26. rész

Wake Me Up

Harry hívott egy taxit, ami elvitt minket az adott helyre. Útközben kibontottam Nora haját, ami ez idő alatt szépen begöndörödött. A fiúk végig arról beszéltek, hogy milyen jó is lesz majd meg, hogy itt még nem voltunk és, hogy általában sok híresség jár ide. Csak mosolyogva hallgattam Harry élmény beszámolóját a múltkori buliról, ahol egyik barátjával volt. Nora és Niall fogták a fejüket, s valami olyasmit motyogtak, hogy miért kell ezt százszor elmesélnie. Az autó leparkolt a bejárattól nem messze, ahol elég sok ember tolongót, akik minden áron be akartak jutni a klubba. Harryék kifizették a fuvart, s már indultunk is a bejárat felé, ahonnét lehetett hallani a bent dübörgő zenét.  Norával beálltunk a hosszú sor végére a fiúk pedig kérdő tekintettel fordultak felénk. Niall megragadta a kezem és egy másik bejárathoz vezetett, ahol két nálam sokkal magasabb biztonsági őr állta el az utunkat. Ijedten néztem fel a két izomagyra, akik elég komoran méregetek bennünket Harry hirtelen előttünk termet jobbján szőke barátnőmmel, s valamit mondott a két férfinak, akik bólintottak és szabad bejutást engedve nekünk. A másik oldalon álló emberek csak kiabálással fejezték ki nem tetszésüket. Belépve az alkohol mámorító illata rögtön megcsapta az orromat, a táncparketten egy csomó fiatal talán már illuminált állapotban ringatták a testüket jobbra-balra, vagy éppen egymással voltak elfoglalva. Néhányan a bár pult mellett, vagy külön asztaloknál iszogattak és beszélgettek. Elbambulva néztem körbe és mikor valaki hirtelen maga után húzott, akkor tudatosult bennem, hogy Niall még mindig a kezemet fogja egy távolabb eső asztal felé vettük az irányt, ahol Harryék már ott voltak egy göndör hajú sráccal, aki nagyon hasonlított Harryire és egy fekete fel tűsízett hajú srác. Mikor oda értünk Niall kézfogással üdvözölte mindkét fiút.

- Szia, George Shelley vagyok! – mutatkozott be mosolyogva a göndör hajú srác, s felém nyújtott a kezét.

- Lizzi Mayer! Örvendek. – viszonoztam gesztusát és elfogadtam felém nyújtott kezét.

- JJ Hamblett! – mutatkozott be a másik fiú is. Neki is elmondtam a nevem és kezet fogtam vele.

- Akkor majd még találkozunk. – mondták mosolyogva s otthagytam minket kettesben, mert Harry és Nora elmentek a bárhoz italért. Niall leült ahhoz az asztalhoz, ami előtt álltunk én pedig túl kiabálva a zenét adtam tudatára, hogy egy pillanat és jövők. A női mosdót kezdtem el keresni egy kis keresgélés után rá is találta, amint benyitottam a helységbe rajtam kívül még pár lány beszélgetett bent, de amit beléptem rögtön abba hagyták és szúrós tekintettel kezdtek méregetni. Beálltam a tükör elé, ahol megigazítottam a sminkem és az ajtó felé indultan, de a telefonom elkezdet csörögni. Elképzelésem sem volt, hogy kikereshet ilyenkor elő halásztam a készüléket a táskám legaljáról. A képernyőn hatalmas betűkkel villogót Liam neve. Megnyomtam a zöld gombot ezzel fogadva a hívást.

- Miért nem szóltatok, hogy bulizni mentek? A többiek miért nem veszik fel a telefont? Nem történt baj? – hadarta el egy szuszra a kérdéseit.

- Szia, neked is! Először is vegyél levegőt. Nyugi mindenki jól van és a többiek azért nem vették fel, mert gondolom, nem hallják. – próbáltam nyugtatni az egyre idegesebb Liamet. Aki csak egy mély levegőt vett és megkért, hogy ne csináljunk semmi hülyeséget. Amíg Liam mondta a mondandóját addig lopva oldalra pillantottam, ahol az a pár lány-akik bent beszélgettek mikor bejöttem-árgus szemekkel figyelték, hogy éppen mit beszélek, de az szerintem jobban érdekelte őket, hogy éppen kivel beszélek.

- Lizzi hallottad, amit mondtam?

- Persze és ne aggódj minden a legnagyobb rendben lesz. – feleltem mosolyogva, bár ő ezt nem láthatta. – De most már leteszem, a végén azt hiszik bele fulladtam a WC-be. – közöltem vele hol létemet, mire elnevette magát elköszönt tőlem és már bontotta is a hívást. Mosolyogva tettem vissza a telefonom a kis táskámba és indultam kifelé, mikor már az ajtóban álltam vissza fordultam és egy gonosz mosoly kísértében rá néztem a még mindig sarokban álló lányokra.

- Legközelebb kihangosítom, ha ennyire érdekel. – mondtam nekik nevetve, mire az egyik fekete hajú csaj, akinek nem tudtam megállapítani életkorát a túl sok smink véget, amit magára kent halálos tekintettel méregetett. Egy győztes mosoly kíséretében hagytam el a helységet és visszaindultam az asztalunkhoz, ahol Harry és Nora is ott voltak. Leültem Niall mellett lévő szabad helyre, ahol a kezembe nyomtak egyet az asztalon lévő színes italokból. Már a sokaid pohárnál tartottunk, mikor éreztem, hogy az alkohol át járja az egész testemet nem bírtam tovább egy helyben maradni ezért meg fogtam Nora kezét és a táncparkett felé húztam. Ő sem volt már a helyzet magaslatán a hangszórók maxon üvöltötték Avicii – Wake Me Up számát, ami teli torokból és ugrálva énekeltünk végig. Hirtelen két kar fonódott a derekam köré először az ijedtségtől megugrottam, de mikor maga felé fordított minden félelmem elszállt helyét a nyugodtság és a biztonság érzet váltotta fel. Tudtam, hogy mellette biztonságban vagyok. Kezeimet nyaka köré fontam és még közelebb léptem hozzá, keze a csípőmön pihent, de néha-néha a fenekemre tévedtek úgy táncoltunk a külvilágot teljesen kizárva csak ő volt és én. Tekintetével szemeim és ajkaim közt vándorolt tudtam mire gondol, egyszerre hajoltunk egymás felé ajkai már súrolták az enyémeket és már csak pár centi volt közöttük a szívverésem felgyorsult és a levegőt is gyorsabban vettem. Szemeimet abban a pillanatban lecsuktam, amint puha ajkait az enyémekre nem nyomta. Nyelve bejutást kért, amit minden ellenvetés nélkül meg is adtam neki. Átadtam magam az érzésnek, hogy végre ő csókol, hogy Niall végre meg csókolt. Ez sokkal másabb volt, mint a korábbi,-vagyis, amire emlékszem-ez szenvedélyesebb volt. Pár perc után oxigén hiányában ajkaink elváltak egymástól és fülemet újra meg ütötte a hangos zene, homlokát az enyémnek döntötte. A levegő csak úgy izzót körülöttünk. Ajkaimra egy levakarhatatlan mosoly ült ki szemeim csillogtak és arcomat elöntötte a pír. Niallra néztem ajakin ott ült az a kisfiús mosoly, amit annyira imádok, szemei csillogtak, pont mit az enyémek.

