24. rész

…Az állam a padlót súrolta. Hogy kerül ő ide? Tegnap láttam utoljára nem szeretnem most is látni elég lesz, akkor mikor megyek vissza vizsgáltra.

-  Jó estét Dr. .. – kérdőn néztem rá.

- Winter. Dr. Alaric Winter. – nyújtotta felém a kezét, ami tisztesség tudóan elfogadtam. – Anyukád? – kérdezte. A szobája felé mutattam, de ebben a pillanatban meg hallottam a hangját.

- Ohh már itt is vagyok Ric. – lépet ki az orvom mellé, s megcsókolta(?) Ricet(?). – Oh, kicsim zárj be nem jövök haza este. – kuncogott(?). S kézen fogva(?) elindultak a kocsi felé. Anyán egy hosszú kabát volt, amit csak különleges alkalmakkor hord, Dr. Winteren pedig öltöny. Kikerekedett szemekkel néztem utánuk, mikor anya hátra fordult, s meg kért, hogy menjek be, mert még a végén meg fázok. Becsuktam az ajtót, s rögtön Nora szobája felé vettem az irányt. De előtte megcsíptem a karom, hogy biztos legyek benne, hogy nem álmodom. Nem, nem álmodtam anyám tényleg az orvosommal randizik. Norát az ágyán ülve találtam a gép előtt.

- Mi van veled? Csak nem szellemet láttál? – nevetve fel. Csak megráztam a fejem. – Akkor? – kérdezte érdeklődve.

- Az anyám randizik. –mondtam döbbenten.

- És anyád gyönyörű, szingli és fiatal. – rántotta meg a vállát, s visszafordult a géphez.

- Nem, nem az a gond, hanem az, hogy kivel. – ültem le mellé, s néztem, hogy a húgával chattel Facebookon.

- Mond kivel. – forgatta meg a szemeit.

- A dokimmal. – vágtam rá, erre szemei kikerekedtek, s az álla a padlót súrolta. Ekkor megszólalt a Skype hívó hangja és Nora húgának mosolygós képe jelent meg. Elfogadta a hívást, s mosolyogva köszöntötte Melt. Én is integettem neki utána visszamentem a szobámba lefürödtem és minden teendőmet elvégeztem. Visszaindultam Nora szobájába, aki amint beléptem felém dobta a telefon, hogy hívjam fel a srácokat, mert nagyon aggódik. Először Harryt hívtam, aki nem vette fel Nora ijedten nézett rám, hogy mi van, ha történt vele valami. Miután sikeresen lenyugtattam hívtam Niallt, aki öt csengés után fel is vette. S meg nyugtatta Norát, hogy Harry él és virul csak éppen fürdőt, s mielőtt megkérdezte volna barátnőm Niall rá vágta, hogy nem, nem fulladt bele a vízbe. De ő addig nem nyugodott, amíg nem hallja a göndör hangját. Szóval beküldte Niallt Hazza szobájába, aki igaz, hogy már aludt, de Norát ez sem érdekelte. Így Niallnek fel kellett keltenie Harryt,-amit nem fogadott kellemesen-amikor Nora végre tudott beszélni barátjával teljesen megnyugodott, s már boldogan fordult vissza húgához. Aki az egész beszélgetést végig hallgatta. Elmondta, hogy a suliban senki nem hiszi el neki, hogy a nővére Harryvel jár. Nagyon sokan hülyének is nézik emiatt. Nora ezért nagyon meg sajnálta, s mondta, hogy a mai újságban benne voltak. Mire én elnevettem magam, mert eszembe jutott Liam dühöngése. Mind ketten furán néztek rám én pedig abba hagytam a nevetést. Nagyon sokat beszélgettek, s nem sokára Nora szülei is megjelentek, akik nagyon örültek, annak, hogy láthatják a lányukat. Ebből a beszélgetésből inkább kimaradtam, s le mentem a konyhába valami nasi féleség végett. Amikor vissza értem Nora már egy film után keresgetett a neten, s én mellé kuporodtam egy tál popcorn társaságában.

- Hallod nagy baj lenne, ha a szüleim itt töltenék a karácsonyt? – fordult kérdőn felém.

