szemem 2szer akkorára nyitódót.

-32!?-mondta Nora is-És ebből kettő én voltam.-tette még hozzá. Át vettem tőle a telefont és megnéztem ki volt az, akinek ennyire hiányoztam.

-Ismeretlen.-dobtam le magam mellé.

-Hívd vissza.-tanácsolta. Mire egy 'nemrosszötlet' fejjel néztem rá. Meg fogtam a mobilt és felhívtam a számot

-Bip...bip...bip...Niall Horan telefonja sajnálom most nem tudom felvenni, ha fontos hagyjon üzenetet és visszahívom...-mondta a Niall gépiesített hangja.

-Na?-nézet kérdőn Nora.

-Niall!-mondtam és ledobtam magam mellé a telefont. Nora arcáról nem tudtam leolvasni a meglepettségnek semmi milyen formáját. Miért van olyan érzésem, hogy többet tud, mint amennyit el mond?

-Ohh...!-reagált röviden.

-Mit tudsz, amit én nem?-vontam kérdőre a szemeimet pedig összeszűkítettem.

-Semmit.?-mondta bár inkább hangzott kérdésnek, mint kijelentésnek. Pár percig még gyanakvóan néztem rá. Tudtam, hogy valamit eltitkol előlem, de csak azt nem értem miért?

-Aha! Ha még is úgy gondolod, hogy tudsz valamit, akkor szívesen meghallgatlak.-mondtam és felálltam az ágyról, mert éppen kopogtak. Az ajtót kinyitva sokk hatás ért. Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy őt így fogom látni. Teljesen összetörve, szétfolyt sminkel és ezért csak is magamat hibáztatom.

-Úr isten! Mi történt?-kérdeztem aggódva, de teljesen felesleges volt, mert tudtam mi történt. Dina nem válaszolt csak sírt és hirtelen jött felindulásból szorosan megölelt.-Ssss...-simítottam meg a haját-...minden rendben lesz.-nyugtattam és megpróbáltam bevinni a szobába, ami nagy nehezen sikerült. Bent Nora, amint meglátta Dinát szemei elkerekedtek és nem tudod megszólalni. Nagy nehezen leültettem az ágyamra én az egyik oldalára Nora pedig a másikra ült. Úgy nyugtattuk és próbáltuk belőle kiszedni mi a baja.

-Adam...-kezdte, de itt újra elkezdet keservesen sírni-...ő...ő...szakít...szakított velem-nyögte ki nagy nehezen. Nora keze megállt a levegőben és villámokat szóró tekintettel nézet rám. Csak a fejemet ráztam azzal jelezve, hogy nem csináltam semmit. De igen is csináltam, nem beszéltem le róla Adamet. Nem küldtem el melegebb égtájra, mikor felhozta az ötletet. Minden az én hibám. Kötelességemnek éreztem, hogy beszéljek Adammel. Hirtelen felálltam, mind ketten rám néztek.

-Mindjárt jövök.-mondtam és kirohantam az ajtón egyenesen Adam szobájába. Ép Ricsivel jött ki a szobából. Nem gondolkodtam csak megfogtam az pólóját és magam után húztam vissza a szobába az ajtót a lábammal csapta be. A szobába szembe fordítottam magammal az arcán ott ült az a levakarhatatlan perverz mosoly.

-Ha durván akarod csinálni előtte szólj, hogy felkészüljek.-mondta és hajolt, hogy megcsókolhasson. De még mielőtt megtehette volna ellöktem magamtól ő elvesztve az egyensúlyát az ágyra esett. Kérdő pillantásokat küldött felém mikor lassan felült.

-Hogy teheted ezt?-kérdeztem tőle hisztisen. Értetlenkedve nézet rám.

-Sajnálom többet nem csinálok ilyent csak, ha meg megengeded.-nézet rám bűnbánóan.

