22. rész

Lizzi Mayer

Reggel korán keltem, s az első dolgom az volt, hogy kinézzek az ablakon. Csak az óriási medencét láttam, ami a fél hátsó udvarunkat elfoglalta, meg az ébredező várost és azt, hogy nagy pelyhekben esik a hó. Utána a fürdő felé ve… Várjunk csak! Esik a hó. Óriási mosoly húzódott a számra, s nem érdekelt, hogy még pizsamában vagyok leszaladtam a lépcsőn, s elkiáltottam magam, hogy esik a hó. Anya komásan jött ki a szobájából, s nem értette mire van ez a nagy izgatottságom. Én pedig csak az ablakon kifelé mutogattam neki, hogy végre esik. Felkaptam magamra a csizmám, s a kabátom úgy futottam ki az udvarra. A szomszédok biztos hülyének nézhetnek, hogy egy rövidnadrágban, kabátban és csizmában rohangálok az udvarunkon, mint egy kisgyerek. Őszintén annak is éreztem magam. Jó volt megfeledkezni arról, hogy mi történt velem, ha az csak egy kis időre sikerült csak. Megálltam az udvar közepén és felnézem az égre, s becsuktam a szemem úgy forogtam körbe és élveztem, hogy a leeső hópelyhek az arcomra esnek.

- Khmm.. – hallottam meg egy hangot, az utcáról. Ijedten fordultam a hang irányába, s szembe találtam magam a postással(?), aki elég érdekesen méregetett, de nem szólt semmi csak, meg rántotta a vállat és a kezembe nyomta a leveleket és az újságot, s minden szó nélkül tovább ment. Amint eltűnt elnevettem magam, s besiettem a házba. Anya már nagyban csinálta a reggelit én letettem az asztalra a leveleket, leültem a pulthoz egy bögre kávé kíséretében, s elkezdtem olvasni az újságot. Aminek a címlapján meglepő módon Nora(!) és egy göndör hajú fiú volt. Szemeim kidülledtek, s a kávét is kiköptem, - amitől anyám elég mérgesen nézett rám – amikor megláttam a következő képet, ahol Nora, s az a fiú éppen csókolóztak. Tekintetemet visszavezettem a szalagcímre, ahol hatalmas betűkkel virított a következő mondat: Harry Stylesnek (19) barátnője van! Nem tudtam mit reagáljak erre hisz Nora nem olyan, hogy valami felkapott sztárral leálljon. Lehet, hogy csak félre néztem? Hogy erről megbizonyosodjak tekintettem lejjebb vezettem a cikkben. S találtam számomra egy érdekes bekezdést. „ A sajtó általában Harry Styles nő ügyitől hangos. De most úgy látszik megállapodott a gyönyörű 18 éves magyar származású lány mellett, akivel nem egyszer kaptuk már lencsevégre. A lány történetesen a göndör hajú énekes unokatestvérének, Lizzi Mayernek (17) a legjobb barátja. Akiről tragikus balesete óta semmi hírűnk, s az előtt sem volt valami sok. Csak annyit tudunk róla, hogy nagyon sokszor látták együtt a banda ír tagjával, Niall Horannal (20).” Mi? Az állam a padlót súrolta. Muszáj felhívnom Norát. Az újságot félre téve rohantam fel az emeletre a telefonomért. Amint megszeretem kikerestem Nora számát, s már hívtam is. Öt csengés után fel is vette.

- Haló! – szólt bele egy rekedtes hangú fiú. Hirtelen azt hittem rossz számot hívtam, de gondolom ő lesz az, akivel összehozták Norát az újságba. Juj, mi is volt a neve Harry?

- Szia! Tudnád adni Norát? – kérdeztem, s reménykedtem a pozitív válaszban.

- Hát ő éppen fürdik, de megvárhatod, vagy majd szóljak neki, hogy hívjon vissza? – kérdezett vissza.

- Te vagy Harry igaz? – vontam kérdőre a még mindig rekedt hangú fiút a vonal másik végén.

