21. rész

Hi Guys.! Meghoztam az új részt :) Mindenkinek jó olvasást, s a végén írjatok komit, vagy nyomjatok vélemény gombot.
Nora Bencz

Idegesen és feldúltan hagytam el Lizziék házát nyomomban Harryvel, aki nyugtatni próbált, de nem sikerült neki. Csak is magamat hibáztattam az egész miatt. Miért nem mentem el érte én? Miért Adamet kellett küldenem? Gondolhattam volna, hogy ez lesz. Hiszen ismerem, minden alkalmat megragad, hogy Lizzi az övé legyen. S talán most- hála Lizzi amnéziájának – ez sikerülhet is neki. Idegesen rúgtam bele a kocsi kerekébe, s dőltem neki. Harry először szúrós szemekkel vizsgálta a gumit, hogy nem-e történt semmi baja. Utána szembe állt velem, hogy végleg lenyugtasson. Amit előre meg mondok, hogy nem fog neki sikerülni. Túlságosan is utálom magam. Tönkre tettem az egyik legjobb barátom kapcsolatát egy buta döntéssel.

- Nem a te hibád. Minden rendben lesz. - suttogta, s mind végig a szemembe nézett. Csak meg ráztam a fejem, hogy iszonyat nagyot téved. Semmi nem lesz rendben.

- De, hogy is nem. Ki másé lenne? – tettem fel a költői kérdést göndör hajú barátomnak. Ő csak megforgatta a szemeit és magához ölelt. Őszintén nélküle most biztos a szobámba ülnék, s verném a fejem a falba azon gondolkodva, hogy tehettem ezt. S talán egy régi barátom is elő kerülne, aki nélkül sokáig nem is tudtam élni. Újra bántanám magam. Itt létünk alatt is már sokat szemezgettem vele, de nem tudtam megtenni. Egyrészt mert, ha Lizzi vagy esetleg Harry megtudná, amit nem akarok, mert hatalmasat csalódnának bennem. Másrészt pedig nem szeretnék újra a kórházban kikötni, mint pár évvel ez előtt. Amikor a családunk szétomlott, s tudtam, hogy csak is miattam hagyott ott minket apa. Miért is? Mert egy nem várt gyerek voltam az apám, akiről semmit nem tudok csak annyit, hogy külföldre költözött, de hogy él-e vagy már nem, arról semmi elképzelésem sincsen. Egyszer sem vette a fáradtságot arra, hogy felhívjon vagy küldjön valami életjelet magáról, ezért mi sem tettük. Élete tovább a maga kis életét pont úgy, ahogy mi is. Anya az óta férjhez ment, s így lett Melissza a mostoha testvérem, aki akkor még csak 6 éves volt. Apu a volt feleségét egy autóbalesetben veszítette el, így csak Mell maradt neki, akit egyedül nem tudott, felneveli. Miután összeházasodtak én felvettem a nevelőapám vezeték nevét nem akartam emlékezni az igazi apámra, aki minden zokszó nélkül lelépet. Mostanra már bánom, hogy oly mély sebeket okoztam magamnak miatta, nem érdemelte meg. Még karácsonyra sem küldött semmiféle ajándékot, vagy egy képeslapot. Lelépet óriási űrt, hagyva ezzel a szívembe. Amit lassacskán, de kezd betölteni ez az öt örült körülöttem. Talán ez a legjobb dolog az egész eddigi életemben, hogy megismerhettem őket. Annak ellenére, amiket otthon mondtam róluk. S azóta megfogadtam, hogy soha többet nem fogok senkiről úgy ítélkezni, hogy nem ismerem.