- Szerintem semmi akadálya hisz’ úgyis jobban vannak anyuék. – mosolyogtam – Képzeld Adam itt volt, mikor haza értünk. – jutott eszembe ez az aprócska probléma, ami anyám és a doki, aki az új pasija mellett eltörpült.

- Komoly és mit akart? – kérdezte, elmeséltem neki mit mondott, s ő is egyet értett velem abban, hogy nem tudunk, már csak barátok, lenni. Egész éjjel beszélgettünk, s vagy kétszer fel kellett hívni a fiúkat. De miután mondtam Norának, hogy már sokszor hagyták őket egyedül otthon nem lesz semmi gond. Nagyjából megnyugodott, s sikerült az egész éjszakát végig aludnia. Legalább neki sikerült számomra ez az éjszaka szörnyű volt forgolódtam, a fejem majd’ szétment annyira fájt. Nem tudom, mennyi idő lehetetett, de már annyira nem bírtam, hogy fájdalom csillapítót kellett bevennem. Rosszabb volt, mintha másnapos lennék. Nagy nehezen sikerült elaludnom. Álmomban pár kép beugrott, s néhány dolog tisztán derengett a belesett előttről. Emlékszem, hogy került Niallhez a nyakláncom és arra is, hogy miért log a nyakamban egy 'N' betű, amit tőle kaptam, hogy megcsókoltam, hogy mit is érzek iránta és arra, hogy aznap elmentek, s az azután történteket még mindig homály fedi. Olyan kilenckor keltem fel arra, hogy valaki a zárral babrál. Először megijedtem, s felkaptam a hozzám legközelebb eső tárgyat, ami egy plüss állat(?) volt. A betörő nagyon meg fog tőlem ijedni, gondoltam magamban. Lábujjhegyen indultam lefelé a lépcsőn már éppen a felénél jártam, mikor az illető bejutást nyert a lakásba. Gondoltam majd hátulról rá ugrom, azt elkezdem ütni. De legnagyobb meglepetésemre anyám volt a ’betörő’, aki elég érdekesen méregetett. Most jött el az ideje, hogy elbeszélgessek vele.

- Anya beszélnünk kell. – szólaltam meg diplomatikusan. Lesétáltam a lépcsőn és leültem mellé a kanapéra. – Mióta? – kérdeztem először értetlenül nézett rám, de nem sokkal később leeset, neki miről beszélek.

- Pár napja. – felelte mosolyogva, s készült felállni, de a kezénél fogva visszahúztam.

- Tudod este néhány dolog kezdett világossá válni előttem, az itt töltött időről. – néztem rá – Miért adták be nekem sok évig, hogy a nagyiékon kívül nincs itt más rokonom? – húztam fel a szemöldököm, száját egy sóhaj hagyta el, s bocsánatkérően fordult felém.

- Az apád miatt. – kezdte, éreztem, hogy neki is köze van ehhez – Ő miatta költöztünk el. Ő nem akarta tartani a kapcsolatot Annel és a gyerekeivel. Plusz Ann és én nagyon összevesztünk a költözés előtt. S mikor Harry híres lett még nehezebb volt. Mert minden hol az ő képük volt. – fejezte be, s a padlót nézte, mintha annyira érdekes lenne.

- Azért mert apa nem akarta tartani a kapcsolatot Harry anyukájával ezért kellett elköltözni, s beadni nekem, hogy ők nem léteznek? – kérdeztem felháborodva ő csak bólintott. – S mi lett volna akkor, ha nem jöhetünk ki Londonba, s nem találkozom a nagyinál Harryiékkel? Akkor soha nem fogom megtudni, hogy ő a rokonom? – vontam kérdőre, s már feljebb emeltem a hangom. Remélem Norát nem kellettem fel ezzel.

- Elmondtuk volna. – varázsolt az arcára egy gyenge mosolyt, ami inkább ment el vicsorgásnak.

- Mikor? – tártam szét a karom ő csak megrázta a fejét, hogy fogalma sincs. – Na, látod. – álltam fel az emelet felé vettem az irányt, de most ő volt az, aki visszahúzott.