- Igen én vagyok. – felelte és éreztem a hangján, hogy mosolyog.

- Otthon vagytok? Zavarna, ha át mennék, hogy személyesen beszélhessek Norával? – tettem fel az újabb kérdésemet.

- Persze, gyere csak. – egy megkönnyebbülő sóhaj, hagyta el a számat. Még meg kérdeztem merre is laknak elmagyarázta, hogy csak egy utcával laknak feljebb, s ne aggódjak, majd ki megy a ház elé. Megköszöntem neki, s miután letettem a telefont. Egyből a gardróbom felé vettem az irányt, ahol magamra kaptam valami meleg ruhát. Át mentem a fürdőbe feltettem egy alap sminket és felkötöttem a hajam. Telefonom zsebre tettem, lesiettem a lépcsőn magamra kaptam a csizmám a kabátom, s reggeli nélkül elhagytam a házat. A hóesés még mindig nem állt el, aminek kifejezetten örültem. Követem Harry útba igazítását, s amikor a másik utcába értem rögtön feltűnt az egyik feljárón álldogáló emberke. Gondoltam ő lesz Harry, mivel göndör fürtjei valamennyire kilógtak a sapkája alól. Amikor meg látta, hogy közeledek elindult felé. Egy hatalmas mosoly kíséretében magához ölelt, amin először meglepődtem, de ha minden igaz, akkor a rokonom. Kis hezitálás után én is viszonoztam gesztusát. Amit nagy örömmel fogadott, s még jobban magához húzott. Nem sokkal később már fuldokoltam olyan erősen ölelt.

- Harry nem kapok levegőt. – szólaltam meg visszafojtott hangon. Ő pedig sűrű bocsánatkérések közepette engedett el, s vezetett be a házba. Amint beértünk különös érzés fogott el, mint már jártam volna itt. Nagyon ismerős volt minden. A nappali felől nevetések, s kiabálások hallatszódtak. Harry magabiztosan ment előttem, de én megtorpantam, s nem voltam biztos magamban. Tényleg be akarok én oda menni? A göndörke is észrevette, hogy nem követem ezért visszajött, s a kezemnél fogva húzott maga után. A nappaliban az a két fiú ült a tévével szembe és xboxozott, akik tegnap ki vitték a szőke fiút mielőtt meg üthette volna Adamet. Egy másik pedig ült a kanapén, s hangosan szurkolt valamelyik fiúnak egy bögre kávé táraságában. Harry megköszörülte a torkát, hogy észrevegyék, de túlságosan bele voltak merülve a játékba. Egyedül csak a kanapén ülő fiú nézett felénk, s mikor észrevett hatalmas molyra húzta ajkait, s intett, hogy üljek le mellé. Kérdőn néztem Harryre, aki csak intett, hogy nyugodtan menjek, ő addig szól Norának. Bólintottam, s a kanapé felé vettem az irányt, s félénken letelepedtem a gőzölgő italt szürcsölő srác mellé.

- Nyugi nem harapok. – mosolygót. – Liam vagyok. S ne fáradj, ismerlek.  

- Kinek szurkolunk? – nézem rá mosolyogva.

- Zaynnek.  – mutatott a fekete hajú fiúra, aki röhögve előzte le a mellette ülő barna hajú srác kocsiját, akinek a száját apró káromkodás hagyta el. Még vagy tíz percig játszották, mikor a fekete hajú srác megnyerte a versenyt.

- Ez az, na, ki a király? – pattant fel kiabálva a mellette ülő fiú mérgesen dobta el a kezében lévő konzolt.

- Visszavágott követelek. – állt fel ő is és ingerülten kiabált bele az idiótán táncoló(?) fiú arcába, s a földre mutatott.

- Azt lesheted Tomlinson. – kiabálta, s kiugrált a helységből. Oké ez fura volt. Könyveltem el magamban. Az a bizonyos Tomlinson segélykérően fordult a mellettem ülő fiú felé, amikor észrevett.  Szája hatalmas mosolyra húzódott, s minden dühe egy szempillantás alatt eltűnt.