- Leülünk? – kiabáltam bele a fülébe, hogy halja a zenétől. Bólintott, s maga után húzott az asztalunkhoz, ahol Nora és Harry éppen nagyon el voltak foglalva egymással. Érkezésünkre felkapták a fejüket és kérdőn néztek felénk. Nora rögtön észrevette rajtam, hogy valami történt, ezért felpattant Harry mellől, de előtte oda súgott neki valamit, megfogta a kezem és a női mosdó felé húzott. Rajtunk kívül csak két lány volt bent, akik éppen a sminkjüket csinálták és arról áradoztak, hogy milyen hírességeket láttak eddig. Nora meg köszörülte a torkát ezzel jelezve, hogy hagyják el a helységet a két lány bár feldúltan, de elhagyták a helységet. Nora becsapta utánuk az ajtót, s felém fordult olyan ’most elmondod mi történt, mert ha nem akkor ne akard megtudni mi, lesz’ tekintettel. Egy szemforgatás kíséretében kezdtem bele a mesélésbe és az a mosoly még mindig ott volt az arcomon. Boldog voltam, s újra és újra át éltem azt a pillantott és van egy olyan érzésem, hogy még nagyon sokszor átélem majd és nem csak fejben. Amint ki örültük magunkat indultunk is vissza a fiúkhoz, amikor kiléptünk az a két lány még mindig ott állt az ajtó előtt. Kíváncsi lennék mennyit hallottak a beszélgetésünkből. Visszaérve az asztalnál a fiúkon kívül még egy kopasz srác állt az asztalunk előtt, s valamit igen magyarázott a fiúknak. De, ahogy láttam a fiúk nem kedvelhették annyira a kopasz fiút, mert elég szúrós tekintettel méregették. Nora mit sem törődve vele beült Harry mellé, aki rögtön át karolta a fiú száját csak egy apró kacaj hagyta el, amitől felállt a szőr a hátamon.

- Ohh, akkor hárman nyomjátok? Vagy te magadnak csinálod? – fordult kérdő tekintettel Niall felé, aki elengedte a füle mellett ezt a megjegyzést és tekintetét rám emelte, amit az előtte álló fiú is követet.

- Szia, cica! – húzta hatalmas mosolyra a száját, s egyik kezével át karolta a nyakamat.

- Két dolog. – mutattam fel két ujjamat. – Egy, mindenki magából indult ki. – utaltam az előbbi kijelentésére. – Kettő, nem vagyok cica! – kiabáltam rá és kibújtam kezei közül leültem Niall mellé, aki rögtön át karolta a derekamat és közelebb húzott magához. A srác csak elröhögte magát, magamban elküldtem melegebb éghajlatra, ahol csak ő van egyes egyedül plusz pár kannibál, akiknek nincs ennivalójuk. Na, jó ne szaladjunk ilyen messze.

- Édes mennyit fizet neked, hogy eljátszd, hogy tetszik. – nyúlt az állam alá ezzel elérve, hogy a szemébe nézzek. Már azon voltam, hogy ha nem hallgat el, akkor behúzok neki egyet, már emelni készültem az öklöm mikor Niall hátulról le fogott.

- Nem éri meg. – mormolta a fülembe lecsuktam a szemem és mély levegőt vettem ezzel nyugtatva magam. Amikor újra kinyitottam a fiú még mindig előttem állt, ami újra felingerelt.

- Képzeld ő nem olyan, mint te, hogy fizetni kellene egy lányért. – vágtam a fejéhez egy hatalmas mosoly kíséretében. Ő csak idegesen felegyenesedett, s tekintetét újra Niall szegezte.

- Nos, Horan gyönyörű ez a lány. – mutatott felém, Niall csak bólintott, hogy tisztában vele. – Csak egy a baj nem a te súlycsoportod. Szóval passzolnám a helyedben, nehogy összetörjön a pici szíved. – legszívesebben leütném, de nem tehetem, mert Niall még mindig erősen fogja a kezeimet, hogy ne tudjak kiszabadulni.

- Max már mindenhol kerestelek. – lépet mellé egy göndör hajú fiú. Most komolyan mindenkinek ilyen haja van? Amint meg látta a kis társaságunkat szája egy ’o’ alakot formált és olyan ’már mindet értek’ fejjel nézet végig rajtunk.

- Hol van a meleg és az egoista? – fordult vissza a kopaszhoz, aki megrántotta a vállát, hogy fogalma sincs. Kérdőn Niall felé fordultam, aki közölte velem, hogy Louisról és Zaynről beszélnek. Szemeim kikerekedtek kicsit utálják egymást, gondoltam magamban. Elegem lett belőlük megfogtam Niall kezét és magam után kezdtem húzni, de nem jutottunk messzire, mert a kopasz elállta az utat.

- Hova - hova? – kérdezte és a szemöldökét húzkodta.

- Tudtommal semmi közöd hozzá. – feleltem és próbáltam kikerülni, de nem engedte. – Figyelj, vagy befogod a szád és elállsz az útból, vagy én teszem meg helyetted, de azt meg fogod bánni. – ajánlottam fel neki a lehetőségeket ő pedig csak szemközt nevetett. Itt telt be nálam az a bizonyos pohár nem érdekelt ki látja, vagy mik lesznek a következményei. Feleltem a kezem és mielőtt tenyerem az arcán csattant volna ő meg állította a levegőben. Mikor megláttam dühős arckifejezését szemeim kikerekedtek és reménykedtem benne, hogy nem ütne meg egy nőt, de csalódnom kellett felkészültem a legrosszabbra és mielőtt az megvalósult volna Niall elém lépet, s meg állította a srác kezét.

- Meg ütöttél volna egy nőt ez igazán férfias viselkedésre vall Maximillian. – éreztem a hangján, hogy mindjárt felrobban a dühtől. Mély levegőt vett elengedte a kezét, engem pedig a kijárat felé kezdet el húzni. Még valamit kiabált utánunk, de a hangos zene elnyomta a hangját. Kint nagyon hideg volt a hó hatalmas pelyhekben eset. Még mindig sokk hatása alatt voltam nem tudtam felfogni, hogy tényleg megütött volna. S mi lett volna, ha nincs ott Niall és nem áll közék? Niall idegesen járkált fel-alá a járdán én pedig reszketem hiába volt rajtam a kabátom még, így is majd’ megfagytam. Közelebb lépet hozzám, s karjai közé zárt, hogy kicsit felmelegítsen.

- Menjünk haza? – suttogta a fülembe aprót bólintottam. Niall elengedett leintett egy taxit kinyitotta előttem az ajtót meg várta még beülök és ő is követett. Lediktálta a címet és már indultunk is. Fejemet vállára hajtottam ő pedig az oldalamat simogatta. Útközben egyikünk sem szólt a másikhoz, csak a rádióban szóló monoton zene törte meg a csendet. Előttem újra és újra lejátszódtak a történtek nem tudtam kiverni a fejemből. A taxi megállt a srácok háza előtt, amíg Niall kifizette a fuvart addig én előre mentem és az ajtóban vártam meg. Amikor oda ért előkereste a kulcsot, ami nem sokkal később kattant is a zárban ezzel szabad bejutást nyerve a hidegről. Felmentünk Niall szobájába, ahol kaptam ruhákat, amikben aludhatok egy fehér ’Crazy Mofo’s’ feliratú felsőt, amin elnevettem magam és egy melegítő nadrágot. Niall visszament a konyhába én pedig elfoglaltam a fürdőt. Levettem a ruháimat és a fogasra akasztottam, megnyitottam a zuhanyzóban a vizet, s beálltam alá. Élveztem, ahogy a meleg víz végig folyik a testemen ezzel megtisztítva azt oldalt meg találtam Niall tusfürdőjét. Gondoltam nem lehet belőle baj, ha használom nyomtak egy keveset a kezembe és bekentem vele az egész testemet, majd lemostam magamról. A törülközőt magamra tekertem úgy léptem ki a zuhany fülkéből. Kint magamra kaptam a Niall által adót, ruhákat és lementem utána a konyhába, ahol a pulton két gőzölgő forró csoki várt. Niall éppen valamit nagyon kereset a szekrényben.

- Mit keresel? – kérdeztem és az egyik bögrével leültem a bárszékre.

- Mályvacukrot. – mondta és már fel is emelte a kereset édességet. S leült velem szembe és nagyot kortyolt a forró italból.

- Kérdezhetek valamit? – tette be mindkét bögrét a mosogatógépbe. Bólintottam, hogy persze csak nyugodtan. – Igaz az, amit Max mondott? – arcáról eltűnt az a megszokott mosoly helyét a kétségbeesés vette át.

- Melyik része? – kérdeztem vissza, mert nem igazán értettem mire akar kilyukadni.

- Amit arról mondott, hogy nem vagyunk egy súlycsoport és, hogy összetörsz? – mosolyra húztam a szám, s közelebb hajoltam hozzá és egy csókot nyomtam az ajkaira.

- Egyáltalán nem. – feleltem Niall mosolyra húzta a száját, s ajkaink újra összeértek.