-Oké...akkor én most megyek és beleverem a fejem a falba.-mutattam az említett helység felé.-Te idióta Dináról beszélek!!-kiáltottam rá.

-Nekem már semmi közöm nincs hozzá. És leszarom mi van vele.-mondta lazán egy váll rántás kíséretében. Teljesen elképedtem, hogy lehet ennyire bunkó nem így ismertem meg és ezt az oldalát nem is szeretném ismerni.

-Tudod szánalmas vagy.-mondtam. Szemei teljesen kitágultak és lassan felállt az ágyról és közeledett hozzám.

-Szánalmas? Miért? Talán csak egy dolog miatt lehetek!-mondta és kezét  derekamra csúsztatta. Egy lépést hátráltam, de mivel fogta a derekam, így rögtön vissza húzott magához. Félve néztem rá és vártam, hogy folytassa-Csak is, de csak is azért lehetek szánalmas mert...-itt megállt és a szemembe nézet-...mert beléd szerettem.-suttogta már már az ajkaimba. Fejemet lassan oldalra fordítottam, így ajkai csak az arcomat érték. A szorításából engedett hátráltam pár lépést és megráztam a fejemet.

-Nem nem azért vagy szánalmas.-néztem a szemébe. Már könyörgően nézet rám, minden egyes pillantásában benne volt az, hogy már nem bírja idegekkel azt, hogy nem adom be a derekam.

-Lizzi kérlek ne játssz velem hisz szerettél.-vágta a fejemhez.

-Igen! Múlt időben.-mondtam és elindultam az ajtó felé.-Azóta már sok minden változott.-néztem vissza rá a vállam fölött. Az arcát a tenyerébe temette és úgy mozgatta azt jobbra-balra.

-Azóta már mást szeretsz!?-mormolta alig hallhatóan. A kezemet vissza húztam a kilincsről és vissza fordultam felé.

-Nem nem szeretem bele senkibe főleg nem abba, akire te most gondolsz!-mondta idegesen. Tekintetét rám emelte, lassan felállt, újra magához húzott. A szája sarkában fél oldalas mosoly bujkált és csak egy szót mondott.

-Bizonyíts!-, de ezt is a leghalkabban. Életemben nem bántam még ennyire semmit, mint amit most tettem. Hirtelen felindulásból nem is gondolkodva hajoltam hozzá közelebb-ha ez lehetséges volt-, és lassan csókoltam meg. Először meglepetten reagált, de viszonozta. Régen ettől a pillanattól a föld felett repkednék, de nem most nem. Most undort éreztem, de legfőkébb azt, hogy ezzel bántom Dinát. Kezei levándoroltak a derekamról a fenekemre. Ekkor egy lépést hátráltam tőle, kérdőn nézet.

-Tessék bizonyítottam!-mondtam és elhagytam a szobát. Vissza mentem a saját szobánkba, ahol Nora és Dina már egy doboz fagyival ültek az ágyon és valami bugyuta rajzfilmet néztek.

-Lizzi, de jó hogy vissza értél hoztunk fagyit kérsz?-lóbálta meg előttem az említett dobozkát Nora.

-Persze, hogy kérek!-feleltem és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Leültem melléjük és együtt végeztük ki a fagylaltos dobozt.

-Hé nekünk nem kellet volna ma elmenni városnézésre?-kérdezte Dina. Norával egymásra néztünk.

-NEM!!-mondtuk egyszerre. Ő csak megrántotta a vállát és tovább néztük a tévét. Igazi csajos napnak  tudtuk be az egészt. Még nem olyan négy körül vissza nem értek a többiek és mi pedig kaptuk a fej mosást. Nem foglalkoztunk vele mert mi jól éreztük magunkat. A büntetésünk csak annyi volt, hogy mostantól mindenen részt kell vennünk nincs lógás meg semmi. Nagy nehezen, de kibírjuk.

-Lizzi, te tudod már hol szerzel állást?-kérdezte Dina.