- Lizzi te itt? Hogy-hogy? – kiáltott fel jó kedvűen, s leült mellém az egyik kezével pedig át karolta a vállamat.

- Jól hallottam, hogy Louis azt mondta, hogy Lizzi itt van? – kiabált vissza a konyhából Zayn, ha jól emlékszem.

- Nem Malik! Csak képzelődtél. – válaszolt neki, s gonosz mosolyra húzta a száját. Liam rosszallóan meg rázta a fejét. A kék szemű fiú még mindig mosolyogva rántotta meg a vállát.

- Zayn nem képzelődtél Lizzi itt van. - nyugtatta meg a konyhában lévő fiút. Aki két bögrével lépet vissza a nappaliba, s az egyiket a kezembe nyomta, amiért nagyon hálás voltam, mert az otthon nem sikerült elfogyasztanom. Ő csak biccentett, s a sajátjával leült a fotelba.

- Hé, nekem nem hoztál? – kérdezte Louis, s kereszt be fonta maga előtt a kezeit és bevágta mű ducit. Zayn csak nevetett rajta, s egy ’csinálj magadnak’ biccentéssel le is rendezte a duzzogó fiút. Aki felállt, s mint egy kis gyerek, aki nem kapott csokit olyan arckifejezéssel hagyta el a szobát. Kérdőn néztem utána.

- 22 éves lesz. – fogta a fejét Liam. Zayn csak tovább nevetett nekem pedig lesett az állam. 22 éves lesz? Azt hittem fiatalabb a viselkedése alapján, nagyon megdöbbentem. Jó úgy beszélek, mintha én reggel nem kint játszottam volna a hóesésben. Pár pillanat múlva már vissza is ért kezében egy sárgarépás bögrével, visszaült mellém.

- Látom jól elvagytok. – jött be a nappaliba Harry mellette pedig az én drága barátnőm jött. Egy mosolyt küldtem felé, mert nem tudom, hogy mennyire is utál a tegnapi véget. Ő csak letette a telefonját az asztalra, s szorosan magához ölelt.

- Szívi annyira hiányoztál. – mondta, s éreztem a hangján, hogy mindjárt elsírja magát, ahogy én is.

- Beszélhetnénk? – kérdeztem, mire bólintott. S magával húzott a konyhába. Öntött magának egy bögre kávét, s mintha otthon lenne fel ült a pultra. Én a konyha asztalnak támaszkodtam, s elkezdtem mesélni neki mit olvastam reggel az újságba. A reakciója hasonló volt, mint az enyém annyi eltéréssel, hogy ő erre számított.

- Mindenki a nappaliba most! – kiabálta el magát Liam. Nora intett a fejével, hogy jobb, ha megyünk, nem szeretne Liam féle kiborulást, bár úgyis kapunk belőle. Már mindenki ott volt, de még mindig nem kezdte el mondani mi baj. Louis és Zayn között foglaltam helyet a kanapén.

- Kit várunk? – néztem az ideges Liamre. Aki csak a lépcső irányába mutatott, ahonnét lábdobogásokat lehetett hallani, s nem sokkal később két szőke fejet láttam meg. Az egyik azé a fiúé volt, aki tegnap meg akarta verni Adamet és, akivel az újság szerint sok időt töltöttem. A mellette álló lány pedig Dina(?) volt. Ő mit keres itt? Főleg vele? Kezeim ökölbe szorultak, s valami fura érzés öntött el. S a levegőt is a kelleténél gyorsabban vettem.

- Jaj Lizzi, de jó, hogy látlak. – ölelt magához Dina, ami hatására engedtem az ökleim szorításán, s próbáltam kiverni a fejemből az előbbi érzelmeimet. Mosolyt varázsoltam az arcomra, s viszonoztam Dina gesztusát. Amint elengedett, leült Liam mellé a fotel karfájára. A szőke fiú az ajtóban meg állt, s maga előtt összefonva a karjait dőlt neki az ajtófélfának. Liam felállt, s egy újságot - amit reggel olvastam - dobott le az asztalra. Az első Louis volt, aki az újságért nyúlt, s hangosan olvasta fel a főcímet.