- Nora itt vagy? – lóbálta előttem kezeit Harry. Nem tudom, mióta csinálhatja már ezt, mert arcára aggodalom ült ki, de mikor meg mozdultam egy megkönnyebbülő sóhaj hagyta el telt és kívánatos ajakit. Amint tényleg visszatértem csak akkor vettem tudomásul, hogy még mindig ugyan abban a pózban állók, mint néhány perccel ez előtt. Egy mosoly húzódott a számra, s Harry nyakába ugrottam, s ajkaim az övére nyomtam. Először meglepődött tettem miatt, de kezeit át fonta a derekam körül, s visszacsókolt. Jelen pillanatban nem érdekeltek Liam tiltó szavai miszerint ne esünk egymásnak az utcán vagy, hogy a paparazzók simán lefotózhatnak minket vagy, hogy esetleg a holnap valamelyik pletyka lap cím oldalán fogunk kikötni. Csak is a jelent tartottam fontosnak, ami meg majd következik, megoldjuk eddig is mindent megoldottunk, mert együtt voltunk és szerettük egymást.

- Szeretlek, s olyan jó, hogy itt vagy nekem. – váltam el tőle, s mondtam egyenesen a szemébe. Ajkai hatalmas mosolyra húzódtak, s egy csókot lehet az ajkaimra.

- Én is szeretlek. – suttogta, s szorosan magához ölelt. Hallottam, hogy mellettünk villant a fényképezőgép, ezért amilyen gyorsan csak tudtuk el engedtük egymást, s beültünk a kocsiba és faarccal elhajtottunk a helyszínről ezzel ott hagyva a még mindig fotózó paparazzót. Amint már a visszapillantó tükörből sem lehetett látni az ünneprontó lesifotós. Mindkettőnkből egyszerre tört ki a nevetés, s a srácokkal közöl lakás felé vettük az irányt. Néhány perc múlva már a kapubejáróban álltunk és vártuk, hogy kinyitódjon a kapu. Harry leparkolta az autót, s kéz a kézben léptünk be a házba, ahol nem az várt, mint amire számítottam. Az elképzelésem az volt, hogy Niall majd ugyan úgy fog viselkedni, mint Liam, amikor szakított Danivel. Repülő párnákra, gyógyteát készítő Louisra, zsebkendő szedegető Zaynre, s a kanapén henyélő Niallre, de e helyett a Liam, Zayn és Louis nyugodtan ült a tv előtt. Niallnek pedig semmi nyoma nem volt. Eltűnt. Ahogy Harryre néztem ő is valami ilyesmire gondolhatott csak ő ki is mondta hangosan.

- Srácok Niall merre van? – vonta őket kérdőre Harry. Louis száját barátja hangjára egy kisebb sikoly hagyta el, s majdnem leesett a kanapéról. A többiek csak jót röhögtek rajta, s mondták, hogy Niall fent van a szobájába. Amint láttam a fiúk nem nagyon akartak utána menni ezért magamra vállaltam a megterhelő feladatott, hogy felmegyek leellenőrzőm a szőkeséget. Amint Lou a kezembe nyomta a nyugtató teának szánt valamit, aminek elég ramaty illata volt. S elindultam fel felé csak akkor tudatosult bennem, hogy Harry szobáján kívül még nem láttam egyik srácnak sem a szobáját, pedig elég sokat járok hozzájuk. Megálltam Niall szobája előtt, s bekopogtam az ajtón. De nem érkezett semmi válasz. Újra megpróbáltam és akkor sem kaptam semmi választ. Már vagy ötödszörre játszottam el ezt a játékot, amikor meg elégeltem, s egy 'most bemegyek' kijelentéssel nyitottam be a szobájába, ahol a ruhák és kaja maradékok hevertek a földön, de Niall sehol sem volt. Ami nagyon meglepett, mondjuk a fiúk lent még azt sem vették észre, hogy mi megjöttünk szóval Niall simán le tudott lépni anélkül, hogy az valakinek fel is tűnt volna. Amint beljebb léptem, hogy meggyőződjek róla, hogy tényleg nincs, itt a telefonom elkezdet csörögni. Hamar elő kerestem a zsebemből, s a képernyőre pillantottam, ami Dina nevét írta ki. Mi akarhat?

- Szia! Mond! – szóltam be.