-Őőő...nem ezen még nem is gondolkodtam, de mit szólnál a Nando's-hoz ott úgyis van már barátnőm.-mondtam ironikusan és erre mind elnevettük magunkat.

-Oksii, akkor majd holnap után lakás nézés után oda is beugrunk.-mondta és a saját szobája felé vette az irányt, mert még leakarta rendezni a tulajjal a biztos találkát.

-Hé holnap este ki mehetnénk bulizni.-vetette fel az ötletet Nora. Mire bólintottam, hogy benne vagyok-Juj meg akkor szólhatnánk Harryéknek is, ha addigra vissza érnek.-gondolkozott hangosan.

-Hogy érted, hogy vissza érnek? Honnét érnek vissza? És te ezt honnét tudod?-rohamoztam meg a kéréseimmel.

-Őőő...meglepi!-mondta ki félénken. Homlok ráncolva néztem rá-Amerikában vannak. Niall azért kereset olyan sokszor elakart köszönni.-nyögte ki végre. A szemeim elkerekedtek.

-Te ezt honnét tudod?-kérdeztem teljesen ledöbbenve.

-Sehonnét.-vágta rá.

-Nora Kornélia Bencz, ha nem mondod el nem állok jót magamét!-emeltem fel fenyegetően a mutató ujjamat. Pár percig vacillált, hogy most mit mondjon, de végül elkezdte.

-Na jó tegnap mikor leléptem Harryvel voltam.-mondta ki félénken. Elképedve néztem rá nem tudtam mit reagáljak, de végül mosolyra húztam a számat és barátnőm nyakába ugrottam-Nem haragszol, hogy nem szóltam? Tudod ez az egész annyira friss volt meg minden...-kezdett magyarázkodni.

-De hogy haragszom, sőt örülök.-mondtam és magamhoz szorítottam. Egy megkönnyebbülő sóhaj hagyta el a száját.

-Ne tud meg mennyivel könnyebb most.-mondta boldogan.

-De hogyan vagy mikor?-tértem rá a lényegre, mert nem értettem mikor kezdtek el találkozgatni hisz végig együtt voltunk.

-Vissza felé a Nando's-ból, akkor amikor te Niallnél voltál itt volt este.-kezdet el sorolni.

-Azért nem jöhettem fel?-kérdeztem megdöbbenve.

-Őőő...ja.-mondta és akkor megcsörrent a mobilja és rohant érte. Tuti Harry hívja gondoltam magamban. Örültem nekik nagyon végre Norának is lesz egy normális pasija, bár nem ismerem annyira Harryt, de a rokonom van bennünk közös. Azt hiszem kell beszélnem Nora húgával, hogy szerinte milyenek. Gondolat menetemből Nora sikítása rángatott vissza. Kérdőn néztem rá.

-A srácok már holnap jönnek haza.-kezdte boldogan-És Eleanor hívott, hogy menjünk velük bulizni este.-mondta hatalmas mosollyal az arcán.-Nélküled nem megyek!-tette hozzá mély és parancsoló hangon.

-Jee holnap partyzunk!-tetettem örömöt, de az igazság az, hogy semmi kedvem nem volt menni. Egyedül akartam lenni és átgondolni Adam szavait. Nem értettem semmit teljesen össze voltam zavarodva.