- Figyelj, úgy érzem Ric mellett jobb ember lettem, s szeretném, az összes családi problémát helyre hozni beszélek Annel, hogy töltsék nálunk a Szentestét. – ajánlotta fel. Egy bólintással jeleztem, hogy benne vagyok, de meg ne próbálja elrontani, mert akkor azt nem bocsátom meg neki. S figyelmeztettem, hogy Nora szülei is meglátogatnak minket, aminek nagyon örült, mert lesz segítsége. Csak megráztam a fejem, s visszaindultam Nora szobájába, hogy még tudjak egy kicsit aludni, ami nem jött össze, mert barátnőm már fent volt, s közölte vele, hogy öltözzek fel gyorsan, mert még nem vett senkinek semmit karácsonyra. S már csak egy hete van addig a szülei pedig jövő hét szerdán jönnek és nekik is be szeretné mutatni a várost, ami nem egy napos dolog. Gyorsan felöltöztem addig Nora elkérte anyu kocsiját, akinek semmi ellenvetése nem volt a dolog ellen. Már készen álltam az ajtóban, s Norára vártam, aki nem tudta eldönteni mit vegyen fel. Olyan 10 perc múlva végre elkészült, s már indulhatunk is. Fél óra múlva már az egyik közeli pláza parkolójában álltunk. Ekkor örülök nagyon, hogy Norának már meg van a jogsija, s nem kell taxiznunk, vagy tömegközlekedéssel mennünk, bár magát a várost azzal élvezetesebb megismerni. Beültünk az egyik kávézóba, hogy kitaláljuk, kinek milyen ajándékot vegyünk. Bár nekem semmi elképzelésem nem volt, Norának velem ellentétben már komoly tervei voltak. Már vagy három órája a boltokat jártuk Nora nagyjából mindenkinek meg vette az ajándékát, de én csak anyunak találtam olyas valamit, aminek örülne. Egy gyönyörű karkötött vettem neki, amilyet már régebben is ki nézett magának, de apunak nem tetszett, így nem vette meg neki. Nos, tőlem megkapja. A többieknek fogalmam sem volt, hogy mit kéne vennem. Így, amíg Nora vásárolgatott én jobban szétnéztem a tekintetem meg akadt a szembe lévő zenebolt kirakatába lévő gitárpengetőkön, amikről rögtön Niall jutott az eszembe. Ott hagytam az egyik bolt előtt a válogató Norát, s a hangszerbolt felél vettem az irányt. Szétnéztem közöttük, mikor megláttam a kirakatban a táblát mi szerint lehet gravíroztatni. Kiválasztottam egy szimpatikus darabot és oda vittem az eladóhoz, aki rögtön rá írta a kívánt szöveget. Becsomagolta nekem, aminek nagyon örültem kifizettem, s indultam is vissza Norához, aki még mindig ott állt, ahol pár perce hagytam. Kiegészülve két ismeretlen alakkal, akik egy hatalmas sál alá rejtette arcukat. Már éppen el akartam újságolni barátnőmnek, hogy mit szereztem, de akkor felismertem a zöld sálas fiút, aki nem volt más, mint Niall. A kék sálas pedig egyértelműen Harry lesz. Mosolyogva köszöntöttem őket, amit viszonoztak is. Úgy döntöttünk, ha már így összetalálkoztunk-tuti Nora hívta fel Harryt, vagy fordítva-együtt indulunk befejezni a vásárlást. Még pár boltba benéztünk, de már nem tudtam senkinek sem venni semmit ezért, amíg Nora és Harry vásároltak én addig Niallel a sarkamban nézelődtem.

- Te már vettél mindenkinek valami? – néztem kérdőn Niallra.

- A legfontosabbak már megvannak. És neked? – válaszolt, s leültünk a padra, ami a bolt bejáratához közel volt, ahonnét észre lehetet venni, mikor jönnek ki Noráék.

- Hát én is vagyok vele. – feleltem mosolyogva.

- Hé, jöttök kajálni? – kiabált oda Nora, amikor kiléptek az üzletből. Egyszerre pattantunk fel, s indultunk meg Noráék után. Mivel itt csak egy McDonald’s volt oda ültünk be az egyik eldugott asztalhoz a fiúk elmondták mit kérnek, mi pedig mentünk és megrendeltük a kaját. Szerencsére nem volt hosszú a sor előttem Nora rendelt ő gyorsan végzet én már nem annyira. A srác, aki kiszolgált óriási szemekkel nézet rám mikor leadtam a rendelést.