Írjatok komit és nyomjatok véleménygombot :) Előre is köszönöm.! :)

25. rész

Hi Guys.! Meghoztam a következő részt :) Köszönöm a 3000(!) feletti nézettséget a +1 feliratkozott :)) Jó olvasást remélem tetszeni fog.! :)

A telefonom pittyegésére keltem, nem tudom, ki azaz idióta, aki már reggel fél kilenckor üzenetet ír. De szívesen elbeszélgetnék vele. Feldúltan és álmosan nyúltam az éjjeli szekrényen lévő készülék felé. Amint megnyitottam minden dühöm elszállt, s egy hatalmas mosoly kúszott az arcomra. A régi osztálytársaim küldték, akik már rég fent vannak, mert náluk már fél tíz van. Nagyon örültem neki, hiszen régen nem találkoztunk, de még így sem felejtették el a szülinapom. Mosolyogva indultam meg a szekrényem felé, hogy magamra kapjak valamit, mikor megcsörrent a telefonom. Izgatottan ugrottam vissza hozzá, de amint meg láttam ki hív a mosoly rögtön lefagyott az arcomról, s helyét az undor és az utálat vette át. A képernyőn nagybetűkkel az ’APA’ szó állt. Kis hezitálás után elfogadtam a hívását.

- Boldog szülinapot! – kiabálták a telefonba a ribanccal együtt. – Na, milyen érzés 18 évesnek lenni? – kérdezte apa és hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Eddig még semmi érdekes nem történt. – feleltem unottan – Ja, de várj már emlékszem az apám egy szó nélkül lelépet. – vágtam dühösen hozzá.

- Oh, hát innét fúj a szél. Kicsim anyáddal már rég nem volt olyan a kapcsolatunk, mint régebben. – kezdet el magyarázkodni. Hangjában érzetem, hogy megbánta.

- Tudod, mit mióta elmentetek anya megváltozott és rendbe szeretné hozni azt, amit te elrontottál. Ja, és képzeld neki is van valakije. – kiabáltam rá és rá csaptam a telefont nem érdekelt a válasza. Felvettem egy itthonra kényelmes ruhát, s lesiettem a konyhába, hogy szerezek magamnak kávét. Ahogy mentem lefelé különös hangok szűrődtek ki, ahogy beléptem megcsapott a gofri finom illata, s észrevettem anyuk és Noránt, amint a konyhában sürögnek-forognak. Kezeimet összefontam magam előtt, s az ajtófélfának dőltem úgy figyelmet őket. Amikor Nora megfordult és meglátott elejtette a kezében tartott tálcát, ami hangos csapódással ért a földre. Azért ennyire ijesztő nem vagyok szerintem. Anya kérdőn fordult felé, s mikor meglátott teljesen lefagyott.

- Jó reggelt! – köszöntem mosolyogva. De ők még mindig engem pásztáztak ijedt tekintettel.

- Most sem jött össze. – súgta anya Nora fülébe, aki csak bólogatott. Kérdőn néztem rájuk.

- Emlékszel tavaly, mikor ágyba akartam vinni a reggelit szülinapodon? – bólintottam – Na, most is azt akartam, de valaki – itt szúrós szemekkel rám nézett – szokás szerint elrontotta. - Ezen elnevettem magam, mert igaz nekem általában nem lehet, meglepi reggelit csinálni, mert képes vagyok elrontani.

- Mi lenne, ha visszamennék a szobámba és elfelejteném ezt, hogy ne menjen kárba az igyekezetetek és ezt a finomnak tűnő reggeli. – mosolyogtam rájuk ők csak összenéztek, s bólintottak. Visszasiettem a szobámba, ahol befeküdtem az ágyba, s a telefonommal kezdtem babrálni. De amint hallottam, hogy jönnek felfelé a készüléket magam mellé dobtam és visszafeküdtem az ágya, s úgy tettetem, mintha aludnék. Amint az ajtóm nyitódott azonnal felültem és a hitelesség kedvéért még ásítottam is. Amin szőke barátnőm jót szórakozott.

- Boldog szülinapot Lizzi! – ugrott rám a számat csak egy nyögés hagyta el jelezve, hogy nehéz és szálljon le rólam. Anya csak a fejét rázta, s a tálcával a kezében leült az ágy szélére.

- Az ünnepelt ágyba kapja a reggelit. Boldog szülinapot kicsim! – nyújtotta felém a reggelit, amit mosolyogva fogadtam el és kezdtem el enni.

- Igen az ünnepelt ágyba kapja a reggelit, ezt ne felejtsétek el. – mutatott körbe Nora, ezzel jelezve, hogy ő is ágyba reggelit kér a szülinapján. Miután elfogyasztottam a finom reggelit anya kivitte és közölte, hogy hozza a kiskori fényképeimet. Norával egyszerre vágtuk rá, hogy ’meg ne próbálja’. Pont mikor beért a képekkel csengettek, aminek nagyon örültem. Norával egyszerre pattanunk fel, hogy majd nyitjuk az ajtót, de ő gyorsabb volt így mire leértem már az ajtóban beszélgetett a vendégekkel, akik nem voltak mások, mint Dina és Ricsi. Sikítva a nyakukba ugrottam igaz Dinát tegnap előtt láttam, de nem baj neki is valami hasonló reakciója volt, mint nekem. Ricsi pedig, hát ő is elég béna lányos hangon sikított velünk együtt. Kicsit rosszul eset, hogy csak ők ketten jöttek igaz, hogy Adamet múltkor elküldtem, de még Vivi és Cris igaz velük nem ápolok olyan jó kapcsolatot, de barátok vagyunk. Mindketten felköszöntöttek utána beültünk a nappaliba és ott beszélgetünk. Kiderült, hogy Ricsinek jól megy a csajozás azokkal a béna szövegekkel, amiket otthon gyakorol. Teljesen elképedtem mikor ezt mesélte. Anya meg kínálta őket kávéval és egy kis sütivel, amit szívesen fogadtak, s meg akarta nekik mutatni a kiskori képeimet, mikor meghallottam a kérdést rögtön rá vágtam, hogy nem-e ég valami a konyhába, mire leeset neki, hogy bent hagyta a többi sütit. Átadták Adam üzenetét, aminek örültem, hogy azért nem utált meg egy életre.

- Láttátok már a fiúk új klipjét? - kérdezte izgatottan Dina. Megráztam a fejem, hogy nem és még nem is hallottam róla, hogy új klipjuk lesz. Nora felment a gépért, hogy meg tudja mutatni. Ricsi már a fejét fogta és kérdezgette, hogy miért kell mindenhol ezt mutogatnia. Nora Dina kezébe adta a gépet, s ő már indította is a klipet. Először nem is mertem fel a srácokat csak Liamet és Harryt. Zaynnél nagyon lefagytam, mikor meg láttam nőnek öltözve. De Louis és Niall is nagyon jók voltak a vezérigazgatói szerepben. A vége felé már azon gondolkodtam, hogy milyen unalmas lenne az életem nélkülük. Az egész videót végig nevettük Ricsi pedig mindhármunkat letagadott. Nem sokkal később mondták, hogy indulniuk kell és elkezdtek készülődni, közben   Nora kapott egy SMS-t gondolom Harrytől az estével kapcsolatban.

- Hé, nincs kedvetek ma este eljönni velünk bulizni? – kérdeztem őket, de csak megrázták a fejüket, hogy nincs, meg holnap indulnak haza vonattal és nem szeretnének másnaposak, lenni. Bólintottam, s elköszöntünk tőlük és mindenkinek jó utat kívántunk.

- Ki küldte? – kérdeztem Norát.

- Harry, hogy hétre legyünk készek, mert addigra jönnek.