-Héé! Niall üzeni, hogy már nagyon várja a holnapot.-kiáltotta Nora már a gép elől. Mikor került ez oda? Kérdeztem magamtól az előbb még itt állt velem szemben. De mikor a mondata eljutott az agyamig a felismerés pofonként csapott Niall is ott lesz. A gyomrom görcsbe rándult és kicsit el is öntött a pír, amit remélek Nora nem vett észre. Nem tudom miért váltja ki ezt belőlem, de nem akarom, hogy Adamnek igaza legyen és ezt az érzést sem akarom. Ki kell zárnom nem szerethetek bele. Hiszen ő Harry egyik legjobb barátja. De lehet, hogy csak én gondolom túl és nincs semmi olyan szándéka. Meguntam ezt az egészet még csak párnapja vagyok Londonban és máris minden összekuszálódott kezdve azzal, hogy Harryék megjelentek az életemben. Hosszú időszak elé nézünk az biztos, de ahogy elnéztem Norát, őt ez egyáltalán nem zavarja, sőt boldog is. Pedig emlékszem, mikor valamelyik nap nálunk volt és a fiúk számát adták az egyik zenecsatornán, a fejét a falba tudta volna verni, hogy legyen már vége mert rühelli őket én csak jót mosolyogtam a szenvedésén. Gondolat menetemből újra Nora zökkentett ki.

-Gyere videó chetelünk a Harryékkel.-hívott oda. Egy hatalmas mosolyt varázsoltam az arcomra és leültem Nora mellé. Pár perc múlva meg is jelent négy vadul integető fiú a monitoron. Már éppen rá kérdeztem volna hol van az ötödik tag Harry beelőzött.

-Niall pár perc múlva itt van csak ő ilyen késői órákra, hagyta a fürdést.-mondta és mindenki elröhögte magát. Mosolyogva bólintottam. Már vagy félórája beszéltünk a srácokkal mikor meghallottam a háttérből Niall érdeklődő hangját a felől, hogy a srácok kivel beszélnek. Harry biztatóan hívta a gép elé amit sem sejtő fiút, aki pár másodperc múlva fel is tűnt a kamera előtt. Amint megláttam szívem majd kiugrott a helyéről olyan hevesen vert. Egy száll törülköző volt a derekára csavarva, izmos hasát teljesen látni engedte, vizes szőke haja a homlokára hullott szemei csillogtak, amint meglátott minket és ő is mint négy másik barátja vad integetésbe kezdett egyik kezével mert a másikkal a törülközött fogta, hogy le ne essen róla. Louis és Zayn gonoszan összesúgtak mögötte és egyszerre néztek rám utána pedig a törülközőre. Előre tudtam mi fog történni...

Írjatok komit, nyomjatok vélemény gombot vagy iratkozzatok fel előre is köszönöm :) 

A következő előre láthatólag Csütörtökre megpróbálom hozni.! :)

7. rész

Halii! Meghoztam az új részt remélem tetszeni fog. Mostantól meg próbálom a részeket hamarabb hozni :) És nagyon-nagyon köszönöm a 493!! (wow) oldal megjelenítést :)) Írjatok komit és nyomjatok vélemény gombot :) Jó olvasást! 

Álmomban Justin Bieber tökéletes hangját hallottam, amit az egyik kedvenc számomat énekli. De amikor már vagy 20-jára kezdett bele a Boyfriend-be akkor már kapcsolta, hogy ez a telefonom lesz. Csukott szemmel kezdtem keresni az éjjeli szekrényem, de mivel azt nem találtam így a nadrágom zsebében találtam meg.

-Haló!?-szóltam bele álmos hangon.

-Még is hol a francba vagy? Miért csak most veszed fel? Vagy 20-szor hívtalak! Mit tudsz Adam vérző orráról?-hadarta el egy ismerős hang egy szuszra a kérdéseket. Hangja nagyon idegesen csenget.

-Nora!?-kérdeztem vissza-Niallnél vagyok!-mondtam, de nekem is csak akkor eset le a szemeim rögtön hatalmasra nyitottam-Úr isten Niallnél vagyok!-kiáltottam a telefonba. Felültem az ágyon és körbe néztem a szobába a szőkeség nem volt sehol, de a mellettem lévő hely úgy nézet ki, mint ahol aludtak.

-Harry mit szólt hozzá?-kérdezte már nyugodtabb hangnemben.

-Nem abban a házban vagyunk.-mondtam és kimásztam az ágyból. 