- Hali! Miért van az, hogy Adam olyan 5 perce ért haza és az óta is egy zene csatornát bámul, ahol éppen most adják a fiúk legújabb klipjét, s amikor Niallt közelről mutatják, ő egy győztes kíséretében bemutat neki? – vont kérdőre, s a háttérből tényleg hallottam a srácok hangját. Nagyot sóhajtottam, s elkezdtem neki elmesélni mi történt Lizziéknél. Addig felkutattam Niall szobáját, s biztosra vettem, hogy Niall tényleg lelépett. Dina épp mondani akart valamit, de hallottam, hogy a háttérben csengettek, s senki nem volt hajlandó ajtót nyitni, így muszáj volt neki.

- Pillanat. – mondta és gondolom elindult az ajtó irányába. – Niall te mit keresel itt? – kérdezte rémülten. – Te ittál? – vágta a fejéhez az újabb kérdést, amire Niallnak csak egy morgás volt a válasza.

- Niall? Niall ott van? – kérdeztem sürgetően. – Tarts ott, de ne csináljon semmi hülyeséget pár perc és ott vagyunk. – kiáltottam a telefonba és rohantam le a lépcsőn. A fiúk kérdőn nézek rám.

- Srácok gyorsan Niall Adamék lakásán van és részeg! – kiabáltam velük. Mindenki elkezdett készülődni Louis fogta a kocsi kulcsot, hogy majd vezet, de azonnal ki téptem a kezéből, azzal az indokkal, hogy úgy még holnapra sem érnénk, oda én vezetek. Bepattantattam a nagy sárga buszuk(?) vezető ülésére Louis mellém a többiek pedig hátra. Pár perc múlva oda is értünk sietve ugrottam ki a kocsiból a srácok valamennyivel lassabban, mert talán picit át léptem a meg engedett sebesség határt, s úgy vetettem, mint a Daniel a taxiban. Büszke voltam magamra. Felfutottam a harmadik emeletre, s egyik volt lakótársam nyitott ajtót, amint beléptem nyomomba a fiúkkal rögtön hallottam a nappaliból kiáramló veszekedés zaját. Sietős léptekkel indultam el, de amint beértem egy sikoly hagyta el a szám. Pont, mint mikor még a hotelben voltunk Adam vérző orral feküdt a földön és… és mosolygott. Ez volt az, amivel iszonyatosan feldühítette Niallt, aki elsötétült tekintettel nézte az előtte fekvő fiút, s próbálta meg ütni, de mivel Dina lefogta ez nem sikerült neki. A többiek csak ott álltak mögöttem s nézték a jelenetet, ahelyett, hogy segítetek volna szegény lánynak. Várakozóan fordultam feléjük, ami egyből érettek. Zayn és Louis elindultak, s úgy, mint Lizziéknél megfogták Niall hónalját, s elkezdték kifelé cipeli a lakásból közben Harry nyugtatgatta. Liam egy zsebkendőt dobott Adamnek a földre, s Dina felé fordult.