- Segítesz kiválasztani a ruhám? – kérlelte egy bólintással bele egyeztem, s mivel már négy volt mindketten elindultunk készülődni. Vagyis csak Nora én szóltam anyunak az esti programról és, hogy ne ijedjen meg, ha nem jövök haza estére. Miután ezt elrendeztem indultam fel a szobámba lezuhanyoztam és minden teendőmet elvégeztem. Fürdőköntösben álltam be a tükör elé, ahol egy darabig szemeztem magammal és elgondolkodtam, hogy miért is kellek én annyira Adamnek vagy bárki másnak. Hiszen csak egy átlagos lány vagyok nincs semmivel több adottságom, mint bárki másnak. Azért meg biztos nem kelek nekik, mert én vagyok Harry Styles unokatestvére ezért meg nem is akarom, hogy valaki is a közelembe fér közön. Sóhajtottam egyet és az alapozóért nyúltam, de ekkor a fájdalom újra belehasított a fejembe, s pár emlékkép bevillant. Egy fogatlan emberről és egy leélt motelről és arról ahogy Niall keres valamit egy ágy mögött. S hirtelen beugrott minden, hogy elfogyott az üzemanyag, s az egész kalandos haza jutásunk a nagyiéktól a hotelig. Kínomban elröhögtem magam, hogy Niall, hogy lehet ennyire szerencsétlen. Végre a fejfájásom is alább hagyott, s tudtam tovább csinálni azt, amit elkezdtem felkentem a sminkemet és kisétáltam a szobámba, ahol már Nora várt két ruhával a kezében.

- Szerinted melyiket? – mérte magához mind kettőt.

- A fekete. – mutattam az említett színű egybe ruhára. Bólintott, s visszament a szobájába felvenni a ruhát. Kinyitotta a szekrényem ajtaját és elővettem egy rózsaszín ruhát, ami még soha nem volt rajtam, de ha jól emlékszem, akkor olyasmi céllal vettem, hogy ebben fogom ünnepelni a 18ik szülinapom. Felvettem a ruhát, kiválasztottam egy hozzá illő cipőt, s a hajamat kivasaltam. Beálltam a tükör elé és teljesen késznek nyilvánítottam magam. Felkaptam a telefonom, s bele tettem egy kistáskába a többi cuccom mellé és átmentem Nora szobájába, hogy meg tudjam, mennyire van kész. Amint beléptem szörnyű látvány fogadott az összes cipője a földön össze-vissza a ruhái szanaszét hevertek.

- Mi történt itt talán bomba robbant? – kérdeztem kikerekedett szemekkel barátnőmtől, aki a szekrényében térdelt, s a cipőit hajigálta.

- Haha, úgy beszélsz, mintha a te szobádban még nem lett volna ekkora kupi. – még csak fel sem nézett rám. Leguggoltam mellé, hogy meg tudjam még is mi a jó francot csinál. – Ahj, nem láttad a fekete cipőmet? – fordult felém kérdőn.

- Aminek az oldalán olyan cuki masni van? – kérdeztem, s szememmel a szobáját kezdtem vizsgálni, mikor megláttam a keresett cipő egyik párját elmosolyodtam. Nora bólintott, hogy igen és felemelte a cipő meglévő párját. Mosolyogva álltam fel és át sétáltam a helység másik felébe, ahol a cipő árválkodott, s oda dobtam Norának, aki kitörő lelkesedéssel fogadta.

- Na, kész is vagyok, és még van 10 percünk. –terült el az ágyán. Elővettem a telefonom, hogy leellenőrizem, hogy tényleg igaza van-e Norának. Amint feloldottam láttam, hogy öt SMS-t kaptam, amíg készülődtem. Megnéztem kiktől kaptam, s a három fiú és a barátnőik neve virított a címzettnél, mindenkinek visszaírtam, hogy ’köszönöm’. Mikor végeztem megnéztem mennyi az idő, amint meg pillantottam ugrottam is fel. Nora kérdőn fordult felém.

- Már elmúlt hét. – közöltem vele, amire felugrott, hogy még nem csinálta meg a haját. Felajánlottam neki, hogy gyorsan csinálok egy fonatott, hogy mikorra oda érünk, a szórakozó helyre szépen be fog göndörödni. Pont mikor befejeztem neki akkor hallottam meg, hogy valaki csengetett. Nora még felvette a táskáját és már mentünk is le a lépcsőn. Anya már előttünk ajtót nyitott és a nappaliban beszélgetett a fiúkkal és valamit nagyon mutogatott nekik. Ők csak vörösödő fejjel ültek a kanapén, s már alig bírták ki röhögés nélkül. Amint oda értem akkor láttam meg, hogy anya a kiskori képeimet mutogatja. Gyorsan kikaptam anya kezéből a képeket és megnyugodtam, hogy csak egy-kettőt mutatott meg, amik között nem volt egy sem, amin pucér voltam. Felvettem a kabátom, s a fiúkat magunk előtt lökődve köszöntem el anyától. Amint beültünk a kocsiba mindkét fiúból egyszerre tört ki a nevetés.

- Örülők, hogy jól szórakoztok, de mehetnénk már! – néztem rájuk szúrós szemekkel egy percre csendben maradtak, de amint újra egymásra néztem megint kitört belőlük a nevetés. Szerintem még a szomszéd is hallotta. Miután Harry végre abba hagyta a nevetést beindította a kocsit, s elvezetett a házukig. Niall alig tudott ki szállnia kocsiból annyira nevetett. Miután meguntam oda mentem hozzá és szép nőiesen fejbe kólintottam, amitől végre abba hagyta a nevetést.

- Jó legközelebb nem nevetlek ki. – ígérte meg, s magához ölelt és egy puszit, nyomot az arcomra, éreztem férfias illatát, amit jó mélyen magamba szívtam, gyomrom rögtön görcsbe rándult, s szerintem el is pirultam. De szerencse, hogy alapból hideg van így nem kellett a miatt magyarázkodnom. Elindultunk befelé, de az előtérben a fiúk előre szaladtak, s minket ott hagytak, ha jól láttam Harry a nappaliba Niall pedig a konyhába utána ő is a nappaliba és végül vissza a konyhába. Norával kérdőn néztünk össze, de végül úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk megérteni őket. Lassan elindultunk a nappali felé, de Harry hirtelen elém létem és befogta a szemem. Kezeimet automatikusan előre nyújtottam, hogy még véletlenül se vezessen neki semminek. Ezen elnevette magát és megkérdezte, hogy mi van, talán nem bízom benne erre csak megrántottam a vállam, mire ő közelebb hajolt a fülemhez és belesúgta, hogy jól teszem. Nem értettem és nem is akartam tudni, hogy mire értette. Elvezetett egészen a szoba közepéig, ahol megfordított, hogy ha kinyitom a szemem az ajtóval legyek szemben. A levegőben éreztem a kedvenc virágom illatát, ami keveredett a gyertyák illatával elképzelésem sem volt, hogy mit terveznek. Harry lassan elvette a kezét a szemem elől, s megpillantottam a velem szembe álló Niallt kezében gyönyörű tortával, amit rózsák díszítettek. Hatalmas mosoly kúszott az arcom, s kezemet a szám elé kaptam. Nem tudtam elhinni, hogy ezt tényleg csak miattam. Nagyon hálás voltam érte a fiúknak. Egy könnycsepp bukkant elő a szememből, amikor elkezdték nekem énekelni a ’Boldog Szülinapot’. Niall letette az asztalra mögém lépet és át karolta a derekamat.

@NiallOfficial: Nagyon Boldog Szülinapot.!
@Lizzi_Mayer. @Harry_Styles @Nora_Bencz

- Kívánj valamit. – suttogta a fülembe én rá néztem utána becsuktam a szemem és elfújtam a 18as gyertyát és kívántam.

- Mit kívántál? – kérdezősködött Nora.

- Az titkok. – feleltem, s rá kacsintottam. Niall ellépet mögülem kiment a konyhába, tányérokkal és a telefonjával a kezében jött vissza. 
- Mosolyogj. - a fejemet lehajtottam, s a tortámat csodáltam ő pedig fényképezet, s a képet már töltötte is fel twitterre, ezt onnét tudom, hogy mindhármunk telefonja elkezdet csipogni. Mosolyogva olvastam, hogy Harry és Nora is írtak a kép alá ezért én is visszaírtam nekik. @Lizzi_Mayer: Nagyon szépen köszönöm @NiallOfficial, @Nora_Bencz, @Harry_Styles. Elkezdtem felvágni a tortát Niall volt az első, aki oda állt mellém nevetve tettem a szeletet a tányérjára. Miután mindenki kapott Nora elég érdekesen nézegette a tortát.