-Mi van?-kérdezte teljesen lesokkolva-Te és Niall? Ketten? Egy házban? Úgy, hogy nincs ott senki?-kérdezte még mindig sokkolva-Na mesélj mi történt az éjjel!-persze ezt már normális hangon mondta.

-Képzeld semmi!-mondtam egy szem forgatás kíséretében és találomra kinyitottam az egyik ajtót, ami a fürdőbe vezetett. 

-De Lizzi még egy csók sem?-faggatózott.

-Nem!-megráztam a fejemet és a megpróbáltam kezdeni valamit a hajammal.

-Szájra puszi?-folytatta-Vagy arcra? Kézre?

-Nora!-szóltam rá-Semmi nem történt!-mondtam már sokadjára.

-Franc! De vissza térve nem tudod mi történt Adam orrával elég csúnya?-hozta fel. Bennem pedig újra lejátszódtak a tegnap esti események. A csókja és mikor már a földön fekszik vérző orra és Niall arca is, amint rá nézett. Nem tudom láttam-e effajta gyűlöletet ez előtt? Ha szemmel lehetne ölni Adam már rég halott lenne. 

-Föld hívja Lizzit! Itt vagy? Haló!-kiabált már a telefonba.

-Jaa, igen, persze itt vagyok!-mondtam zavartan-Nem tudok róla semmit.-hazudtam.

-Aha, figyú fél órád van vissza érni fedezlek.-mondta és tuti nem vetten be.

-Oké köszönöm! Szia!-tettem le a készüléket. Megtámaszkodtam a mosdón és vártam pár percet még megnyugszom. Szerencsémre Niall nem volt bent. Vettem egy mély levegőt és szembe néztem a tükörképemmel. Egy meg gyötört lány nézett vissza rám, akinek fogalma sincs mi lesz vele. Vagy hogy magyarázza ki magát abból a helyzetből, amibe bele csöppent. Megpróbáltam kezdeni magammal valamit és megkíséreltem megkeresni a szőkeséget. Volt egy olyan érzésem, hogy a konyhában lesz. Nos ez 10 perc után be is igazolódott. De legnagyobb meglepetésemre nem egyedül volt. Egy nála valamennyivel idősebb fiúval beszélgetett éppen, aki olyan ismerős volt, mintha  az egyik képen láttam volna. Megpróbáltam észre vétlenül lelépni. Na igen nem jött össze valaki elém rakta a vázát, ami hangos csörömpölés közepette darabokra törött. A darabjait kezdtem fel szedegetni, mikor mellőlem egy ismerős nevetést hallottam. 

-Ö sajnálom-mondtam kínosan mosolyogva.

-Semmi gond.-mosolygott és ő is letérdelt mellém-Már úgyis ki akartam dobni, így könnyebb meg magyarázni hová tűnt.-mondta mire én is elmosolyodtam.

-Hagyd csak összeszedem a vendég már vár.-böktem a fejemmel a konyha felé. Mire megrántotta vállát. 

-Gyere be mutatlak neki.-fogta meg a kezem és a konyha irányába húzott. 

-Neee!-ellenkeztem, de már késő volt.

-Lizzi had mutassam be a bátyámat Greget.-mutatót a fiú felé, aki egyre közelebb jött.

-Szia! Greg Horan vagyok örülök, hogy megismerhetlek!-nyújtotta a kezét.

-Lizzi Mayer! Én is örülök!-fogtam vele kezet. Greg Niallre nézett és kacsintott. 

-Te vagy Styles rokona?-kérdezte mire bólintottam.

-Bocsi, de nekem mennem kell.-néztem rájuk.

-Hívok taxit.-ajánlotta fel Niall. Eltátogtam neki egy köszönömőt és felvettem a cipőm. 

-5 perc és itt van.-jött vissza.

-Köszönöm és még egyszer sajnálom a törött vázát.-mondtam.