- Nem lesz ez neked sok? – kérdezte egy aranyos mosollyal a szája sarkán.

- Nem, mert a fele a barátomé. – néztem rá furán, s direkt kiemeltem az utolsó szót, amitől lehervadt a mosoly a szájáról. Fogtam a teli tálcát és visszaegyensúlyoztam az asztalunkhoz.

- Az a srác nagyon megnézet. – súgta a fülembe Nora, mielőtt oda értünk volna az asztalhoz visszanéztem a vállam felett és láttam, hogy a srác nagyon bámul utánam. Megforgattam a szemem, s helyet foglaltam Niallel szemben lévő széken.

- Hé, holnap nincs kedvetek elmenni, bulizni? – nézet rajtunk végig Harry, miközben a szájába tömött egy adag sült krumplit. Norára néztem, aki benne volt szóval nekem sem volt ellenvetésem.

-Srácok hol töltitek a szentestét? – kérdeztem őket mikor végeztünk és indultunk el hazafelé.

- Általában azt együtt szoktuk azt a fiúk másnap utaznak haza, de én csak két ünnep között. – válaszolt Niall.

- Anyámnak támadt egy ötlete, hogy minden családi problémát meg szeretne oldani. – néztem Harryre, aki csak bólintott, hogy érti, miről beszélek. – Ezért mit szólnátok hozzá, ha nálunk töltenénk 24ét? – kérdeztem.

- Jó szerintem a többiek is bele mennek. – rántott vállat Harry. Niallre néztem ő is benne volt a dologban. – Plusz anyu és Gemma is ott lesznek, így be tudom nekik mutatni Norát. – tette hozzá még Harry.

- És én is téged az én szüleimnek. – örült meg Nora is. Harry kikerekedett szemekkel nézet barátnőjére, aki csak annyit mondott neki, hogy ne aggódjon szeretni, fogják. Elköszöntünk a fiúktól és indultunk is haza. Útközben megmutattam Norának a Niallnek szánt ajándékomat, ami neki is nagyon tetszett és biztos benne, ha elolvassa a szöveget a nyakamba borul. Ezen elnevettem magam utána megkérdeztem ő mit vett Harrynek, csak egy perverz mosolyra húzta a száját és megkérdezte, hogy tényleg tudni akarom-e. Meggondoltam magam nem szeretném tudni. Hazáig a fejemet az ablaknak döntöttem, s úgy néztem a szállingózó hópelyheket. Annyira el voltam benne merülve, hogy észre se vettem mikor megérkeztünk. Ki vettük hátulról a csomagokat, s elindultunk befelé, közben megálltunk kicsit hógolyózni. Á egyikünk sem lett csurom víz. Anya megdöbbenve nézet végig rajtunk, s rögtön a szobánkba parancsolt, hogy öltözünk át, mert meg fázunk. Amint felértem az ajándékokat elrejtettem a szekrényemben, s felvettem egy melegítő nadrágot és egy kapucnis pulcsit. Utána lesiettem anyához, hogy szóljak, neki többen leszünk karácsonykor.

- És az a többen még is kiket takar? – fordult felém, kérdő tekintettel.

- Hát Niallt, Liamet, Louist, Zaynt, Perriet és Eleanort. – feleltem mosolyogva. Csak sóhajtva megrázta a fejét és legyintett, hogy rendben jöhetnek. Mosolyogva ugrottam a nyakába. – Ja és Louisnak az nap lesz a szülinapja. – szóltam vissza a konyhaajtóból és még mielőtt bármit tudott volna mondani felszaladtam a szobámba. Ahol elővettem a gépemet, mikor bejelentkeztem akkor tudatosult bennem, hogy milyen régen jártam már a közösségi oldalakon. Hát nem kellett volna felmenni főleg nem Twitterre. Iszonyat sok követőm lett és ezzel együtt rengeteg üzenetem is, amik többsége halálos fenyegetés volt, először nem tudtam mit kezdeni vele, de a belső kishangocska azt diktálta, hogy ne foglalkozzak velük, mert csak felhúzom magam rajtuk. Így csak a kedves üzeneteket olvastam el, s követgettem vissza közülük embereket. Nagyjából az egész estém ezzel ment el. 

Írjatok komit és nyomjatok véleménygombot :) Előre is köszönöm.! :)