- Ugye rendeltétek? – nézet a két fiúra, akik egy bólintással jelezték, hogy igen. Mosolyogva kóstoltam meg a villámon lévő szeletet, nem csalódtam az íze is olyan isteni volt, mint a kinézete. A csoki és a kívül lévő marcipán izé keveredett a számban, ami eszméletlenül finom volt. Még egy darabig ott voltunk a fiúknál, s olyan fél tíz felé elindultunk arra a bizonyos szórakozó helyre.

Írjatok komit és nyomjatok véleménygombot :) Előre is köszönöm.! :)

24. rész

…Az állam a padlót súrolta. Hogy kerül ő ide? Tegnap láttam utoljára nem szeretnem most is látni elég lesz, akkor mikor megyek vissza vizsgáltra.

-  Jó estét Dr. .. – kérdőn néztem rá.

- Winter. Dr. Alaric Winter. – nyújtotta felém a kezét, ami tisztesség tudóan elfogadtam. – Anyukád? – kérdezte. A szobája felé mutattam, de ebben a pillanatban meg hallottam a hangját.

- Ohh már itt is vagyok Ric. – lépet ki az orvom mellé, s megcsókolta(?) Ricet(?). – Oh, kicsim zárj be nem jövök haza este. – kuncogott(?). S kézen fogva(?) elindultak a kocsi felé. Anyán egy hosszú kabát volt, amit csak különleges alkalmakkor hord, Dr. Winteren pedig öltöny. Kikerekedett szemekkel néztem utánuk, mikor anya hátra fordult, s meg kért, hogy menjek be, mert még a végén meg fázok. Becsuktam az ajtót, s rögtön Nora szobája felé vettem az irányt. De előtte megcsíptem a karom, hogy biztos legyek benne, hogy nem álmodom. Nem, nem álmodtam anyám tényleg az orvosommal randizik. Norát az ágyán ülve találtam a gép előtt.

- Mi van veled? Csak nem szellemet láttál? – nevetve fel. Csak megráztam a fejem. – Akkor? – kérdezte érdeklődve.

- Az anyám randizik. –mondtam döbbenten.

- És anyád gyönyörű, szingli és fiatal. – rántotta meg a vállát, s visszafordult a géphez.

- Nem, nem az a gond, hanem az, hogy kivel. – ültem le mellé, s néztem, hogy a húgával chattel Facebookon.

- Mond kivel. – forgatta meg a szemeit.

- A dokimmal. – vágtam rá, erre szemei kikerekedtek, s az álla a padlót súrolta. Ekkor megszólalt a Skype hívó hangja és Nora húgának mosolygós képe jelent meg. Elfogadta a hívást, s mosolyogva köszöntötte Melt. Én is integettem neki utána visszamentem a szobámba lefürödtem és minden teendőmet elvégeztem. Visszaindultam Nora szobájába, aki amint beléptem felém dobta a telefon, hogy hívjam fel a srácokat, mert nagyon aggódik. Először Harryt hívtam, aki nem vette fel Nora ijedten nézett rám, hogy mi van, ha történt vele valami. Miután sikeresen lenyugtattam hívtam Niallt, aki öt csengés után fel is vette. S meg nyugtatta Norát, hogy Harry él és virul csak éppen fürdőt, s mielőtt megkérdezte volna barátnőm Niall rá vágta, hogy nem, nem fulladt bele a vízbe. De ő addig nem nyugodott, amíg nem hallja a göndör hangját. Szóval beküldte Niallt Hazza szobájába, aki igaz, hogy már aludt, de Norát ez sem érdekelte. Így Niallnek fel kellett keltenie Harryt,-amit nem fogadott kellemesen-amikor Nora végre tudott beszélni barátjával teljesen megnyugodott, s már boldogan fordult vissza húgához. Aki az egész beszélgetést végig hallgatta. Elmondta, hogy a suliban senki nem hiszi el neki, hogy a nővére Harryvel jár. Nagyon sokan hülyének is nézik emiatt. Nora ezért nagyon meg sajnálta, s mondta, hogy a mai újságban benne voltak. Mire én elnevettem magam, mert eszembe jutott Liam dühöngése. Mind ketten furán néztek rám én pedig abba hagytam a nevetést. Nagyon sokat beszélgettek, s nem sokára Nora szülei is megjelentek, akik nagyon örültek, annak, hogy láthatják a lányukat. Ebből a beszélgetésből inkább kimaradtam, s le mentem a konyhába valami nasi féleség végett. Amikor vissza értem Nora már egy film után keresgetett a neten, s én mellé kuporodtam egy tál popcorn társaságában.

- Hallod nagy baj lenne, ha a szüleim itt töltenék a karácsonyt? – fordult kérdőn felém.

- Szerintem semmi akadálya hisz’ úgyis jobban vannak anyuék. – mosolyogtam – Képzeld Adam itt volt, mikor haza értünk. – jutott eszembe ez az aprócska probléma, ami anyám és a doki, aki az új pasija mellett eltörpült.

- Komoly és mit akart? – kérdezte, elmeséltem neki mit mondott, s ő is egyet értett velem abban, hogy nem tudunk, már csak barátok, lenni. Egész éjjel beszélgettünk, s vagy kétszer fel kellett hívni a fiúkat. De miután mondtam Norának, hogy már sokszor hagyták őket egyedül otthon nem lesz semmi gond. Nagyjából megnyugodott, s sikerült az egész éjszakát végig aludnia. Legalább neki sikerült számomra ez az éjszaka szörnyű volt forgolódtam, a fejem majd’ szétment annyira fájt. Nem tudom, mennyi idő lehetetett, de már annyira nem bírtam, hogy fájdalom csillapítót kellett bevennem. Rosszabb volt, mintha másnapos lennék. Nagy nehezen sikerült elaludnom. Álmomban pár kép beugrott, s néhány dolog tisztán derengett a belesett előttről. Emlékszem, hogy került Niallhez a nyakláncom és arra is, hogy miért log a nyakamban egy 'N' betű, amit tőle kaptam, hogy megcsókoltam, hogy mit is érzek iránta és arra, hogy aznap elmentek, s az azután történteket még mindig homály fedi. Olyan kilenckor keltem fel arra, hogy valaki a zárral babrál. Először megijedtem, s felkaptam a hozzám legközelebb eső tárgyat, ami egy plüss állat(?) volt. A betörő nagyon meg fog tőlem ijedni, gondoltam magamban. Lábujjhegyen indultam lefelé a lépcsőn már éppen a felénél jártam, mikor az illető bejutást nyert a lakásba. Gondoltam majd hátulról rá ugrom, azt elkezdem ütni. De legnagyobb meglepetésemre anyám volt a ’betörő’, aki elég érdekesen méregetett. Most jött el az ideje, hogy elbeszélgessek vele.

- Anya beszélnünk kell. – szólaltam meg diplomatikusan. Lesétáltam a lépcsőn és leültem mellé a kanapéra. – Mióta? – kérdeztem először értetlenül nézett rám, de nem sokkal később leeset, neki miről beszélek.

- Pár napja. – felelte mosolyogva, s készült felállni, de a kezénél fogva visszahúztam.

- Tudod este néhány dolog kezdett világossá válni előttem, az itt töltött időről. – néztem rá – Miért adták be nekem sok évig, hogy a nagyiékon kívül nincs itt más rokonom? – húztam fel a szemöldököm, száját egy sóhaj hagyta el, s bocsánatkérően fordult felém.

- Az apád miatt. – kezdte, éreztem, hogy neki is köze van ehhez – Ő miatta költöztünk el. Ő nem akarta tartani a kapcsolatot Annel és a gyerekeivel. Plusz Ann és én nagyon összevesztünk a költözés előtt. S mikor Harry híres lett még nehezebb volt. Mert minden hol az ő képük volt. – fejezte be, s a padlót nézte, mintha annyira érdekes lenne.

- Azért mert apa nem akarta tartani a kapcsolatot Harry anyukájával ezért kellett elköltözni, s beadni nekem, hogy ők nem léteznek? – kérdeztem felháborodva ő csak bólintott. – S mi lett volna akkor, ha nem jöhetünk ki Londonba, s nem találkozom a nagyinál Harryiékkel? Akkor soha nem fogom megtudni, hogy ő a rokonom? – vontam kérdőre, s már feljebb emeltem a hangom. Remélem Norát nem kellettem fel ezzel.