-Semmi baj tényleg.-mondta mosolyogva. A taxi pont akkor dudált. Egymásra néztünk olyan 'majdmégtalálkozunk' pillantással. Ki késért a kapuig. Hirtelen jött fellángolásból megöleltem, amivel először nem tudott mit kezdeni, de utána ő is vissza ölelt. Lassan elengedtük egymást én beszálltam a kocsiba ő pedig vissza lépett a házba. Az út vissza a szállodába viszonylag gyorsan és csendesen telt, csak a kocsiban szóló rádió és a kinti dudálások töltötték be a zavaró hangok szerepét. A szállodához érve futottam befelé azt vissza mert elfelejtettem kifizetni a fuvart, már csak 10 percem volt beérni. Gondoltam még ez alatt az idő alatt még gyorsan lezuhanyozok és átöltözök. Ha meg, ahogy én azt elgondoltam. Amint a lifthez értem Nora jött velem szembe és nem engedett felmenni bár mennyit is nyafogtam. Amikor beértünk a társalgóba a tanáron kívül mindenki ott volt. Éppen a tv-ben néztek valami zene csatornát néztek. Tekintettem Adamre siklott orrán még ott volt a tegnapi sérüléseinek nyomai. Ő is felém nézett gyorsan elkaptam a tekintettem és a tv-t kezdtem nézni, ahol 5 ismerős alak jelent meg. De ez egyik alak nem csak nekem volt ismerős. Adam kikerekedett szemekkel mutatott az ott éneklő szőke fiúra.

-Ő volt az!-nyögte ki nagy nehezen. Kétségbeesetten emeltem felé újra a tekintettem, ahogy mindenki más is.

-Már bocsi, de mit keresne itt Niall Horan?-kérdezte Dina és szemközt röhögte barátját. 

-Lizzi!-fordult felém Adam-szerinted is hülyeség?-kérdezte egy féloldalas mosollyal a szája sarkában. Norára nézzem, mintha tőle várnám azt, hogy mit is kéne mondanom, de amint ránéztem csak rosszallóan csóválta a fejét.

-Biztos nem ő volt.-hazudtam. Nora megragadta a kezem és az ajtó felé húzott, de az hirtelen kinyílt előttünk és Kelemn lépet be rajta. Áldtam mindent, hogy nem kell vele beszélnem, de örömöm alább hagyott mikor a fülembe súgta, hogy még nem végeztünk. Kelemen gyorsan elhadarta a mai nap teendőit és még azt, hogy hová megyünk, és elnézést kért a késésért, mert valami gondja volt az át igazolásokkal. A városnézéssel 5 órára végeztünk. Nekem már mindenem fáj, álmos voltam, fürdeni akartam. Ilyen és ehhez hasonló nyafogással mentem fel az emeltre és szó szerint estem be az ajtón. 

-Szerencse, hogy sok fekete ruhám van.-nevetett Nora. 

-Nagyon vicces!-szentem össze magam és a cuccaimat a fürdéshez. 

-Tudom azért mondtam.-vágta rá. Én egy szemforgatás kíséretében becsaptam magam mögött az ajtót. Egy ideig engedtem magamra a forró vizet, ami jó érzéssel töltött el. Igaz nem a ruháimon éreztem Niall mámorító illatát, amitől nem akartam megszabadulni, de muszáj volt. Kilépve a zuhany alól egy törülközött tekertem magamra és nyitottam ki az ajtót. Megdöbbenve vettem tudomást arról, hogy egyedül vagyok be néztem Nora szobájába, de ott sem volt semmi kivéve az ágyon heverő papír fecnit. 

"Bocsi, hogy egy szó nélkül lelépek, de sietnem kellett. Nem biztos, hogy haza jövök este, de ne aggódj nem lesz semmi gond. Rendeltem neked kaját. 