- Hát ezt eddig is tudtuk. – rántotta meg a vállát, s visszadobta az asztalra a napi lapot. – Meg elég jó képek vannak benne. – nevetett fel, s tekintette köztem és a szőke hajú fiú között pásztázott. Először nem értettem, hogy mire gondol, de amikor elvettem az újságot, s megláttam benne ezt a képet. Az állam újra a padlót súrolta, rá néztem az ajtó mellett álló fiúra utána vissza a képre, hogy meggyőződjek róla, hogy tényleg ő-e az. S igen ő volt az a fiú, akivel a képen szerepeltem.

- Ez tényleg jó kép. – szólalt meg mellőlem Zayn is, amire kicsit összerezzentem. Felnéztem, s az idiótán mosolygó Zaynnel találtam szembe magam, s az idegesen fel-alá járkáló Liammel. Niall ellökte magát a faltól, s kivette a kezemből az újságot, hogy ő is megnézhesse a képet.

- Tényleg jó, de Harryék képe sem rossz. – nevette el magát, s Nora kezébe nyomta az újságot. Liam feje már vörösödött az idegtől.

- Nem azért adtam az újságot, hogy a képeitekben gyönyörködjetek. – kelt ki magából Liam, s mintha egy kis füstfelhőt láttam volna kitörni a füléből. A napi lap újra visszakerült az asztalra, s lélegzett vissza fojtva vártuk a düh kirohanását. – Azért adtam oda, hogy tanuljatok belőle. Harry – nézett a göndör srácra, aki a lábát érdekesebbnek találta, mint, hogy szembe nézem az őrjöngő barátjával. – nektek megmondtam, hogy ne esetek egymásnak az utcán. Azt hittem tanultatok abból mikor a húgod – mutatott Norára, aki a szája szélét rágta – felhívott, s elküldte az udvaron készült képeket.

- Liam sajnálom én nem tudtam vissza fogni magam. – vállalta fel az esetett Nora.

- S ti? – nézet felváltva rám és Niallra. Kicsit meg ijedtem a hangneme miatt, s én is érdekesebbnek találtam a padlót. Csak egy lemondó sóhaj hagyta el a száját, s újra kényelembe helyezte magát a fotelben közben a fejét a tenyerébe temette.  Már egy ideje néma csendben meredt meredtünk magunk elé, ha nem tél lett volna, akkor akár a légy zümmögését is lehetett volna hallani. A beállt csendet a csengő hangja törte meg. A fiúk ijedten néztek össze, hiszen nem vártak senkit. Zayn felvállalta, hogy majd ő nyitja, s ha valami olyasmi ember az, akkor elküldi melegebb éghajlatra.

- Hát te mit keresel itt? – kérdezte döbbenten. – Igen itt van. – nem hallottam, hogy mit kérdezett csak, hogy Zayn felnevezett, s ’azt lesheted’ felkiáltással becsapta az ajtót az érkező vendég előtt. Egy győztes mosollyal az arcán jött vissza, s ült le az előbbi helyére, amikor megint csengettek.

- Ezt nem hiszem el. Lou segítesz kidobni, vagy vigyem Niallt, hogy a tegnapi dolgát befejezze? – kérdezte Louist, s egy fél oldalas mosoly ült ki a szájára. Niallra néztem, aki a neve hallatán felkapta a fejét, s már ő is tudta ki áll az ajtó mögött és kezeit ökölbe szorította. Louis elgondolkozó fejet vágott, s felpattant a kanapéról.

- Megyek veled, nincs kedvem a rendőrségre járkálni, ha a mi szőkeségünk még a szart is kiveri abból a gyerekből. – nevetett fel, s Zaynnel együtt elindultak a bejárati ajtó felé.