- Elmondtuk volna. – varázsolt az arcára egy gyenge mosolyt, ami inkább ment el vicsorgásnak.

- Mikor? – tártam szét a karom ő csak megrázta a fejét, hogy fogalma sincs. – Na, látod. – álltam fel az emelet felé vettem az irányt, de most ő volt az, aki visszahúzott.

- Figyelj, úgy érzem Ric mellett jobb ember lettem, s szeretném, az összes családi problémát helyre hozni beszélek Annel, hogy töltsék nálunk a Szentestét. – ajánlotta fel. Egy bólintással jeleztem, hogy benne vagyok, de meg ne próbálja elrontani, mert akkor azt nem bocsátom meg neki. S figyelmeztettem, hogy Nora szülei is meglátogatnak minket, aminek nagyon örült, mert lesz segítsége. Csak megráztam a fejem, s visszaindultam Nora szobájába, hogy még tudjak egy kicsit aludni, ami nem jött össze, mert barátnőm már fent volt, s közölte vele, hogy öltözzek fel gyorsan, mert még nem vett senkinek semmit karácsonyra. S már csak egy hete van addig a szülei pedig jövő hét szerdán jönnek és nekik is be szeretné mutatni a várost, ami nem egy napos dolog. Gyorsan felöltöztem addig Nora elkérte anyu kocsiját, akinek semmi ellenvetése nem volt a dolog ellen. Már készen álltam az ajtóban, s Norára vártam, aki nem tudta eldönteni mit vegyen fel. Olyan 10 perc múlva végre elkészült, s már indulhatunk is. Fél óra múlva már az egyik közeli pláza parkolójában álltunk. Ekkor örülök nagyon, hogy Norának már meg van a jogsija, s nem kell taxiznunk, vagy tömegközlekedéssel mennünk, bár magát a várost azzal élvezetesebb megismerni. Beültünk az egyik kávézóba, hogy kitaláljuk, kinek milyen ajándékot vegyünk. Bár nekem semmi elképzelésem nem volt, Norának velem ellentétben már komoly tervei voltak. Már vagy három órája a boltokat jártuk Nora nagyjából mindenkinek meg vette az ajándékát, de én csak anyunak találtam olyas valamit, aminek örülne. Egy gyönyörű karkötött vettem neki, amilyet már régebben is ki nézett magának, de apunak nem tetszett, így nem vette meg neki. Nos, tőlem megkapja. A többieknek fogalmam sem volt, hogy mit kéne vennem. Így, amíg Nora vásárolgatott én jobban szétnéztem a tekintetem meg akadt a szembe lévő zenebolt kirakatába lévő gitárpengetőkön, amikről rögtön Niall jutott az eszembe. Ott hagytam az egyik bolt előtt a válogató Norát, s a hangszerbolt felél vettem az irányt. Szétnéztem közöttük, mikor megláttam a kirakatban a táblát mi szerint lehet gravíroztatni. Kiválasztottam egy szimpatikus darabot és oda vittem az eladóhoz, aki rögtön rá írta a kívánt szöveget. Becsomagolta nekem, aminek nagyon örültem kifizettem, s indultam is vissza Norához, aki még mindig ott állt, ahol pár perce hagytam. Kiegészülve két ismeretlen alakkal, akik egy hatalmas sál alá rejtette arcukat. Már éppen el akartam újságolni barátnőmnek, hogy mit szereztem, de akkor felismertem a zöld sálas fiút, aki nem volt más, mint Niall. A kék sálas pedig egyértelműen Harry lesz. Mosolyogva köszöntöttem őket, amit viszonoztak is. Úgy döntöttünk, ha már így összetalálkoztunk-tuti Nora hívta fel Harryt, vagy fordítva-együtt indulunk befejezni a vásárlást. Még pár boltba benéztünk, de már nem tudtam senkinek sem venni semmit ezért, amíg Nora és Harry vásároltak én addig Niallel a sarkamban nézelődtem.

- Te már vettél mindenkinek valami? – néztem kérdőn Niallra.

- A legfontosabbak már megvannak. És neked? – válaszolt, s leültünk a padra, ami a bolt bejáratához közel volt, ahonnét észre lehetet venni, mikor jönnek ki Noráék.

- Hát én is vagyok vele. – feleltem mosolyogva.

- Hé, jöttök kajálni? – kiabált oda Nora, amikor kiléptek az üzletből. Egyszerre pattantunk fel, s indultunk meg Noráék után. Mivel itt csak egy McDonald’s volt oda ültünk be az egyik eldugott asztalhoz a fiúk elmondták mit kérnek, mi pedig mentünk és megrendeltük a kaját. Szerencsére nem volt hosszú a sor előttem Nora rendelt ő gyorsan végzet én már nem annyira. A srác, aki kiszolgált óriási szemekkel nézet rám mikor leadtam a rendelést.

- Nem lesz ez neked sok? – kérdezte egy aranyos mosollyal a szája sarkán.

- Nem, mert a fele a barátomé. – néztem rá furán, s direkt kiemeltem az utolsó szót, amitől lehervadt a mosoly a szájáról. Fogtam a teli tálcát és visszaegyensúlyoztam az asztalunkhoz.

- Az a srác nagyon megnézet. – súgta a fülembe Nora, mielőtt oda értünk volna az asztalhoz visszanéztem a vállam felett és láttam, hogy a srác nagyon bámul utánam. Megforgattam a szemem, s helyet foglaltam Niallel szemben lévő széken.

- Hé, holnap nincs kedvetek elmenni, bulizni? – nézet rajtunk végig Harry, miközben a szájába tömött egy adag sült krumplit. Norára néztem, aki benne volt szóval nekem sem volt ellenvetésem.

-Srácok hol töltitek a szentestét? – kérdeztem őket mikor végeztünk és indultunk el hazafelé.

- Általában azt együtt szoktuk azt a fiúk másnap utaznak haza, de én csak két ünnep között. – válaszolt Niall.

- Anyámnak támadt egy ötlete, hogy minden családi problémát meg szeretne oldani. – néztem Harryre, aki csak bólintott, hogy érti, miről beszélek. – Ezért mit szólnátok hozzá, ha nálunk töltenénk 24ét? – kérdeztem.

- Jó szerintem a többiek is bele mennek. – rántott vállat Harry. Niallre néztem ő is benne volt a dologban. – Plusz anyu és Gemma is ott lesznek, így be tudom nekik mutatni Norát. – tette hozzá még Harry.

- És én is téged az én szüleimnek. – örült meg Nora is. Harry kikerekedett szemekkel nézet barátnőjére, aki csak annyit mondott neki, hogy ne aggódjon szeretni, fogják. Elköszöntünk a fiúktól és indultunk is haza. Útközben megmutattam Norának a Niallnek szánt ajándékomat, ami neki is nagyon tetszett és biztos benne, ha elolvassa a szöveget a nyakamba borul. Ezen elnevettem magam utána megkérdeztem ő mit vett Harrynek, csak egy perverz mosolyra húzta a száját és megkérdezte, hogy tényleg tudni akarom-e. Meggondoltam magam nem szeretném tudni. Hazáig a fejemet az ablaknak döntöttem, s úgy néztem a szállingózó hópelyheket. Annyira el voltam benne merülve, hogy észre se vettem mikor megérkeztünk. Ki vettük hátulról a csomagokat, s elindultunk befelé, közben megálltunk kicsit hógolyózni. Á egyikünk sem lett csurom víz. Anya megdöbbenve nézet végig rajtunk, s rögtön a szobánkba parancsolt, hogy öltözünk át, mert meg fázunk. Amint felértem az ajándékokat elrejtettem a szekrényemben, s felvettem egy melegítő nadrágot és egy kapucnis pulcsit. Utána lesiettem anyához, hogy szóljak, neki többen leszünk karácsonykor.

- És az a többen még is kiket takar? – fordult felém, kérdő tekintettel.