Puszi:*   

Nora"

Ohh, de kedves gondolt rám, gondoltam magamban. Pár perc múlva kopogtattak gondoltam a szobapincér így gyorsan indultam kinyitni. Aha, de nem ő állt előttem hanem Adam. Amennyire csak lehetett próbáltam takarni magam, mert csak egy száll törülköző volt rajtam. 

-Khmm..beszélhetnénk?-kérdezte zavartan és megpróbált nem engem nézni. 

-Miről?-kérdeztem vissza.

-A tegnap estéről.-mondta ki nehezen. 

-Ohh...-kezdtem-várj meg itt, amíg felöltözöm.-utaltam a mostani helyére, mire egy aprót bólintott. Rá csaptam az ajtót és besiettem a szobámba és felvettem egy toppot és egy cicanadrágot a hajamat felkötöttem a fejem tetejére. 

-Gyere be.-nyitottam ki újra az ajtót pedig nagyon reméltem, hogy elmegy. Leültünk a kanapéra, ahol elmesélte miért is csinálta azt amit csinált nagyjából a születésével kezdte. Közben pedig a kaja is megjött.

-Na akkor egy röviden. Azért csináltad, mert nem szereted Dinát csak kellett valaki helyettem. Mert azt hitted engem nem kaphatsz meg és már teljesen eleged van Dinából. De nem akarsz vele szakítani csak akkor, ha tudod, hogy engem biztosan megkaphatsz.-mondtam el a hallottakat röviden, de tényleg nagyon röviden.

-Igen és tegnap este azért támadtalak le mert már nem bírom.-tette még ezt is hozzá. 

-Értem, de akkor is ez...ez szemétség lenne Dinával. Ő a barátnőm, képletesen vagyis nem tudom.-tiltakoztam a szakításos ötlete ellen. 

-Meg neked ott van az a szőke gyerek is.-mondta szomorúan.

-Igen ez meg a másik.-szakadt ki belőlem.-Vagyis nem! Ő csak barát nem érzek iránta semmit.-javítottam ki magam mikor eljutott a tudatomig mit is mondtam. Adam kérdő pillantásokat intézet felém-Ahjj, tudod, hogy értem.-adtam fel a próbálkozást. 

-Igen tudom.-nevetett fel-Akkor ezt meg beszéltük?-kérdezte.

-Igen!-mosolyogtam.

-A lakás kereséssel, hogy állsz?-kérdezett rá hirtelen.

-Ööö...sehogy.-valltam be-Ti találtatok már valamit?

-Nem, de arra gondoltunk, hogy összeköltözhetnénk.-vetette fel előttem is az ötletet. 

-Nem rossz ötlet benne vagyok.-mosolyogtam. 

-Akkor beszélünk Dinával.-ragadta meg a kezem, amit automatikusan vissza húztam-Gyere!-mondta és nem próbálkozót semmilyen érintéssel. Át érve Dinához ő is örült, hogy együtt fogunk lakni mert így legalább megoszlanak a költségek. Házat már elkezdett keresgélni, de csak olyanokat talált, amik azon a városrészen vannak, ahol Harryék élnek és azok nagyon drágák. Így legnagyobb csalódottságára lakást kell keresnünk. Egész éjszaka azzal voltunk elfoglalva, hogy találjunk valamit. Végül lett egy nem messze a belvárostól 6 hálószobás 2 fürdős lakást, amire Dina rögtön le is csapott. A plusz egy szobára rá vágta, hogy majd lesz vendég szoba. Képes volt a tulajt hajnali 1-kor felhívni azzal, hogy minél előbb megszeretnénk nézni a lakást. Hétvégére sikerült bekönyörögni magunkat, így a tulaj jöhet haza New Yorkból előbb. Álmosan mentem vissza a saját szobámba, ahol még mindig egyedül voltam mert Nora nem ért még vissza. Levágódtam az ágyamra és perceken belül elaludtam.