- Köszi, Dina a segítséget, de innét már át vesszük. – mosolygott a lányra, aki csak egy bólintással jelezte, hogy értette. Mi is követük a fiúkat le az autóig, mikor hallottam, hogy valaki fut utánunk. Kérdőn fordultam hátra, mikor meg láttam Dinát meleg téli kabátba öltözve fején sapkával. S közölte velünk, hogy inkább eljön velünk nincs, kedve magyarázkodni majd Adam elintézi. Amint kiléptünk a lépcsőházból, akkor tudatosul bennem, hogy rajtam nincs is kabát a nagy sietségből kifolyólag elfelejtettem felvenni. De, ahogy végig néztem a többieken rajtuk sem volt semmi ahhoz fogható. Pedig így Decemberben már el kéne, felnézem az égre, s egy hópehely eset az orromra. Ajkaim hatalmas mosolyra húzódtak, s alig tudtam meg állni, hogy ne kiáltsam el magam, hogy esik a hó. Ámulattal néztem a szállingózó pelyheket, amint potyognak lefelé a nagy sötétségből. Bambulásomból a kocsi dudálása rángatott vissza, s csak akkor vettem észre, hogy Louis ül a vezető ülésben mellette pedig Liam terpeszedet, ami annyit jelentett, hogy nekem hátra kell beszállnom. Erőt vettem és beszálltam közben szúrós szemekkel néztem a répa imádó fiúra, aki csak egy győztes mosolyt küldött felém, s elindította a kocsit. Hátul Harry és Dina könyörögtek Niallnak, hogy maradjon már nyugodtan, de ő mindenféle képen vissza akart menni és agyon verni Adamet. Megértem a reakcióját, ha valami útszéli rá akaszkodna Harryre én is valami ilyesmi állapotban lennék. Zayn csak egy cinkos mosolyt küldött felém, tudtam mire gondol. Ő visszarántotta Niallt az ülésbe én pedig rá vetettem magam, hogy ne tudjon mozogni, így nem tud kárt tenni senkiben. Hazza csak kikerekedett szemekkel nézte a mutatványom, de miután leesett neki és ő is lepacsizott Zaynnel, ahogy én is. Niall még ficánkolt egy darabig, de miután rá jött, hogy semmi esélye arra, hogy kiszabaduljon lenyugodott, s egész úton meg sem szólalt. Nos ezért Zaynnel együtt egy hatalmas elismerést kérünk mindenkitől. Amint leparkoltunk az udvaron, s én végre kiszálltam Niall öléből – amiért nagyon hálás volt – mindenki kiszállt, kivéve a szőkeséget. A fiúk száját csak egy unott sóhaj hagyta el, s egy te akartad jeligével. Újra felemelték az ír fiút, s úgy vitték fel egészen a szobájáig. Fentről elég érdekes szóváltások, s röhögések hallatszottak le, amiket egy idő után meg elégeltem, s én is elindultam fel az emeletre. Csak a lépcső közepéig jutottam, ahol a pacsizó Louisba és Zaynbe botlottam. Akik megnyugtattak, hogy Niall jól van kicsit vizes, de jól van, s már alszik is. Már nyugodtabban ültem le a kanapéra Harry mellé, s valami filmet néztünk, ami a többieknek nagyon tetszett, de engem annyira nem kötött le. Felmentem Harry szobájába, a fürdő felé vettem az irányt, ahol elintéztem minden teendőmet, s egy szál törülközőben léptem be a szobába, ahol nagy meglepetésemre Harry várt egy szál boxerben.

- Már azt hittem sosem jössz ki. – állt fel az ágyról, s mellém lépet. Egy csókot lehelt az ajkaimra utána át tért a nyakamra, s egyre lefelé.

- Hinni a templomban kell. – nevettem fel. Megfogtam a fejét, s felemeltem, hogy a szemébe tudjak nézni, s szenvedélyesen megcsókoltam.

- Szeretni pedig az ágyban. – suttogta az ajkaimba. Bele mosolyogtam a csókunkba, s Harry felemelt éreztem, hogy a törülköző csúszik le rólam, de nem érdekelt, mert úgy is az lett volna a vége, hogy a földön köt ki Harry alsójával együtt. Amint Harry ledobott az ágyra az érdekes hangot adott ki, amire nem csak mi, de szerintem a lent tévéző társaság is felfigyelt. Mert egy 'most hanyagoljátok egymást' kiáltással jutalmaztak. Mi csak elnevettük magunkat ezen a beszóláson. Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyról és kivettem egyet Harry alsói közül, s az egyik pólóját kaptam magamra pizsoma ként. Amint meg voltam vele és a hajamat is felkötöttem visszafeküdtem nagyban gépező barátom mellé az ágyba. Ahogy néztem őt azon gondolkodtam, hogy milyen szerencsés is vagyok. Hisz olyan barátom van, akiről milliók álmodoznak, s ő még is engem választott az összes többi – nálam szebb – lány közöl. Már otthon is helyesnek tartottam a göndörkét, de inkább ezt a tényt elhallgattam a Mell elől, mert tuti rám kiabál, hogy 'ne is álmodozzak Harry az övé'. Ezen megmosolyogtam, s rájöttem, hogy akármennyire is idegesít Mell, nagyon hiányzik, ahogy a szüleim is. Megfogadtam, hogy holnap reggel az első dolgom az lesz, hogy felhívom őket.