- Hát Niallt, Liamet, Louist, Zaynt, Perriet és Eleanort. – feleltem mosolyogva. Csak sóhajtva megrázta a fejét és legyintett, hogy rendben jöhetnek. Mosolyogva ugrottam a nyakába. – Ja és Louisnak az nap lesz a szülinapja. – szóltam vissza a konyhaajtóból és még mielőtt bármit tudott volna mondani felszaladtam a szobámba. Ahol elővettem a gépemet, mikor bejelentkeztem akkor tudatosult bennem, hogy milyen régen jártam már a közösségi oldalakon. Hát nem kellett volna felmenni főleg nem Twitterre. Iszonyat sok követőm lett és ezzel együtt rengeteg üzenetem is, amik többsége halálos fenyegetés volt, először nem tudtam mit kezdeni vele, de a belső kishangocska azt diktálta, hogy ne foglalkozzak velük, mert csak felhúzom magam rajtuk. Így csak a kedves üzeneteket olvastam el, s követgettem vissza közülük embereket. Nagyjából az egész estém ezzel ment el. 

Írjatok komit és nyomjatok véleménygombot :) Előre is köszönöm.! :)

23. rész

A fiúk már egy ideje ki mentek mi pedig még mindig itt ülünk síri csendben, s bámulunk ki a fejünkből. Azzal a különbséggel, hogy Louis helyén most Niall terpeszkedik. Teljesen előre hajolva a könyöke a térdén, s az arcát pedig a tenyerébe temette. Talán a kelleténél hosszabb ideig figyeltem, mert észrevettem a nyakában logó kis ezüst medált, ami elégé felkeltette az érdeklődésem, hiszen nagyon hasonlított az én medálomhoz. Egy kicsit közelebb hajoltam, hogy megvizsgálhassam az ékszert, de ebben a pillanatban egy párna repült el az orrom előtt. Ijedten dőltem vissza a helyemre, s talán még a lélegzetem is vissza a tartottam. Mire feleszméltem a kezdeti sokkból abba az irányba néztem, ahonnét érkezett a párna. A dühöngő Liammel találtam magam szembe, s az ugyan olyan ijedten néző Dinával, mint én. Mivel Liam nem rám, vagy Niallre nézett ilyen dühösen kicsit megnyugodtam. Tekintettemet a másik irányba vezettem, ahol Harry mosolygós arca került elém, s az egyik kezében ott volt a nem rég repült párna. Aha, szóval ő volt a célpont. Egy sóhajtás hagyta el a számat, s megráztam a fejem. Ekkor a párna újra repült, s eltalálta Liamet, aki azonnal visszadobta azt. S ez így ment elég sokáig, mi csak a kanapén ülve figyeltük a két srác párnacsatáját. Harry csak nevetett, s próbált kitérni a felé hajított párnák elől. Liam pedig már forrt a dühtől, s egyszerre két párnát dobott az ugráló göndör felé. Amikor egy egyiket hajította Harry felé, ő leguggolt a párna pedig tovább ment, így egyenesen képen találva az épp akkor belépő Zaynt. Érezni lehetett, ahogy a levegő megfagyott a levegőben, s mindenki Zayn reakcióját várta. Aki lehajolt a párnáért, s a szemében-ha jól láttam-gonosz fény csillant, s egy féloldalas mosollyal rá nézett a mellette álló Louisra, aki rögtön értette mit akar, s ő is felvett egy párnát.

- Párnacsata. – kiáltották el magukat. S mindketten egyszerre vetették rá magukat Liamre, akinek csak akkor eset le, hogy a két fiú mit is akar csinálni. Nora és Dina is egyszerre pattantak fel mellőlem, én pedig egy ebből inkább kimaradok gondolattal, álltam fel amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam át a konyhába. S onnét hallgattam a sikolyokat. Nem sokkal később Niall jelent meg az ajtóban, s kérdő tekintettel nézett rám. Én csak meg rántottam a vállam. Elindult felém, s én automatikusan hátra léptem kettőt. Párnacsata van jobb félni, mint meg ijedni. Reakciómon csak elnevette magát, s kezeit felemelte, hogy meggyőzőn róla nem rossz szándékkal jött.

- Hogy-hogy nem vagy kint? – kérdezte, s levett az egyik polcról egy zacskó gumicukrot.

- Nem az én világom. – vontam vállat, s neki dőltem a pultnak. Niall újra kérdő tekintettel pásztázott, s kicsit közelebb jött hozzám, így rálátást nyertem a medáljára, amin egy ’L’ betű logót. S akkor bizonyosodtam meg benne, hogy az valóban az én medálom, amit még régebben kaptam. Hirtelen a sajátomhoz nyúltam, s éreztem, hogy az én nyakamban is log egy nyaklánc. Niall ebből az egészből semmit nem vett észre, de ha észre is vett volna nem tette szóvá.

- Hogy érted, hogy nem a te világod? – nyújtotta felém a gumicukros zacskót, amiből kivettem egy aranyos maci alakú cukrot.

- Nem tudom, nem szeretem annyira, mint Noráék. – böktem a fejemmel a nappali felé, ahonnét az említett személy sikolyát lehetett hallani. – Amúgy Dina, hogy került ide? – érdeklődtem. Ez az a kérdés, ami nagyon régóta motoszkál bennem azon kívül, hogy hogyan került hozzá a nyakláncom.

- Őszintén? -  bólintottam – Fogalmam sincs reggel, mikor felkeltem akkor már itt volt. – nevetett fel, amitől én is elnevettem magam, muszáj volt nagyon aranyos nevetése volt. S szerintem a legtöbben, így vannak vele.

- Ti mit lustultok itt? – kiabált be a helységbe Louis kezében két párnával. Egyikkel Niallt ütötte le, a másikat pedig hozzám dobta. Egy gonosz mosoly ült ki az arcomra, s leugrottam a pultról és a párnával a kezembe kezdtem kergetni a barna hajú fiút, aki egy lányos sikoly kíséretében futott el előlem én pedig utána. Már az egész házon végig futottunk, mikor megindult az emelet felé, s ott fent befutott a szobájába. Az ajtót ütöttem, hogy nyissa ki nem fogom bántani, ezen mindketten felnevettünk. Végül kinyitotta, s egy plüss répa(?) volt a kezében. A szemeim kikerekedtek, s most én voltam az, aki futott előle. A többiek a nappaliban fetrengtek a földön a nevetéstől, s mikor meg látták Louisnál a plüss répát még jobban nevetek. Norának már a könnyei is potyogtak, s már hisztérikusan nevetett, s mikor meg hallottam belőlem is kitört és nem bírtam menekülni Lou elől, így könnyen el tudott kapni.

- Ne kérlek ne! – sikítottam, de ő ledobta a répát, s a derekamnál fogva felemelt rá dobott a vállára, s az körbe futott velem az egész házban. Végig a hátát csapkodtam, hogy tegyen már le végül ledobott a kanapéra, s elkezdett csikizni, amitől még jobban sikítottam. A többiek pedig csak nevettek rajtunk.

- Öhmm…itt meg mi történt? – hallottam meg egy lány hangot az ajtó felől.

- Harmadik világháború. – lépett be a nappaliba Niall is, aki eddig a konyhában volt. Louis leugrott rólam, ami hatalmas meg könnyebbülés volt.

- Édesem. – ugrott az ajtóban álló lány nyakába, s egy csókot, nyomot az ajkaira. Niall leült mellém, s felém nyújtott egy poharat, amit mosolyogva el is vettem tőle.

- Sziasztok! Megjött…itt meg mi történt? – lépett be egy szőke hajú lány is, aki nagyon ismerős volt valahonnét.

- Hé azért ennyire nem vészes. – jegyezte meg Zayn, s ő is oda lépett a lányhoz, aki valószínűleg a barátnője. Kicsit frusztrálva éreztem magam, hisz itt mindenki ismeri őket engem kivéve. Sőt ők is ismernek engem, ami még rosszabbá teszi az egészet.

- Lizzi. – nevem hallatára felkaptam a fejem, s mindkét lány elindult felém.

- Hogy vagy? – kérdezte a barnahajú lány egy ölelés kíséretében.

- A körülményekhez képest egész jól. – mosolyogtam, s viszonoztam ölelését.

- Zayn mondta, hogy nem emlékszel semmire. – ölelt meg a másik lány is.

- Hát már pár dolog kezd rémleni, de még nem az igazi. A neveteket még midig nem tudom. – mondtam kicsit félve, hogy mi lesz rá a reakciójuk. Mindketten mosolyogva bemutatkoztak, s már rá jöttem, hogy Perrie honnét volt nekem annyira ismerős. Képzeletben homlokon csaptam magam, hogy hogyan felejthettem hiszen Norával imádjuk a zenéjüket.

- Na, mehetünk?  - törte meg a csendet Louis, El csak bólintott mindenkit meg ölelt, s barátjával kézen fogva eltűntek a lakásból. Nem sokkal később Zayn is megjelent, hogy indulásra készen van Perrie is elköszönt mindenkitől és ők is leléptek.

- Végre leléptek 4 napig nyugtom lesz. – dőlt hátra mosolyogva Harry. Mindannyian kérdő tekintettel pásztáztuk a göndört, aki elmagyarázta, hogy mivel ők leléptek, s nem sokára Liam is lefog, 4 napig ketten lesznek Niallel a házban, aminek nagyon, de nagyon örül. Liam egy gyilkos tekintettet küldött Harry felé, s ő is elindult az emeletre pakolni. Én pedig elgondolkodtam négy napig nem lesznek, akkor a szülinapom is kihagyják. Kétségbeesetten néztem Norára, aki rájött mire gondolok, de egy legyintéssel elrendezett. Liam egy megpakolt kézipoggyásszal jött le a szobájából, s közölte, hogy ő most elmegy és vissza is akar jönni, nem szeretné, ha a srácok eldugítanák a lefolyót ezzel árvizet kreálva, vagy ha valamit felrobbantanának, vagy legrosszabb esetben kihozni őket a börtönből. Dina megkérte Liamet, hogy ha már úgyis elmegy, vigye vissza az albérletbe, mert nincs kedve taxizni. Ő csak bólintott és elköszöntek tőlünk, s már indultak is. Amint Liam kocsija is elhagyta a ház területét, s meggyőződtek róla, hogy nem fog vissza jönni. Harry felállt, s elkezdett ugrálni a kanapén, teljesen úgy nézet ki, mint egy majom.

- Leléptek miénk az egész ház. – mutatott rá Niallra, aki mosolyogva bólogatott. – Nézhetünk olyan csatornákat, amiket a többiek nem engednek. Nem kell lehajtanunk a wc ülőkét. – rohangált fel-alá.

- Hé-hé, ne légy ennyire rossz fiú. – nevette el magát Niall. Norával mosolyogva néztünk egymásra, s magunk közt megjegyeztük, hogy ezek nem normálisak. Miután Harry ki őrjöngte magát, amellett döntöttünk, hogy megnézünk valami filmet. A választás nagy volt, de Norával a kedvenc filmünk mellett voksoltunk. Mindenféle képen Amerikai Pitét akartunk nézni. Nálunk ez olyan szokásos film már láttuk vagy ötvenszer mindegyik részét, de nem tudjuk megunni. A fiúknak sem volt semmi ellenvetésük az ötlet ellen. Amikor végeztünk a filmmel az idő elég későre járt megkértük a fiúkat, hogy vigyenek haza, mert egyikünk sem szeretett volna sötétben sétálni. Harry előre hozta a kocsiját, s haza vitt minket. Előttünk egy öleléssel búcsúztam mindkét fiútól Nora pedig egy hosszú csókkal köszönt el Harrytől, Niallt pedig ő is megölelte.

- Szerinted jó ötlet őket kettesben hagyni egy házban? – kérdezte Nora befelé menet.

- Őszintén? – bólintott – Nem! De felnőttek már csak nem tesznek tönkre semmit. – válaszoltam, s én is reménykedtem az igazamban.

- Remélem, igazad van. – sóhajtott fel gondterhelten, miközben felfelé tartottunk a lépcsőn.

- Majd rájuk telefonálunk, hogy élnek-e még. – ajánlottam fel, rögtön bele ment, s nagyon jó ötletnek találta. Fura volt, hogy anya nem jött ki, hogy miért csak most jöttünk haza. De amint láttam a szobájában van. Norával megbeszéltük, hogy lefürdők aztán át megyek hozzá. Amint beléptem a szobámba valaki mögém lépett, amikor megfordultam neki nyomott az ajtónak, s a kezét a számra nyomta, hogy ne tudjak sikítani. Mivel sötét volt a szobába nem láttam a támadom arcát, nagyon megijedtem a lábát rugdostam, s próbáltam lefejteni kezét a számról.

- Sss nyugi én vagyok az Adam. – suttogta. A szemeim kikerekedtek, s miután meggyőződött róla, hogy nem fogok sikítani levette a kezét a számról. Én rögtön a villanykapcsolóért nyúltam, hogy ne sötétben beszélgessünk. Amint világos lett, meg láttam Adam felduzzadt orrát.

- Veled meg mi történt? – néztem meg közelebbről sérülését.

- A szőke gyerek. – felelte undorral az arcán. Niall? Ő ütötte volna meg? Megráztam a fejem, hogy biztos téved. – Nem, nem tévedek. Képzeld tegnap este, miután haza mentem meglátogatott, s nem volt vicces kedvében. – nevetett fel kínosan. – S ma, mikor oda mentem hozzájuk, hogy elbeszélgethessek vele. Mi történt? Azzal a két idiótával tudtam csak beszélni. – mondta felháborodottan.

- Adam figyelj, az a két idióta a barátom szóval kérlek, állítsd le magad. – vágtam hozzá a szavakat ingerülten. Nagyon felzaklatott, hogy Zaynt és Louist le idiótázta. Jó lehet, hogy azok, de ő neki ehhez nincs joga. – S most kérlek, menj haza addig, amíg jó kedvemben vagyok. – mutattam az ajtó felé.

- Lizzi, kérlek, beszéljük meg. – kérlelt. Megforgattam a szemeim, s leültem az ágyra úgy vártam, hogy bele kezdjen a meséjébe. – Tudom, hogy most utálsz, – eltaláltad – de kérlek, értsd meg ezt az én helyzetemből is. Az egészet ott szúrtam el, hogy elkezdtem járni Dinával, s most szeretném jóvátenni. Szeretném, ha minden olyan lenne, mint az előtt. Legyünk újra barátok. – ez már elment egy könyörgésnek is. Már csak azt vártam, mikor térdel le elém, s esedezik a bocsánatomért.

- Adam egy, egyetlen egy esélyed van. S azt remélem te is tudod, hogy már semmi nem lesz olyan, mint régen. Te is változtál én is változtam, a kapcsolatunkat már nem tudjuk helyre hozni. S, ha erőltetjük, akkor még rosszabb lesz. Nem, tudunk csak barátok, lenni, mert te többet érzel irántam én pedig mást szeretek. – vallottam be neki, s talán ezzel együtt magamnak is, hogy a szívem más emberért dobog, aki nem Adam. S azt is tudom, hogy ez az ember az elfelejtett múltamban van, s, hogy bármennyire próbálok emlékezni csak homályos képek, ugranak be és ez az, ami iszonyat idegesítő, mert tudom, hogy van, ott valami csak egyszerűen nem jön elő. Adam megértően bólintott, s elindult az ajtó felé. – Egyébként ki engedett be? – kérdeztem.

- Anyukád. – felelte mosolyogva. Azt hiszem, el kell beszélgetnem anyával arról, hogy kiket engedhet be a szobámba. Kinyitottam neki az ajtót ő pedig meg akart ölelni, de a kezemet magam elé tettem, hogy inkább ne. Értette, s egy ’szia’ után kilépet a meleg lakásból a kinti hidegre. Becsuktam utána az ajtót és elindultam vissza az emeletre, mikor valaki csengetett. Már azt hittem Adam hagyott itt valami, s unott arccal mentem vissza ajtót nyitni. Már épp meg akartam kérdezni, mit hagyott itt mikor megláttam ki áll előttem semmi elképzelésem nem volt róla mit kereshet itt.

- Jó estét Lizzi! – köszönt mosolyogva. Az állam a padlót súrolta…

Írjatok komit és nyomjatok véleménygombot :) Előre is köszönöm.! :)